Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-05-19 / 20. szám
J m «о S 5 S 3 fz !3 о zS. S ы c ■■ '0 Q> 0> .v '<D ^ T) ^ I Már előbb is énekelt, előbb is ismertük, mégis a Magyar Rádió és Televízió első táncdal-fesztiválján szerettük meg igazán. A közönség emlékezetében — bármennyi új és sikeres száma van azóta — furcsánmély hangja, sima frizurája, különös mozgása egybeforrt a számmal, amelyet sikerre vitt: „Hol jár az eszem?“... Hát most itt van — a klub vendégeként —, s várja a kérdéseket, amelyekből majd megtudhatjuk: hol jár Zalatnay Sarolta esze? ... < > — Olyan komoly a neve: Sarolta ... Hogyan szólítják a rokonok, ismerősök, jóbarátok? Van valami beceneve? — Általában mindenki „Cini“-nek szólít, mert ötéves koromig, amíg ki nem vették a mandulámat, olyan vékonyka hangom volt, mint egy cincogó kisegérnek. Különös hangszínemet a doktornak köszönhetem - - -— Mi volt gyerekkori álma? — „Művésznő" akartam lenni! Szüleim nagy operabarátok, s már aprócska koromban sok előadásra elvittek, aminek következtében állandóan áriáztam. Kedvencem az „Aida" bevonulási Jelenete volt! — Hogyan és mikor próbálkozott először az énekléssel? Tizenhét éves voltam, a Toldy Ferenc -Sou liLct luók-ioióUAo S'OiodUaUJ S sOXnJUt^ Gimnázium diákja, amikor egyszer megkerestem az akkori Scampolo zenekart, s mondtam a fiúknak, hogy énekelni akarok! Először nem vettek komolyan, aztán pedig azt mondták, hogy nekik nincs pénzük énekesnőre... De hiszen én nem is pénzért, csupán kedvtelésből szeretnék énekelni — mondtam, s majdnem azt is hozzátettem: hiszen még én fizetnék!... Első „fellépésem" az iskolai szalagavató-bálon volt. hoz? Mit szólt édesanyja a pályaválasztás körömszakadtáig a mikrofonba, s szó nélkül abba tudnám hagyni az éneklést, ha erre komoly okom lenne! Érettségi után már felvettek egyszer kozmetikát tanulni... Legfeljebb újra Jelentkeznék! kai? — Kezdjük azon, hogy már három hónapja énekeltem, de ő még semmiről sem tudott, tehát szóhoz sem Juthatott!... Később kétségbeesett, ellenezte, beletörődött, s ma már ő örül a legjobban. — Az iskola hogyan fogadta merész elhatározását? Legkellemesebb meglepetésemre, az igazgató támogatott! Az osztály? A fiúk csodálkoztak, s a lányok csendben irigyelni kezdtek. A pálya első rossz emléke az volt, hogy hirtelen támadt űrt éreztem magam körül! Mitől fél a legjobban? — Az egyedülléttől! Még az utcán is rosszul érzem magam, ha egymagámban Járok, s némelyek úgy bámulnak, mint egy marslakót... Az egyedüli gyerek különös komplexuma ez! Csak társaságban vagyok felszabadultabb, csak barátok között engedek fel, de annál könnyebben keseredek el. — Éneklés közben sohasem mosolyog, s a magánéletben sem szokott felszabadultan kacagni. Miért? — Erről nem tehetek: ilyen a természetem. Már gyerekkoromban sem szerettem nagyokat nevetni... Ez nem póz: ez lelki alkat kérdése. Éneklés közben azonban azért vagyok olyan komoly, mert majdnem meghalok az idegességtől! A táncdal-fesztiválon is csak azon izgultam, hogy orrabukás nélkül tudjak lejönni a lépcsőn, s ne borítsak fel semmit! Kabos László, a népszerű komikus ki is figurázott egyszer. Azt mondta, olyan halálos komolysággal énekelem, hogy „na végre, hogy tavasz van ...“, amitől lefagynak a cseresznyefa-virágok ... a a w <a > a >> U it a c a- Miben pesszimista és miben optimista? — Pesszimista vagyok az éneklésben, s optimista abban, hogy egyszer férjhez fogok menni!- Van már vőlegénye? — Van, s 0 is zenész. De most mégsincs, mert elutazott, s ez nagyon rossz... 0 minden másnap ír nekem. En naponta válaszolok! — Mit érzett volna, ha nem sikerül az éneklés? — Semmit. Szeretem ezt a műfajt, élvezem az új számokat, de nem kapaszkodom Könnyen megbarátkozik az új számok— Ellenkezőleg. A „Hol jár az eszem?" például az első hallásra nem is tetszett. Jő a teenagerek sztárjának lenni? — A magamkorabeli közönség kegyetlen és őszinte kritikájától tartok a legjobban. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd ahhoz az új filmhez, amelyet Banovich Tamás rendezett, s amely tele van új számokkal ... A címe: „Ezek a fiatalok". En is éne kelek benne ... Mi a legnagyobb kívánsága? — Ne nevessenek ki: egy telefon! ... Olyan környéken lakom, ahol telítve van a hálózat, s így a szomszéd néni teljesíti a fárasztó „titkárnői" feladatokat.. . Múltkor felléptem a Telefongyárban, s megajándékoztak egy gyönyörű telefonnal! Jó, JÓ, de hová kapcsoljam be? — Mi a véleménye a divatról és a modernségről? — Nem mindenben szeretem a túlzott modernséget. Leendő lakásomba például régi stílusú bútorokat képzelek el, s abban is „maradi" vagyok, hogy az ital és a cigaretta helyett Jobban szeretem a kávét és a csokit! Az öltözködésben azonban lépést tartok a divattal, s a ruháimat is én tervezem: csizma, mini-szoknya, mintás harisnya, pelerin, kis táska, friss, fiatalos, élénk színek ... És a zenei modernség? — A beat-zene: divat. Szeretem, mert fiatal vagyok! Kedvenceim: Rita Pavone, Sandy Shaw, Dusty Springfield ... Azonban a beat-zene mellett őszintén tudom szeretni Bartókot és Beethovent is! Ez a kettő nem zárja ki egymást Járt már Bratislavában? — Igen, nemrég. A Bratislavai Televízió többek között rólam is készített felvételt... Diámról sok kedves emléket és egy játékmajmot hoztam haza, „aki" azóta is legjobb JátszópaJtásom... Egyébként is legfőbb hobbym az állatok, nagyon szeretnék például lovagolni, de a lovakhoz eddig még kétméteres távolságban mertem csak közeledni Szívesen válaszolt klubunk kérdéseire? — Öh, nagyon! Már csak azért is, mert Csehszlovákiából sok levelet kapok, amelyekben arra kérnek, hogy írjak az életemről és küldjék képet. Nos, most ezzel az interjúval megpróbálom letörlesztení számos levél-adósságomat! Beszélgetés közben ugyanis legfőképpen ezen Járt az eszem ... Somos Ágnes
