Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-13 / 2. szám

Már gyűlt a víz odalent, már csillogott a feketesége. Sietnie kellett Dubának. Keresztet vetett, úgy kapaszkodott le.

A rendőr, meg Margit álltak a kávánál. Még fel ts kiáltott:

— Ne vegyétek el a világosságot — de aztán csak egyszer szólt.

Negyedóra múlva jött fel. Teljesen kimerültén és dideregve. Hiába kiabáltak neki többször ts:

— Megvan? Találtál valamtt?

Leengedték neki a vödröt.

— Felmegyek — kiáltotta végül s megrántotta a vödröt. Aztán hiába kérdezték — nem beszélt. Nehéz volt a vödör. Szinte teli. Felhúzták. Fazekak, köcsögök voltak benne. Még teljesen ép is akadt közte. A kés nem volt a vödörben.

Amikor sáros bal kezét kitette a legfelső betonkarikáramég egy pillanatra azt remélték, a másik kezében lesz. Üres-iszapos Jobb kezét segítségért nyújtotta: húzzatok feli De csak az ujjal mondták.

Ott álltak már a szomszédok is.

A negyedóra végére a kíváncsiság odahúzta a kimert kúthoz Halmágytékat is. Előbb az asszony Jött, azután oldalogva az ember.

— Rövid lett a létrátok, Bözsike — fogadta Margit.

Károlyt meg a rendőr engedte a kútkávához, hogy betekinthessen.

Nagy szerencse, hogy ntncsen pisztolya.

Halmágyi ásított.

— Ha egyszer lefekszek, három napig csak etetéshez ébredek. De a szemem akkor sem nyitom ki. Az asszony adogatja számba a katonákat.

Amikor Duba Jobb keze felnyúlt a káva magasáig, egyszerre ketten fogták meg. A két férfi. Bal kezére meg a két asszony Jutott.

Egy hosszúnyelű kés állott Duba szájában. A nyele. A fa-markolata. A hosszú pengéje ferdén állt, mint valami félszárnyú csula bajusz. Hogy megkapaszkodott a deszkában, nyújtotta a rendőrnek pofáját. A rendőr két ujjal megfogta a markolatot, s papírt vett elő, hogy becsomagolja a zsákmányt.

— Ezt majd a fejesek veszik kezelésbe.

Halmágyi egyre csóválta a fejét. Duba meg a vályúban kezét, arcát öblögette.

— Ml nem tetszik? — kérdezte végre Halmágyi. — Hogy csurom sár vagyok és reszketek nyárban?

De Halmágyi nem akarta elmondani, mit gondol.

—- Na mégis —- unszolta a fázó ember.

Ahogy a kést fogta.

Mért, ml van abban? Semmi. — Nagy állat maga Duba úri Mtért volnék én állat?

Mégis csak a sógorát szúrták le azzal a késselI

23.

161 aludtál az éjjel? — Nem is tudom En tudom, láttalak!

Kicsi, nagy — a falu aprajanagyja sokat Ivott ezen a napon, búcsú napján. Még a gyermekek is bizony felhajtottak — szülői engedéllyel — legalább egy pohárka édeset.

Tőre Anna egy kortyot sem ivott. Mintha érezte volna, milyen nagy szükség lesz minden csepp Józan eszére.

Burián főhadnagy viselkedése megzavarta kissé. Szívesen időzött volna vele még néhány órát gazdátlan lelke, hogy Jobban megismerje. Megismerni? Minek? Persze, minek? Egy harminckilenc éves nő, akt három gyermekének akar élni s egyetlen kívánsága, hogy ne háborgassák ...

Burián elköszönt.

— Jól van, hállstennek — sóhajtott Anna többszörös megkönnyebbüléssel.

Tudta, nincs sok idő, cselekednie kell. Sült húst, kenyeret és tésztát készített egy fehér papírba. Megkereste a táskát, amellyel Emmuska érkezett, beletette az ennivalót s melléje azt a két könyvet, amelyet a lány az érkezéskor kipakolt.

Tán azt hitte, tanulni fog idehaza. A jó nyugodt csendben. Most lesz másodéves. Mért kell neki tanulni augusztusban?

Nehogy valamije itt maradjon! Fogta a táskát, levitte a kert végébe, a kukoricásba. Az alsó úton senki nem járt.

Visszajött az udvarra, fellépett a padláslétrára, annyira, hogy szája elérje a küszöböt:

— Emmuskal

Elég halkan szólította lányát, megismételte hát: — Emmuskal

Többször nem hívta, rosszat sejtett, amint belenézett a deszkaajtó résén, nem látta sehol Emmuskát. A rossz sejtelme meg ts fogamzódott benne: Még csinál valamit magával.

Felkúszott a létráról, s lábujjhegyen szállt a kéményig. Ott a kémény mögött ült a gerendán Emmuska.

— Szólítottalak.

Értetlenül nézett a gyerek.

— Nem hallottad?

— Nem hallottam.

Feje fölött erős gerenda. Méq a spárga ts olyan furcsa, amelyik tavalyról maradt ott. Ml volt arra kötve? Sonka? Oldalas?

— Gyere.

Emmuska gyámoltalannak látszott, mint érkezésekor. Engedelmesen állt fel.

— Lemehetek?

— Le. Menjél csak előre.

Egy kicsit, lám tudott örülni Emmuska, hogy megszabadul a padlásról.

A ruhaszárító kötél. Hálisten, hogy nem vette észre a kts bolond. A kis szerencsétlen, hogy nem ts gondolt ilyesmire.

Megállította a padlásaitóban.

— Te egyáltalán nem érzed magadat szerencsétlennek?

— De. Most már igen.

— Most már?

— Reggel óta.

Anyja megértette és éppen attól szomorodott el.

— föl aludtál az éjjel?

— Nem is tudom.

— Én tudom. Láttalak.

A leány tíqyetlenül. fokról-fokra meqülve csúszott lefelé. Azt nézte anyja, látszik-e már valami raHa. Megnyugodott, hoau nem látszik. Talán... talán nem ts iqaz. De iqaz. hiszen az este apróra megbeszélték. Emmuska mind pontosan tudia a terhesséq Jeleit és bizonyítékait. Tudományosan. Higgadtan. Borzasztó, hogy még most ts тЧуеп higgadtI

Ott tartotta a létra alján a lányt.

— Vári.

S odahívta Győzőkét, Idvkát.

— Búcsúzzatok. Emmuska nem volt itthoni

A gyermekek érdeklődéssel búcsúztak reitelmes nénlüktől.

— A galambokat még tovább mondom majd — mondta a fiú.

— fő a halam? — forgatta meg tupírozott fejét Iduka.

összecsókolództak. özvegy Tőrévé elsírta magát.

A ház elé intette, hessentette őket Anna, ő maga elkísérte lányát a'kukoricásban lapuló táskáig.

— A kisállomáshoz menj, ott Jegy nélkül felszállhatsz. Géza bácsi rokonaival utazol. Nem kell beszélgetni velük.

— Te ne nyugtalankodj miattam, anyukám.

— Velem ne törődjI Van elég pénzed? Nesze.- íolytatjuk —

3

ÁRNYÉKÁBAN

Vagy mert nem tud beszélni?

Ügy kezdődött, mint egy mese: volt egyszer, hol nem volt . . . volt egyszer egy szegény, elhagyott kisfiú. Még a sorstól keményen sújtott pajtásainál is szerencsétlenebb. Mert amíg a többi gyerek abban a gyönyörű, nagyablakos, csupa üveg intézetben csak hétfőtől szombatig volt szomorú, neki, a legkisebbnek és legelhagyatottabbnak nem volt ünnepe. Csak állt a terem egyik sarkában; kopott, nem rászabott kabátjának széle majdnem a földet seperte, csak állt.. . Aztán egyszer, amikor a többi gyerek örömtől ragyogó szemmel csüngött szülei ajkán, őfelé is kitárta valaki a karját. A gyermek nem tudott ellenállni a hívásnak, s megindult a terem közepe felé.

Az egyedül élő, gyermektelen asszonyban megmozdult valami. Talán akkor még csak szánalom volt ez a szüleitől elfelejtett süketnéma gyermek iránt. De ettől a naptól kezdve gyakori vendég lett az intézetben. Ruházta, szünidőre, ünnepekre magához vette a gyereket, s egy év után elhatározta, hogy örökbe fogadja.

„ Magam is meg voltam hatva, mikor ez az örökbefogadási kérelem hozzám került" — mondta akkor a fiatal bírónő, akinek feladata, hogy igazságot tegyen családi drámákban.

XXX

Négy évvel később másik bírónő tanulmányozta Jaroslav aktáit. Meghatottság helyett felháborodást kellett hogy érezzen, bár érzelmeinek okozója most sem a gyermek, hanem annak megrontója, Otokar Horeháj, harminc év körüli, alacsony, nőies mozdulatú segédtanító volt.

,Néha esti szolgálatom van, s ilyenkor Jarko egyedül megy haza az iskolából, — mesélte az asszony, akit ma

anyámnak szólít a fiú, s aki nemcsak papíron anyja, hanem minden egyes tettével, szeretetével kiérdemli a megszólítást. Egyedül csak az ő gondoskodásának köszönhető, hogy a gyermek ötven százalékban már hall az egyik fülére, elhagyta a süketnémák intézetét, s ma már a nagyot hallók nyilvános iskolájának diákja.

,Egy tavaszi estén — folytatta — felhívott Jarko egyik tanítónője, aki tudja, mennyire vigyázok a gyermekre, s megkérdezte, hogy mit keres a fiú hat után még a 11-es troli egyik megállójánál. Azonnal taxiba ültem, a gyerek még nem volt otthon. Azután nemsokára megjött, besározott, gomb nélküli nadrágjáról láttam, hogy valami nagy szerencsétlenség történt... Három előző estén várta már a lelkiismeretlen férfi a gyermeket. Azt hitte, hogy a magát csak nehezen kifejezni tudó fiú soha nem fogja tudni elárulni ..."

XXX

Otokar Horeháj a vádlottak padján a támadás taktikáját tartotta a legbiztosabb védekezésnek. T ermészetesen letagadta, hogy valamikor is látta volna, beszélt volna a fiúval, tagadni próbálta szexuális elhajlását is. Az anyát, gyermekét, a vizsgálatot vezető rendőrtisztet, sőt a saját kérelmére beidézett tanúkat — akik nem voltak hajlandók igazolni állításait, — hazugsággal vádolta és azzal, hogy összefogtak ellene. Még az utolsó szó jogán is vádaskodott, már nem is volt fontos neki, hogy magát védje, a tanácstagokat vádolta elfogultsággal.

Mikor a két és fél évre elítélt vádlott elhagyta a tárgyalótermet, még akkor is vádaskodott. Hülyének nevezte kis áldozatát, talán azért, mert őt elárulta, vagy pedig mert nem tud beszélni? (EAS)

A fagyások megelőzése és kezelése

A hideg ugyan magával hozza a gyermekek örömére a szánkózás, hógolyózás és a hóemberépítés lehetőségét, de magában rejti a kellemetlen fagyási sebek veszélyét is. A fagyás, vagy congelatio alatt a bőr és a bőr alatti szövetek kóros elváltozását értjük, amelyek a fagypont alatti hőmérséklet hosszabb vagy rövidebb ideig tartó hatására jönnek létre. Az elváltozások mértéke szerint, éppen úgy mint az égéseknél, a fagyás három fokáról beszélhetünk.

Az első foknál duzzadtság, fájdalom, valamint a bőr lilásvörös színezése jelentkezik. A második foknál a nagy fájdalmakkal egybekötött vizenyős hólyagok a jellegzetesek. A harmadik fok a szövetek teljes elhalásával, nekrózisával jön létre.

A test bármelyik helyén keletkezhetnek fagyási sebek, de leggyakrabban az úgynevezett akrális testrészek vannak ennek kitéve, például a láb- és kézujjak, az orr, fülcimpák, ajkak és az áll, vagyis azok a testrészek, amelyekre a legközvetlenebb a hideg káros hatása. Ezenkívül természetesen más tényezőknek is nagy szerepe van a fagyási sebek keletkezésénél, mint például a szervezet teljes legyengülése, vérkeringési zavarok, a szoros cipők, vagy ruha viselése, az izzadás. Előidézheti az iszákosság is, mivel ilyen esetben a szervezet az idegrendszer tompultsága miatt nem érzi a hideget és így nem figyelmezteti az embert a veszélyre.

Fontos a rendszeres testedzés, lehetőleg a szabad természetben, azonkívül jók a gyakori hideg és meleg zuhanyozások. Testünk ellenállóképességét fokozza a rendszeres és helyes táplálkozás, amely ne csak kalóriadús legyen, hanem sok fehérjét és főképpen sok vitamint tartalmazzon. A legfontosabb a sok friss gyümölcs és zöldség, tehát a C vitamin fogyasztása. A fagyások megelőzésénél nagy szerepet játszik a helyes öltözködés. Öltözködjünk mindig az időjárásnak megfelelően és ésszerűen. Ruházatunk legyen lehetőleg minél lazább, épp úgy a lábbeli is, hogy ne zavarjon bennünket a

szabad mozgásban és ne akadályozza vérkeringésünket. Cipőnk és ruhánk legyen állandóan száraz és ne gátolja testünk kipárolgását. Ellenkező esetben könnyen megizzadunk és könnyebben szerzünk fagyási sebet. Ezért ajánlatosabb a gyapjú vagy a cérnaharisnya viselése, mint a szilonholmié, amely gátolja a bőr légzését és izzadáskor nem szívja be magába a nedvességet. Vigyázzunk a túlzott „divatozással" I Fejünket, de különösen füleinket védjük meleg sapkával és a kezünket jó meleg kesztyűkkel.

Abban az esetben, ha már bekövetkezett a fagyás, legcélszerűbb a sérültet minél gyorsabban egy kád 20 C fokos vízbe tenni, amelyet 20 perc alatt fokozatosan 40 fokra melegítünk. Az új kezelési módszerek mellőzik a hoszszpdalmas és nagyon óvatos felmelegítést és óvnak a fagyott részek hóval való dörzsölésétől, mivel így csak a test további hőveszteségét, esetleg a bőr megsebzését érhetjük el. Az apróbb fagyási felületeket egy finomabb textilanyaggal is dörzsölhetjük. Amikor megindul a vérkeringés, a károsodott felületet legcélszerűbb száraz steril kötszerrel befedni. Használhatunk mentholos szeszt (sósborszeszt), vagy mentholos-kámforos kenőcsöket is a fogyással járó kellemetlen viszketés csökkentésére! Ezeknek az anyagoknak fertőzés elleni védőhatásuk is van. A fájdalmakat Acylpyrinnel vagy más fájdalomcsillapítóval csökkentjük és a betegnek alkoholmentes meleg italt adunk inni. Legjobb a forró tea vagy a feketekávé, amely felpezsdíti a vérkeringést is. így küzdünk a sokk kifejlődése ellen, amikor a beteg elveszíti az eszméletét. Abban az esetben, ha a fagyási seb másodlagosan fertőződik és komoly gennyes gyulladás veszélye forog fenn, helyénvaló az okozati kezelés, mint például a penicilin, streptomycin, chloramphenikol, vagy más hatásos gyógyszer alkalmazása. Természetesen, ebben az esetben éppen úgy, mint minden másod-, illetve harmadfokú fagyás esetén, kizárólag szakszerű orvosikórházi kezelés a helyénvaló.

MUDr. Juhász István