Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-07 / 27. szám
AZ UTOLSÓ fű*ek^eSter Bártfa városa őslakói inkább ipart és kereskedelmet űztek, mert a föld eléggé mostohán bánt velük. A XV. és a XVI. századból fennmaradt iparcikkek fényesen igazolják, mily magas fejlettségű volt a lakatos-, asztalos-, építő-, kőfaragó- és ácsipar. A levéltárban őrzött lakatok szerkezete, a kulcsok valóban bámulatkeltők. Kiváló volt az agyagipar is, melynek gyönyörű produkcióit messze földre szállították. Valaha sok fazekas élt a városban. Fazekasok csak ott élhettek, ahol agyag volt. Agyagipar csupán néhány városban virágzott. Bártfán a század első felében még 24 fazekas élt. Lassanként azonban kihaltak. Egyetlen élő fazekasmestere van ma a városnak, a 62 éves Ján Frankovié. Családfájának tizenegyedik nemzedékét képviseli s a hagyományos, nemzedékről nemzedékre szálló mesterség minden bizonynyal utolsó művelője. — A fiamnak már nem akarták megengedni, hogy mesterségemet folytassa. Mit tehetett. Most építészmérnök. Itt dolgozik Bártfán. — Ügy látszik, sajnálja, hogy egyetlen fia építészmérnök és nem fazekasmester? — Azt azért nem mondhatnám, — feleli csendes mosollyal a mester, — csak egy kissé szokatlan ... Büszkeséggel vegyes sajnálkozás remeg a hangjában. Mérlegre kellene tenni érzéseit. Ki tudja, hogy melyik súly húzná lejjebb a mérleg tányérját? A fiúnak bizonyára nincsenek hasonló aggályai. Tavaly nősült. Még nem jött meg a trónörökös, de ha megjön, kétlem, hogy ősapái agyagköltészetébe álmodná annak életét. Nem Is volt az olyan könnyű kenyér, mint ahogy azt sokan elképzelik. Igaz, Ján Frankovicot már nem mint fazekasmestert tartja számon a város vezetősége, hanem mint népművészt. Tagja a bratislavai Népművészeti Intézetnek. A régi, primitív korongon készülnek a színes korsók, agyagedények A mester műhelye Az udvar hátsó részében egy kis házikóban van Ján Frankovic mester műhelye, a Dukelská ul. 47. szám alatt. A műhely kis előszobájában nagy zűrzavarban egymás mellett a tüzelésre szánt felfűrészelt hasábok (40 m3 fát kap évente a város vezetőségétől) különböző folyadékkal töltött sörös üvegek, régi rongyok, papírok tarkasága. A műhely sem néz ki sokkal különbül. A balsarokban régi tűzhely. Cserépkockái megtöredezve néznek farkasszemet a kinti világgal. Csak addig tart az élet, amíg a mester él... De a mesternek nincs is szüksége nagy melegre télen sem. A munka örök tornája megedzette fizikumát. Állandó mozgásban keze-lába. — Negyvenegy éve élünk együtt a férjemmel. Ez alatt az idő alatt egyetlenegy napig sem volt beteg, mondja cseh származású felesége, aki anyanyelvét elfelejtette, viszont a sárosi tájszólásban annyira otthonos, mintha itt született volna. A sarokban gyalulatlan deszkából összetákolt, néhány emeletes polc van. Több sor deszka fekszik egymás mellett s rajtuk a mester új művei. Színes korsók, virágcserepek, vázák, tányérok, tálak $ figurális kompozíciók, melyek mesterüknek nemcsak fejlett mesterségbeli tudásáról, hanem művészi alkotóképességéről és fantáziájáról tanúskodnak. Előbbi készletét két napja szállította be Pozsonyba. Amíg az agyag formába omlik Minden fazekasnak volt egy parányi földecskéje, amely ugyanúgy szállt apáról fiúra, mint maga a kézművesség, melynek művelői az ősi titkok váltóbotját nagy szeretettel és ragaszkodással adták át nemzedékről nemzedékre. A kevéske föld agyagbányájában vájkáltak tulajdonosaik évszázadokon át. S a föld kifogyhatatlannak mutatkozott. Jón Frankovic földterületét is ez a kifogyhatatlanság jellemzi. Ezért szomorkodik el kissé néha, ha megtelik kölcsönvett kocsija — nincs utód ... Itt marad az agyag, kinek a kezébe kerül, ha lecsukja a szemét? Aztán jön a vigasztaló, mosolyt mentő gondolat. Hátha mégis az unoka?... Aztán újból hétrét görnyedezve, amíg csak le nem perdül homlokáról a verejték. Bérelt kocsiján hazaszállítja műhelyének pincéjébe. Az anyag nehéz. Sokszor kell megtennie az utat az udvarról a pince ajtajáig, le-fel, le-fel. Utána néhány vödör vizet önt az agyagra. Pár napon át áznia kell, amíg megmunkálásra alkalmas. Az így némileg megpuhult agyagot megőrli. Ezt a műveletet egyébként még a nagyapja is reszelővei végezte. Ján Frankovic apja viszont agyagmalmot szerkesztett. Ezt a találmányt nem adta át kollégáinak. Egyedül a fia örökölte, s mi tagadás, nagy hasznát veszi. Sokszorosan meggyorsítja munkáját. Az agyagmalom nagyon primitív eszköznek látszik kívülről, de ha jobban megfigyelem, meg kell állapítanom, hogy reszelővei nagyon sokáig tartana. Az agyag megőrlése után lábbal gyúrja, dagasztja, majd pogácsákat formál belőle, mert most éppen kis tányérokat készít. Naponta 100 darabot, ó 2,50 koronáért. Az óra szerint azt hinné az ember, hogy Ján Frankovié Bártfa városának új kapitalistája. Mert ez napi 250 koronát tesz ki. Csakhogy amíg az agyag megformálásához hozzáfoghat, sok víz lefolyik a patakon. Az edényeket formáló korongra ráhelyezi az agyagpogácsákat, lábával elindítja az alsó korongot. A felső ujjaival művészetté varázsolja az agyag lágy anyagát. Az elkészült edényeket polcra rakja, 14 napon át szárítani kell. A száraz edényre mintákat fest, majd a lakás és a műhely közötti csűrben épült régi nagy kemencébe rakja. Kiégeti, becsomagolja és útjukra becsájtja, hogy a szépet pártoló Pozsony városából szerte vigyék az ország minden részébe. A hírük országunk határait is túllépte, mert Bártfa utolsó fazekasmesterének munkáját Nyugat-Németországból is eljönnek filmezni. MOYZES ILONA CSALLÓKÖZI KINCSEK Motto: Aki a múlt összekötő vonalát elveszti, sose érhet el a jövőbe. Vidéki Fábri Zoltán ehhüp Szombat esti randevú A sídl fiatalok „Szombat esti randevú“ címen jől stkerült műsoros estét rendeztek. A Csemadok-szervezet legjobb tdncdalénekesel, versmondói léptek fel, meg a színjátszó csoport tagjai és az énekkar. Jó szórakozást nyújtottak a több mint háromszáz nézőnek. A sikert azt bizonyítja a legjobban, hogy minden egyes számot kétszer kellett megismételni. A héttagú bizottság a műsor végén értékelte az egyes számokat, s a legjobb előadók jutalomban részesültek. Az első díjat Kuzma Károly nyerte el. A másodikon ketten osztoztak: Csavnickt István és Mihályt Sándor. A bronzérmet Botos Izabella szerezte meg. Nagy sikert aratott a diákok körében Zelenal Ica a „Jaj tanár úr kérem“ című táncdalával. A műsorba bekapcsolódott a közönség Is. A faluval kapcsolatban feltett kérdésekre kellett gyors és pontos választ adni. A megfejtők emlékkönyvet, csokoládét kaptak. Csibék között Tóra László. Síd A tornaváraljat „Közös út" EFSZ ájl részlegén a leg jobb eredményeket a csibenevelésnél érik el, áhc Pál Istvánná, Ifj. Mester Józsefné, Matesz Lajosné t Hajdú Péterné gondozzák a baromfit. Évről évre jo a súlygyarapodás. Ez év januárjában átvett hate; őstbénél csupán 6,6 százalék volt az elhullás, ami sok évi átlagnál alacsonyabb. Munkájuk nyomán gy~ rapodtk a közös bevétele. Farkas Póternó, A
