Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-23 / 25. szám

hajtani az állatokat a víznek, indultak a férfiak. Ott rohangáltam a parton, s kiabáltam, hogy nem engedem, hogy a vesztükbe hajtsák őket. Piszkos, zavaros volt a viz, erős a sodrása. Egymást taposták volna le ...

Aztán csak ült délben, este a parton, figyelte, leste a vizet, árad-e, apad-e. Nem tudott enni, aludni. Hallotta, érezte a szemrehányást, hogy persze, így járunk vele, mert asszony, „sajnálja" az állatokat... Volt, aki magánszemélyek segítségét latolgatta, akik jó pénzért vállalkoznának rá, hogy darabjával áthordják a

tiszta, mint a legrendesebb háziasszony konyhája. Pedig Böske néni most családi okok miatt átruházta munkáját a helyettesére, Vinárcik Alenkára.

— Nagyon ügyes kislány, s amilyen hétalvók tudnak lenni a fiatalok, ő minden két órában pontosan felkel — dicséri Eta néni a piruló, tizenhét éves lánykát.

— Segít az ébresztő — mutatja az szabadkozva az ágy mellett álló órát.

— Meg a rádió — teszi hozzá Böske nénit dicsérve a zootechnikus. — Mert mióta itt dolgozik, nem jutott eszébe,

AZ ARANYTOJÁST TOJÚ LUDAK

marhákat. De rengeteg pénzbe került volna. És végül úgy döntöttek, hogy szólnak a katonáknak. Vissza is hozták baj nélkül a száz marhát, csak egy jó vacsorájába került a szövetkezetnek ...

— De erre már nem is jó gondolni. Igaz, mégis sokszor az eszünkbe jut. Ha a telepre jövünk, s a két nagyra nőtt szarvasunkat látjuk. Kicsinyek voltak, az árból fogtuk ki őket, behoztuk az istállóba. Először etetni kellett a gyámoltalanokat. Aztán, hogy látták, a borjak szopnak, hát odamerészkedtek a tehén alá ... Most meg már olyan torkosok, hogy a takarmánykeverőbe járnak csemegézni. Az egyik bak, a másik tehén. Családi örömök elé néznek. Hát ilyen szép emlékünk van abból a csúnya időből...

— Hatvankettőben még csak 1 400 000 korona volt a termelési tervünk. Az idén már 2 600 000 koionáért vagyok felelős... Szerencse, hogy olyan jó dolgozóink vannak, mint Szabó Mária és Kránicz Erzsébet, vagyis Böske néni.

Böske néni a keltetőben dolgozik. S márciustól, amikor elkezdik a keltetést, augusztusig nyolc-tíz kilót is „lead" a súlyából, mert éjjel-nappal két óránként ellenőrizni kell a gépeket.

Az ő birodalmát járjuk, amely olyan

fi ház felépül

hogy a maga kedvéért rádiót vegyen, csak mióta Alenka is itt van.

Az ablakban virág, benn doromboló keltetőgépek, kint zöld lánggal égő sűrű bokrok. És Eta néni lelkesen magyaráz. Arról beszél, milyen is lesz a víziszárnyastenyésztésük néhány év múlva, s hogy dolgozó utánpótlásban, fiatalban nem lesz hiány. Az elnök jó példával jár elől, egyik fia traktoros, másik segédzootechnikus — az ősszel megy iskolába. De a kertészetben éppúgy jó munka- és kereseti lehetőség várja őket, mint az állattenyésztésben, ahol még több jó gondozóra lesz szükség.

— Csak úgy adóztathatjuk meg a Dunát, ha elvesszük tőle, amije van. Kacsa-, libatenyésztéshez nagyszerű hely.

Tavaly próbálkoztak először — és eredményesen — a libatenyésztéssel, amibe még kevés szövetkezetben mertek belevágni.

— Nekünk sikerülni fog. Tavaly egy lúdtól átlagosan 25 tojás kikelt. Ez aránylag magas szám. Az idén — nem tudtunk a tojóknak olyan nyugodt körülményeket biztosítani, ezért rosszabb lett az átlag. De ez csak olyan felszámolható hiányosság.

Vlnárőik Alenka, akit vekker ébreszt minden két érában

És próbálkoznak, tanulnak, tapasztalnak. Egy kitűnő libatenyésztéssel rendelkező gazdaságból „feketén" szereztek kilencven tojást, ők saját termésükből — hivatalosan adnak el. Méghozzá külföldre, Ausztriába. Tizenöt koronáért a libatojás darabját, s a pénzérték 20 százalékát devizában kapja meg a szövetkezet. Ezenkívül gyöngytyúkot is szállítanak nekik.

Mire költik a devizát? — kérdezzük a szövetkezet elnökét, aki kitérően válaszol :

Nem olyan sok az, hogy gondot okozzon. Hiszen az idén csak 2000 libatojást és 3000 gyöngytyúkot vesznek meg tőlünk. (A gyöngytyúkot 1 kg-os súlyban, kilóját 30 koronáért adják.)

Kacor Etel jobb takarmánykeverékek vásárlására gondol, amitől a libának mája is nő... meg korszerű gépekre, amelyeknek a segítségével még többet — és olcsóbban — termelhetnek.

Talán nem is tudja, milyen hosszú utat tett meg az ebédlő bútor beszerzési vágyától a kétmillió hatszázezer koronás termelési terv gondjáig. Tény rz, hogy tízezres tételekben számolja a baromfit, s ha a marhahús kerül szóba, ő azt érti alatta, hogy az idén négy vagonnal ad el belőle a szövetkezet. Es így válik gyakorlattá az új gazdaságirányítás is fokozatosan; ahogyan devizává a gútori ludak tojta tojás ...

Irta és fényképezte: HARASZTINÉ M. E.

A Karel házaspár már boldog, tető alatt van a házuk. Cgy tervezik, őszre beköltöznek

Foto: Feró Spácil

mint hogy építsenek. At kell adni a helyet a testvéreknek.

— Nagy fába vágtuk a fejszénket — törli meg izzadt homlokát a férj, aki munkából hazajövet nekifog a munkának. Egy év óta se ünnep, se vasárnap. Igaz, nagy a rokonság, vasárnaponként sokszor tízen is vagyunk. Abban is szerencsénk volt, hogy régi házat vettünk, s miután lebontottuk, elég sok felhasználható anyag maradt. Abból húztuk fel a keresztfalakat s így nem kellett annyit épületanyag után futkározni, mint azoknak, akik üres telekre építenek.

Az építkezési munka baráti, rokoni segítséggel még halad, de annál több gondot okoz az anyagbeszerzés.

— Már egy éve leraktuk az alapot, de képtelen vagyok felhúzni a falakat, mert

A városi nemzeti bizottság fuvarosának nem sok munkája van az utóbbi időben. Ha nines mit einem kapok téglát — bosszankodik az EFSZ traktorosa, Szupek József.

Hasonló gondjaik vannak Bocskó Antaléknak is. Ők is azok a szerencsések, akik kölcsönt kaptak a szövetkezettől. Sok utánjárással szereztek is be valami építőanyagot, de ez olyan kevés, hogy még nem tudják megkezdeni az* építkezést.

Nemcsak az EFSZ ad kölcsönt, hanem az üzemek is folyósítanak, sőt állami kölcsönre is igényt tarthat az építkező. Mindez megkönnyíti, hogy a családok minél előbb befejezhessék az építkezést. Másrészt viszont sok gondot okoz az anyagbeszerzés.

Galántán, a Jednota épületanyag-árusító telepén reggel nyolc órakor már vagy tizenöten várakoztak. Voltak szerencsések, de sokan bosszankodtak.

Rencés Róbert ötszáz darab téglát akart. Annyi még volt.

— Sokat jártam ide, mire azt a pár darabot megkaptam — mondja. Egy évvel hamarább be tudnám fejezni az építkezést, ha nem kellene annyit épületanyag után járni.

Mihalovics Fedornak már nem volt szerencséje. Ö ötezret akart, de nem kapott.- Feleségemmel, meg két gyerekemmel albérletben lakom. Pénzem volna, de mi értelme, ha nem kapok érte semmit tárja szét a karját.

— így megy ez naponta — panaszkodik Dobos Vojtech, az elárusítótelep vezetője. Sokkal egyszerűbb volna az épületanyagról kiállítani a papírt, mint sorban elutasítani az embereket. Igaz csak a mi körzetünkben kétszázhatvan ház épül, ennyi házhoz pedig már elég épületanyag kell. Ezelőtt három évvel sem volt más a helyzet, mégis könnyebben

jutottunk hozzá. Hiába is rendelünk, mert a Jednota igazgatósága csak a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége által megállapított mennyiséget oszthatja szét a négy elárusító helyre, amelyek a járás területén vannak. Az a legbosszantóbb, hogy épp a legfontosabb, a iegtöbbet keresett épületanyagok hiányoznak. Nincs tégla, kevés a cement, mész, nem kapni gerendákat, hiánycikk a gömbfa.

— Sok ismerősöm van — mondja Dobos Vojtech —, aki a látszólag könnyebbnek ígérkező megoldást választotta és a járási építkezési vállalattal építtetett. De a munka minőségével nem voltak megelégedve, s olyan soká készült el a ház, hogy addig egyedül is felépíthették volna. S az építkezés sokkal drágább.

Az építkezést meggyorsítaná és olcsóbbá tenné, ha az emberek bíznának az üzemek által gyártott lakáselemekben. A hagyományos építőanyagok használata a házakat műépítészeti szempontból nehézkessé teszi, s az építkezés is elhúzódik. A Szlovák Nemzeti Tanács május 18-i ülésén határozatot fogadott el arra vonatkozólag, hogy az üzemek nagyobb választékot biztosítsanak a könnyen öszszeszerelhető lakáselemekből, panelokból, új padló és tetőfedőanyagokbói. Továbbá pályázatot írt ki a családi házak üzemszerű építésének műszaki és architektonikái megoldására olyan árak mellett, amelyek megfelelnek az építkezők jelenlegi lehetőségeinek.

Mindaddig, amíg ezek a gyakorlatban megvalósulnak, a helyi nemzeti bizottságok segítségére lehetnek a nagyüzemeknek. Téglaégetőket építhetnének — erre ez év január elsejétől minden lehetőségük megvan — hogy legalább a saját falujuk építkezőin segítsenek.

KONVICSKA ELVIRA