Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-16 / 24. szám

- JÖVŐNK KECSEGTETŐ, DE NEM PROBLÉMA MENTES. A MOST ALAKULÓ CSEHSZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG FŐ CÉLKITŰZÉSE: MEGTEREMTENI A NŐ FOGLALKOZÁSÁNAK, ANYASAGANAK ÉS TÁRSADALMI TISZTSÉGVISELÉSÉNEK ÖSSZHANGJÁT. ŰJ MUNKAMÓDSZEREKET KELL KERESNÜNK, MUNKÁNKNAK SZÉLES TÖMEGALAPOKRA KELL HELYEZKEDNIE. KONKRÉT ÉS REÁLIS CÉLOKAT KELL MAGUNK ELÉ TŰZNÜNK, HOGY AZ ELÉRT EREDMÉNYEKNEK ÖRÜLHESSÜNK — MONDOTTA BESZÁMOLÓJÁBAN IRENA DURISOVA, AKIT A NŐK SZLOVÁKIÁI KONGRESZSZUSA A CSEHSZLOVÁK NÖSZOVETSÉG SZLOVÁKIAI BIZOTTSÁGA ELNÖKÉVÉ VÁLASZTOTT. VEZETŐ TITKÁR' EMÍLIA SEDLAKOVA, ALELNÖK JOLANA KASICKOVA LETT.

Először

A sor legszélén ült. Nem kényelmesen elhelyezkedve, csak úgy szerényen, a szék felén. Mintha itt is minden percben fel kellene ugrania valamiért, mint ahogyan azt otthon csinálja. Ez már beléidegződött — még itt a kétnapos konferencián sem tud nyugodtan lenni.

A kisfiára gondol, aki már nem akar óvodába járni, mert ott délután aludni kell — s most hogy eljött, nincs aki vigyázzon rá. Meg arra, hogyan is mondja el az asszonyoknak mindazt, ami e két na’p alatt történt. Mert otthonról azzal engedték el: „aztán jól eszedben tarts mindent, hogy nekünk is elmondhasd, mit láttál és hallottál Pozsonyban I"

Lesz miről beszélni. Ennyi élményben mint most, egyszerre még soha nem volt része. Életében először ült repülőgépen. Szép, tiszta idő volt, jól lehetett látni a tájat. Olyan érdekesnek tűnt felülről nézni a határt, a falukat — de azért egész idő alatt arra gondolt, ha még egyszer földet ér, nem utazik többet repülővel.

Pozsonyban is most járt először. Volt már a Szovjetunióban, Magyarországon, Prágában, idén készül Lengyelországba, de Pozsonyba eddig még nem akadt útja.

— Nem is tudtam elképzelni, hogy ilyen kedves, szép város. A sok virág a parkban, az ó és új városnegyed, és a Duna — csodálatos! Kár, hogy nem hozhattam el magammal minden nőbizottsági tagot, mert ezt nem lehet szavakba foglalni, ezt látni kell!

Hatszáz asszony egy csomóban! Micsoda erő, micsoda hatalom. És milyen nyíltan, őszintén beszéltek. Mintha csak otthon, maguk között tárgyalnák meg a falu gondját-baját. Csakhogy itt nem egy faluról, egész Szlovákiáról van szó s mégis mennyire hasonlítanak a problémák a magyarbődiekéhez.

Csabay Zsuzsanna a magyarbődi nőszövetség elnöknőjeként jött a konferenciára. Egyszerű, falusi asszony. Napbarnított arca messziről elárulja — a mezőgazdaságban dolgozik. De a munka, a család mellett még arra is jut ideje, hogy a falu asszonyainak problémáit intézze. Munkatársai szeretik őszinteségéért, nyíltságáért. Bíznak benne.- zs —

Mi, tizenhármán

Most, februárban választották meg újra. Pedig még huszonöt éves sincsen.

Amikor vagy hat évvel ezelőtt, még a friss érettségi bizonyítvánnyal kikerült a komáromi óvónőképzőből, aligha gondolt arra, hogy nem minden óvoda nagy ablakos, modern épület, s hogy egy falusi óvónő nemcsak a rábízott gyermekekkel törődik; a szülőkkel, a közösséggel szemben is kötelezettséget vállal, elsősorban pedig önmagával.

— Azt hiszem, mindjárt pénteken összejövünk, hogy elmondjam, mit hallottam a konferencián. Mi, tizenhármán, a vezetőség ... A HNB tanácstermében találkozunk, mert sajnos, nálunk a helyiség kérdése az első számú probléma. Nincs új iskola, öreg az óvoda, szétszórt üzlethelyiségeink vannak csak, — sorolja Horváth Mária, a konferencia hetényi küldötte az ezernégyszáz lakosú község problémáit. Egy éve nőbizottsági elnöknő, most választották meg másodszor.

— A régi moziból azonban nemsokára új ' kultúrházat avatunk. Az új cukrászda is némileg megoldja a fiatalság szórakozásának problémáját, hiszen eddig a vendéglőn kívül nem volt hol találkozniok — említi a község új kis örömeit és közben megmutatja hároméves kislánya fényképét.

— Nemcsak ő vár haza a konferenciáról, az asszonyok is. Feketéné, a HNB anyakönyvvezetője, Eszti néni, az EFSZ fejőnője, az egész új vezetőség. Érdekli őket, hogyan dolgoznak máshol.

— Mi, a CSISZ-szel közösen varrótanfolyamot tervezünk a télen, s ebben a Nő mellékletétől is segítséget várunk — nevet rám. Nagyobb problémánk azonban a kézimunkaüzem létesítése, melyet a helyi nemzeti bizottság és a felsőbb szervek segítségével tudunk csak megvalósítani. A hetényi rámás hímzés nagyon szép és ritka kézimunka Vagy harminc asszony jelentkezett, bedolgoznának. Az a baj, hogy nem sikerült megtalálnunk azt, aki felvásárolja majd munkájukat! Anélkül pedig nem kezdhetünk! Horváth Mária ismét otthon érzi magát, a napi problémák között.

— Szebb, ideálisabb óvodában a nevelés könnyebb lenne, — néz rám komolyan a fiatal óvónő, — s talán egy kevésbé félreeső községben a mi munkánk sem járna annyi nehézséggel, — fűzi tovább a gondolatot, mint nőbizottsági elnöknő. — De azért terveinket megvalósítjuk, Mi, tizenhármán, meg a többiek . . . Mert Hetényben sok segítőtársunk van . . .

K. M.

Társadalmunk elsőrendű feladata, hogy megoldja pózzá a nők aktivitásának feltételeit. A szlovákiai nő Szlovákia rohamosan fejlődik és nemzetiségi, politik' lősségteljes feladat tehát, hogy a nőket képviselő sz szálljon a nők érdekeiért, s a nők életében felmerült hozzájárulásával társadalmi feladataink teljesítéséhe'

Szlovákia hazánk felszabadítása óta lendületesen s megnyitotta előttük a szakmai, valamint a politik amit az a tény is bizonyít, hogy míg 1950-ben a í zalékuk támogatta munkájával gazdasági életünk ft% láthatólag eléri azt a fokot, amelyen a szlovákiai nők tető foglalkoztatottság arányát.

A szlovákiai anyák évente átlag 83—85 ezer gyerme datok hárulnak rájuk. Pártunk egyre gyakrabban hivja oldásának szükségességére. A CSKP Központi Bizottsc ban kell lehetővé tennünk a nők heti 42 órás, illetve anyasági szabadságot s fel kell emelnünk az egyetlen feltételek létrehozásával meg kell könnyítenünk a dóig helyzetét. Ezek a feladatok és a továbbiak egész sora lagos ügye, hanem minden társadalmi szervezetünkne sukhcz és teljesítésükhöz. Az eddiginél sokkal több a művelődésre, a szakképzésre, milyenek családi és .« sokkal bátrabban kell őket kiemelnünk szakszervezeti i tisztségeibe.

fi,

(Részlet Alexandei

Dubcek el

M

Tettekre van szükség

mert semmi nem változik meg önmagától, — voltak Pöthe Anna orvosnő, a rimaszombati járás küldöttének első szavai beszélgetésünkkor.

Először vállalt funkciót és csak idén választották be az elnökségbe a járási konferencián, mégpedig az egészségügyi és szociális bizottság elnökévé. Mint minden fiatal ember, nagy reményekkel látott neki a munkának. A Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága kongresszusától azt várta, hogy utat mutasson a jövő feladatai megoldásában.

Ez az első kongresszus, amin részt vettem, azért nem tudom összehasonlítani a többivel, — mondta a fiatal orvosnő. Lényegében nem csalódtam. Sok értékes és tanulságos beszámoló hangzott el. Csak kifogásolom, hogy a vita egyes hozzászólásai nem voltak eléggé konkrétak. Frázisokkal ma már nem elégedhetünk meg.

Pőthe orvosnő három éve dolgozik mint orvos. Járási epidemiológus, vezetője az iskolás kor előtti és az iskolaköteles gyerekek osztályának. A bölcsődék, óvodák és a tanonciskolák környezetét tartja szemmel. A rimaszombati járásban hetven óvoda létesült, de a körülmények nagyon siralmasak, csak

a bölcsődék, melyek az egészségügyhöz tartoznak, felelnek meg a célnak. Habár ezek is túl vannak terhelve.

Az öreg, beteg és munkaképtelen, mindenkitől mellőzött emberek és a gyerekotthonok is nagy gondot okoznak. Safarikovón például 57 gyermek talált menedékre. Tavaly csak egy gyereket látogattak meg és egy csomag érkezett, az is karácson', után.

2í

— Amikor a felügyelőnk meglátogatta az otthont, nem egy gyerek tette fel neki a kérdést: Te vagy az anyukám?

— Láthatja, problémánk van elég s mindezt megoldani nem könnyű feladat. És ezekre a kérdésekre vártam az utasítást a kongresszustól. Sokra választ kaptam, de nem egy vár még megoldásra.

Ezekkel a szavakkal búcsúzik és mi úgy véljük, hogy a rimaszombati járás nőszövetsége Pőthe Anna orvosnőben igazi munkatársra talált.