Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-06-23 / 25. szám
Férfiszemek Egy perc lesz az egész egy villanás s a zöld nem zöld többé hanem zöldebb a mosolyok nem ragyogóak hanem őszinték az utcák nem tisztábbak hanem tiszták a napsütés nem aranyos hanem igazi A liget hallgatag fái alá bújik majd veled tüzet rak szemedbe lángra lobbantja véred piros folyamát és te abban a nagy-nagy lobogásban észre sem veszed amikor leomlanak ellenállásod húszéves falai A piros vas szikrát föccsent a kalapács alatt „Minden szikra egy-egy csillag” mondja az öreg kovács Tóth Elemér: A meglepett sugarak a csúnya ház falától a rétre kísérik a fürdőruhás lányt aki leterítve piros s ?/? maga is rádől titkait mutatva a napnak Hozzád is eljön a szerelem Csillagok a kovácsműhelyben Reggel nyolc óra körül felcseng a kovácsműhely A mester lánya kacagva éleszti a tüzet kcát Szép a zöld rét a piros pokróc s a fehértestű lány Meglásd hozzád is eljön a szerelem lesik lesik a szép e hármas ötvözetét Az ég lám tele van csillagokkal de a kovácsműhelyben eggyel több van
