Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-05-12 / 19. szám
nyolc várakozással teli gyermek indult el a pótmamákkal, a többieket az igazgatónő visszatartotta, mert azt remélte, az ünnepekre értük jönnek, vagy legalább meglátogatják őket a szülők. Egyetlen látogató sem érkezett, egyetlen gyereket sem vittek haza karácsonyra. Az Otthonban maradt kicsinyeknek szüleik helyett az Odevné Závody safarikovói részlegének dolgozói — akik védnökséget vállaltak a gyermekotthon felett — tették kellemessé jelenlétükkel és ajándékaikkal az ünnepeket. Apák, anyák faluja Ratkovské Bystré — ezerháromszáz lelket számláló falucska, harmincnyolc kilométer távolságra Tornaijától, a Szlovák Erchegység lábánál, mélyen a völgyben bújik meg. A falubéliek azt mondják: ide a madár se jár. A segítség mégis ebből az eldugott faluból érkezett meg a leggyorsabban. A hepehupás hegyi úton nem könnyű a járműnek idejutni, ez igaz, de aki egyszer megérkezik ide, az nem szívesen válik meg a gyönyörű környéktől és a szívélyes emberektől. Elhiszem, hogy nagyon jól érezték magukat itt a gyerekek és visszavágynak ide. Először Vredíkékhez, az Otthon fiatal nevelőnőjének, Olinkának a szüleihez kopogtattunk be. — Nálunk minden szombat-vasárnap van egy-két fiú vagy kislány. A lányom ahányszor hazajön, mindig elhozza valamelyiket — mondja Vredík mama. Az ünnepekre a kis Zolit meg Jolikát hozta magával. Egész nap körülöttem forogtak a konyhában, még a főzésben is segíteni akartak. Este, amikor elaludtak, csak álldogáltam fölöttük — micsoda anya lehet, aki ilyen ártatlan gyerekeket elhajít magától ... Olinka keresztanyja, a másik Vredíkné lép a konyhába. Kezében egy tál hamisítatlan házi hordós káposzta. Nála a kilencéves Péter töltött el hét vidám napot. Vacsora elfitt a társalgóban folyik az Ember ne mérgelődj — parti. — Éppen jókor érkezett Peti, mert aznap volt nálunk a disznóölés — mondja, miközben a galuskát szaggatja. Le sem tudom írni az örömét. Nem az ennivaló érdekelte, enni az Otthonban is kap eleget, a hurka, kolbász meg a disznósajt készítését figyelte, töltötte a hurkát, vágta a szalonnát, a hagymavágásnál még a könnyei is kipotyogtak. A kolbászt ízlett neki a legjobban, abból csomagoltam neki a legtöbbet, amikor elment. Azt írja, alig várja a vakációt... megegyeztünk, ha jó bizonyítványa lesz, eljön a szünidőre... persze én nem bánom, akármilyen lesz a bizonyítványa, de hát az egyezség az egyezség ... ebbe az igazgató néni is beleszól... A Jasenka családnál két kislány fut ajtót nyitni. A nap már eltűnt a hegyek mögött, de a mama még a kertben ás, a papa az állatokat eteti. Sok a munka ilyenkor faluhelyen. Míg a háziak végeznek, körülnézek a portán. Frissen tatarozott, csinos ház, hosszú kert, a végében patak csörgedez. Ide vágyik vissza Mirkó, bemutatni az új ruhát Emilkának, Ankának, mamanéninek, meg apa-bácsinak. — Bizony így hívott bennünket, szegény gyerek. Majd megszakadt a szívem, amikor megtudtam, hogy nyolcán vannak testvérek és az anyjuk a vonat alá vetette magát. Akármilyen keserves élete volt, hogy tudott elhagyni nyolc apró gyereket... — Mondja Milka asszony, hogyan került magukhoz éppen Mirkó? Maguk választották? Senki nem választott senkit. Ahogy megállt az autóbusz, kijött a tizennyolc gyerek és mindegyik odafutott valakihez, mintha hozzá tartozna. Én észre sem vettem, ott állt mellettem Mirkó és a kezembe csúsztatta a kezét. Én megszorítottam és elindultunk haza. Az ismerkedés könnyen ment... a búcsúzás nehezebb volt — mondja Milka asszony és elsírja magát. Előveszi Mirkó leveleit és felolvas egy-egy részletet. — Nézze, még mindig a brindzás galuskát emlegeti. Nagyon ízlett neki. A bőséges ünnepi ebéd közben — Este, amikor a bácsi megérkezett a munkából, elébe szaladtam — meséli a kis Éva. Nevetni is megtanultak. (Tévedés ne essék, a rács csak azért van az ablakon, hogy ki ne essenek.) jutott eszébe, hogy régóta nem evett igazi brindzás galuskát, olyat amilyet a mama főzött neki. Vacsorára megcsináltam. Igen jól megértették egymást a kislányaimmal ... ők is alig várják, hogy visszajöjjön... A faluban gyorsan száll a hír, hamarosan faluszerte megtudták, miért jöttünk. Nem tudtunk minden családhoz elmenni, de a jó emberek utánunk jöttek, hogy elmondják, szeretettel várják vissza a kicsinyeket, hozzájuk bármikor hazajöhetnek. A tizennyolc kislány és kisfiú március nyolcadikán, a nemzetközi nőnapon mondott köszönetét a Ratkovské Bystré-i anyukáknak. A dolog meglepetés volt. Csak a helybeli pedagógus és Lukács igazgatónő tudott róla. Saját maguk készítette apró figyelmességgel, nótával, verssel, őszinte gyermeki szavakkal köszönték meg az oldalfalvai gyerekek a jóságot és szeretetet, amiből eddig igen kevés jutott nekik. Amikor leszáll az este, összekuporodnak az ágyon és arról mondanak igaz mesét, milyen jól érezték magukat, mennyit nevettek és számolgatják, mennyit kell még aludni, amíg Milka néninek, Giza néninek és a többieknek megmutathatják az új ruhát... JANDANÉ H. MAGDA ben festettem is. Haimos Károly gimnáziumi tanár, akadémiai festő fedezett fel 1922-ben. Maga mellé vett és tanított. Utána Gwerk Ödön Selmecbányái festő tanítványa lettem. Az addigi ösztönös kifejezési módot azután már a tudatos váltotta fel. Közben tanulmányutakon voltam Budapesten több mesternél. 32-ben teljesen önállósultam és restaurátori munkát is vállaltam. Az első időkben festett képei a komáromi lankák, a vashíddal, aratók. Azután a zene megrázó hatásaként megfestett Vízió. Az Ady-vers inspirációjára megszületett zongorát sejtető kompozíció. És az élménysorozat. Az első bál, az első szerelem. — Nagy élmény volt számomra, amikor nagybátyám, aki Konkoly Thege segédjeként az ógyallai csillagvizsgálóban dolgozott — szinte ők ketten hozták létre — elvitt engem magával az obszervatóriumba. Kitárult előttem a csillagos égbolt. így jött azután létre Kozmosz kompozícióm. — A 20-as, 30-as évekből származó képek is már meglepően „modernek“. Kinek a hatása ez? — Teljesen ösztönös volt. Az expresszionizmus és némileg a kubizmus nyomait viselik magukon. Tulajdonképpen az első ilyen irányú kísérletezések voltak ezek itt nálunk. De kritikusaim szerint szorosan nem sorolható egyetlen irányzathoz sem, egyéni kifejezési mód. Tudat alatti hatások feltételezhetők későbbi alkotásaimban, hiszen rengeteg képtár és múzeum anyagát ismerem szerte a világon. 37-ben voltam először Olaszországban, majd Párizsban. Ezt az utamat Poór Bertalan egyengette. Ö ajánlott be Párizsban Bölönihez, Ady barátjához. Irók-festők körébe jutottam ott általa, érdekes ismeretségekre, hasznos tanulmányokra tettem szert — merült ismét a múltba. Meleg, vörös-sárga szinű pasztelljeiből Afrika forró levegője csap felénk. A tuniszi, egyiptomi, libanoni, törökországi út emlékei ezek az alkotások. És a művész tehetségének teljes kibontakozása a legújabban, a 60-as években készített Fekete-fehér sorozat. Ásatási leletek, régészeti múzeumok anyagának megtekintése hatott. Ősművészi elemek alkalmazásával, legbensőbb énjét tárja fel ezekben a művész. Élete munkásságának másik nagyon értékes része restaurátori működése. Évek hoszszú sora óta vesz részt Szlovákia műkincseinek megmentésében. Lakásán is felkerestem a művészt. A négytagú család, a tavaly érettségizett nagylány, Ági, és a 17 éves Misi, egy szobába szorult. Felesége egy kis asszonyos, de nem komoly zsörtölődéssel veszi tudomásul, hogy a többi szoba más célokra kell. Ahogy kinyílik az ajtó, egy oltárkép keretén át lépünk be a helyiségbe. Az asztalon egy aranyruhás madonna, a földön, díványon pufók barokk angyalkák heverésznek, jobbra-balra csavart oszlopok nyúlnak a menynyezet felé. A lehnicei templom barokk oltárának szétszedett darabjai ezek, első osztályú műemlék, amit a mester hónapok óta restaurál. Családjának tagjai is segítettek a 200 éves, fából készült szobrokra rárakodott szennyeződés és az idők folyamán kontár kezek által vastagon rákent színes festékrétegek levakarásában, égetésében, míg végül előkerült az eredeti aranyozás. — Bizony türelmes munkát igényel a porladozó szobrok konzerválása, helyreállítása. Ezeket is sokáig fürdettem. De most már kitartanak vagy újabb 100 esztendeig — vélekedik a mester. Hány és hány műemlék viseli magán az ő kezenyomát! Senicán értékes reneszánsz és barokk falfestményeket hozott rendbe. Ö restaurálta a kassai Állami Színház mennyezetképeit, a bényi rotundát, a somorjai, kosztolányi templom freskóit többek között. Hideg templomokban, magas állványokon dolgozva mentette a kulturális javakat. Munkája közben szerzett hűléses megbetegedései és a rendszertelen étkezés következményei félbeszakíttatták vele a munkát, hogy azután még nagyobb lendülettel folytassa. Éveken át hozta rendbe a bratislavai Városi Galéria képeit, szobrait, — ahol alkalmazva volt — és a városháza freskóit. Ma a Műemlékvédő Hivatal restaurátoraként dolgozik. — Ügy érzem, még nem tettem eleget, mondja szerényen, tele munkakedvvel. Kívánjuk, hogy még sokáig folytassa értékes művészi munkásságát! BERTHÁNÉ S. ILONA ■jü Ш •Ф > ■ф **■ ■ u. >u ■a Q. m
