Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-06-16 / 24. szám
Katóéi, politikai és diplomáciai lépések Követik egymást a Közel-Keleten. Néha már szinte megoldhatatlanul több ismeretlenű egyenletnek tűnhet a bonyolult helyzet. Ezért ajánlatos lehántani az események helyenként csalóka, sőt félrevezető burkát, s a lényeghez hatolni. így viszonylag könnyen ráakadhatunk a kulcsmondatra. A célpont: Szíria. 1966 februárjában, a közel-keleti országban, egy formájában katonai államcsíny, tartalmában haladó fordulat ment végbe. Ezzel érzékeny visszavágás, nagy csalódás érte a harmadik világban fokozódó imperialista felforgatást, amely Indonézia, Ghana és az afrikai katonai puccsok után, további jobbratolődásra számított, Az arab térségben, jól-lehet a viharok itt is hatottak, s kiéleződött az ellentét a háladó, valamint a reakciós szárny között, nemcsak egyszerűen folytatódott, de magasabb osztályba lépett az aptiimperialista fejlődés. Voltak, nem is kevesen, akik úgy gondolták, hogy a baloldali rendszer tiszavirág-életű lesz Szíriában. Utaltak rá, hogy Damaszkuszi nem véletlenül nevezték el az „államcsínyek városának“, ményének, az ötéves terv középpontjában álló raquai Eufrátesz-gátnak elkészültét. Damaszkusz azonban sikeres diplomáciai ellentámadással válaszolt, s a nemzetközi Eufrátesz-bizottságban kompromisszumot célzó tanácskozások folynak. . 4. 1967 márciusában a jordán főváros, Amman Philadelphia nevű luxusszállodájában új terveket dolgoztak ki Szíria ellen. Ennek az összeesküvésnek élén a már említett Hátúm ezredes és Naszszer ben Kamii, Husszein jordániai király nagybátyja állt. A tervek szerint polgárháborút robbantottak volna ki Szíriában, amelynek kiindulópontja a két ország határán levő Dzsebel el Arab hegyvidéke lett volna. A terv azonban kipattant, mivel Rasid Mohamed Jusszef el Hamarsah jordániai vezérkari tiszt Kairóba menekült és ott nyilvánosságra hozta a cselszövést. Ezek után természetesen nem lehetett végrehajtani. 5. Ilyen előzmények után nőtt meg a Szíriával szembeni izraeli aktivitás. Csaknem két évtizede immár, minden tavasszal kiéleződik a helyzet, mert vita folyik, hogy ki szántsa fel a gyakorlatban „senki földjeként“ szereplő határövezeteket. hiszen másfél évtized alatt tizenhatszor került sor puccsra, illetve puccskísérletre. Elegendő szinte vezérszavakban felidézni, hogy az elmúlt háromnegyed esztendő alatt milyen külső és belső támadások érték a közel-keleti országot. 1. Tavaly szeptember hatodikén lepleződött Szellm Hátúm ezredesnek és ötvenkét tiszttársának összeesküvése, amelynek során meg akarták dönteni a damaszkuszi kormányt. Ezek a katonák részt vettek a februári államcsínyben, de amikor általuk nem kívánt balratolódás következett be, Jordániához és Szaúd-Arábiához fordultak. A kudarc után maguk is Ammanba menekültek. 2.- Alighogy elültek ezek a szeptemberi hullámok, megkezdődött az olajcsata Az IPC, az amerikai-angol-francia érdekeltségű olajtröszt vitába keveredett Szíriával: egyszerűen nem akarta kifizetni az országon áthúzódó olajvezetékek jogos használati díját. Mivel ellenforradalmi fordulatra számítottak, megszakították a tárgyalásokat. Damaszkusz ekkor elzárta a vezetékeket, a lépést az arab országok többsége támogatta. Március elején az IPC kénytelen volt az utolsó fillérig kifizetni 4 912 201 fontot és 1J shillinget, a járandóságot... 3. Közben januárban akcióba lépett az ankarai kormány. Törökország meglepetésszerűen nagyobb hiteit kért és kapott a Világbanktól egy kebani gátépítés céljaira. Ez idáig belügy lenne — de az, Eufrátesz felső szakaszán épített vízierőművel és öntözőrendszerrel olyan mennyiségű vizet akarnak felhasználni, ami veszélyeztetné Szíria nagy létesítüamaszkuaz egyik modern negyede Április hetedikén is tulajdonképpen ilyen helyi konfliktusként indult az a határ-összecsapás, amely később légi csatába'torkollott. Izraeli gépek nemcsak megsértették Szíha légiterét, de egészen a fővárosig repültek. Miközben Szíria ezekkel a belső nehézségekkel küzdött, Izrael a szokásoknál jelentősebb csapatösszevonásokat hajtott végre határain. Arab források szerint tizenegy páncélos- és gyalogos dandár érkezett a térségbe. (Az AP amerikai hírügynökség összesítése szerint Izrael fegyveres ereje 71 ezer sorkatonából és 230 ezer két-három napon belül mozgósítható tartalékosból áll. Szíriának 50—50 ezer sorkatonája, illetve tartalékosa, valamint 15 ezer milicistája van. Egyiptom 140 ezer sorkatonával rendelkezik saját területén, hozzávetőlegesen 50 ezer a sanaai kormány kérésére Jemenben tartózkodik; gyorsan mozgósítható tartalékosainak száma 120 ezer.) Május tizenötödikén Izrael, függetlenségének évfordulóját, jeruzsálemi díszszemlével ünnepelte meg, amit az arab országok újabb provokatív lépésként fogadtak. (A Palesztinát felosztó eredeti ENSZ-határozat egy arab, illetve egy zsidó állam felállítását irányozta elő, míg Jeruzsálem és a környéken levő zarándokhelyek semleges terület státuszát kapták volna. Az arab-izraeli háború következtében ezt a határozatot nem lehetett megvalósítani — Jeruzsálem óvárosa Jordániához, újvárosa Izraelhez tartozik. Az arab országok minden esetben tiltakoznak, amikor Jeruzsálemnek ezt a szektorát Izrael fővárosaként említik.) Egy HfrUi falu (Homsem és Hanton között) a hegy gerincén. Jellemző ez a Szíriái falukra, hogy be ne építsék a termőföldet Izrael valószínűleg arra számított, hogy a szíriai belső nehézségeket, valamint Kairó jemeni lekötöttségét felhasználva, „erőpolitikát“ alkalmazhat a Közel-Keleten. Belső nehézségek is közrejátszhattak a mozgósításban, hiszen köztudomásúlag akadozik az izraeli „gazdasági csoda“, s különösen érzékenyen megnövekedett a munkanélküliek száma. Nyilván számításba vette az arab világon belüli megosztottságot is, ahol éppen Kairó és Damaszkusz az egyik, Amman és Rijadh a másik pólus. Ezért fokozta a Szíria elleni hidegháborút, amely nyilván nem volt ellentétes Washington elképzeléseivel sem. Ez volt az a pillanat, amikor az EAK gyors és határozott akciót kezdeményezett. -Követelte az úgynevezett ENSZ-szükségerők (United Nations Emergency Forces) azonnal kivonását. Az indiai, kanadai, jugoszláv, brazil, dán, norvég, svéd alakulatokból álló, 3393 főnyi ENSZ-erők, 178 kilométer hosszúságban állomásoztak a Földközi-tenger mentén elterülő gazai övezetben és a Sinai-félszigeten. Egyiptomi területen tartózkodtak, közvetlenül a határvonal mentén tartottak őrjáratokat, miközben az EAK csapatai éjszaka legfeljebb öt, nappal három kilométernyire közelíthették meg a demarkációs vonalat. (Az ENSZ-csapatok odairányítása a szuezi agresszió nyomán történt. Ezt a lépést azóta is sokat vitatták, afféle „Hammarskjöldakció“ volt, a Biztonsági Tanács kikerülésével.) Kairó katonai és diplomáciai lépéssorozata végső soron javította a közel-keleti válság megoldásának lehetőségeit. Igaz, ha csupán azt a tényt nézzük, hogy Izrael és az EAK egységei mostantól kezdve közvetlen farkasszemet néznek, ez növeli a súrlódás felületét. Viszont ha a térséget egészében tekintjüjc, ezzel mégiscsak csökkent egy szélesebb konfliktus valószínűsége. Könnyítette a helyzetet az ENSZ-erők visszavonásának ténye is, amely elejét veszi egy „második Kongónak“. (A jelenlegi ENSZ-főtitkárnak, minden presztízsveszteség nélkül lehetősége nyílott a visszavonási utasítás kiadására, hiszen mint említettük, elődje alatt történt a felvonulás.) Az események természetesen szinte kergetik egymást a Közel-Keleten. Különösen élénk az EAKSzíria, Irak és Algéria tevékenysége, megszakítás nélkül folynak tárgyalásaik. U Thant ENSZ-főtitkár rendkívüli látogatása Kairóban, Brown brit külügyminiszter tervezett moszkvai útjának későbbre halasztása — jelzik a kérdés fontosságát. Kairóban négyezer mecset müezzinjei hívnak harci riadóra s közlik a legújabb híreket — az izraeli kormány „túlórázik“. A lényeget tekintve mégsem egyszerű államfői rutinkijelentésnek, hanem az események reális értékelésének fogadhatjuk Naszszer elnök mondatát: Az EAK nem akarja kiszélesíteni a közel-keleti válságot. A fejlemények erre mutatnak, még ha időnként ellenmondásos alakban jelentkeznek is. R. E.
