Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-04-21 / 16. szám

2 < 2 < О < ОС ос О UL z LU N < Hogy miért éppen Ilyen „komoly“ tudományt választottam, mint a fizika? — Inessza asszony egy pillanatra elgondolkozik. — Mindig Is vonzottak a kevéssé Ismert és érthetet­len dolgok. Talán ezért van, hogy szeretem a tu­­rlstáskodást s magát a vándoréletet. A tudomány sem más, mint utazás az Ismeretlenbe, csakhogy ehhez az utazáshoz nagy türelem és kitartás kell... Amikor ez a Fizikai Intézet megalakult, ml, akik elsőnek jöttünk Ide dolgozni, valameny­­nylen Kolumbusznak éreztük magunkat. — És önnek sikerült felfedeznie a saját Ameri­káját? Inessza asszony vállat vont. — A tudományban már lejárt a Kolumbuszok Ideje, a nagy felfedezések ma egész tudóskollek­­tlvák nevéhez fűződnek, s elkészítésükön a tudo­mányos dolgozók valóságos hadserege fáradozik. Örülök, hogy ennek a hadseregnek egyik katonája lehetek.» ... Inessza asszony befejezi a kísérletet az Infra­vörös sugarak fizikájának laboratórluihában. Meg­áll a fehér ultramodern spektroszkóp előtt, kivesz belőle néhány, préselt anyaggal megtöltött gyűrűt, s karcsú ujjaival végigszalad a hosszú grafikonon. A fehér köpenyes nők most rejtélyes szavakat váltanak egymással: — Honnan ez a csúcs? Talán a közeg... Tanácskozni kellene a lumlneszkálást szak­emberekkel ... Egy pillanatra valamennyien a meglepetést oko­zó grafikonhullám fölé hajolnak, aztán vissza­mennek a helyükre. Odalépek Inessza asszonyhoz, aki megpróbál Aki igába fogja a Napot végigvezetni a grafikon-Andok ős -Himaláják külö­nös csúcsain. Tehetségtelen alpinistának bizonyu­lok, már az első „magaslatnál“ elveszítem az egyensúlyom: egy szót sem értek az egészből. — Sose bánkódjon — vigasztalt kedvesen Inesz­­sza asszony. — Sok mindent még magunk sem értünk. A fotoszintézis nem olyan egyszerű do­log ... Jelenleg az a feladatom, hogy megvizsgál­jam, milyen szerkezeti változáson megy át a fény hatására a klorofill és a vele rokon vegyületek molekulája. ... Inessza Gurlnovics életében a múlt év végén jelentős esemény történt: a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa lett. Kezembe veszem több mint négyszáz oldal ter­jedelmű disszertációját, melynek elme: „A por­firinek, valamint redukált és oxidált alakjaik Infravörös színképe.“ Négyszáz valahány oldal fizikai és kémiai képlet, grafikon, ábra. Óvatosan leteszem a könyvet az asztalra, és azt kérdezem: — Dehát voltaképpen min dolgozik? — ö, ez roppant egyszerű dolog. Veszünk egy molekulát, és napsugarat bocsátunk rá. A nap­sugár hatására a molekulához hidrogénatom ve­gyül. Nekem azt kell megállapítanom, hogy a nagy molekula melyik részén helyezkedik el ez az új atom, miként változott meg a molekula szerke­zete. A színképének infravörös részén végbement változások némi útmutatásul szolgálnak erre vo­natkozóan. — No és ha ezt megállapították? Ml ennek a gyakorlati jelentősége? Inessza asszony elneveti magát. — Egyelőre még nem valami sok, például tortát nem süthetünk belőle. S a későbbiekben? ... Ha a fotoszintézis problémáját sikerül megoldani — márpedig a tudósok szerint a század végéig ez sikerülni fog —, lehetőség nyílik arra, hogy a ki­apadhatatlan és teljesen Ingyenes nyersanyag­forrásainkból — a szénsavgézból és a vízből — a közvetlen napsugárzás segítségével élelmisze­reket állítsunk elő. Nem véletlen tehát, hogy a cél, melynek elérésére törekszünk, nem kisebb Jelen­tőségű, mint a gőz, a villamosság és az atom­energia felfedezése. Jurij Cenyin LjlrßxJiJM TONRKDÜ ■ Időnként előfordul, hogy szen­vedő alanyként részt kell vennem valami családi árubeszerzési ak­cióban és ilyen alkalmakkor már többször megfigyeltem, hogyan vásárolnak az asszonyok szöve­tet, vagy selymet. Először karcsú ujjaik között morzsolgatják, majd megslmogatják, azután a tükör előtt a vállukra terítik, arcuk mellé Illesztik, utána az ajtóhoz mennek és ott vizsgálják mintá­ját, bolyhát, fényét — szóval a külsejét: a színét. És amikor a magamfajta szeleburdi férfi már úgy véli, hogy lehet fizetni, az asszony egy hirtelen mozdulattal megfordítja az anyagot és meg­nézi a — fonákját is. Mióta ezt felfedeztem, ismét meggyőződtem arról, hogy ml férfiak csak nekifutásból vagyunk okosak, de az asszonyok helyből is lángelmék. Mert ez bizony nagyszerű ötlet: megvizsgálni a színét és a fonákját. Minden­­nekl Embernek, anyagnak, ki­mondott szónak, leírt rendelet­nek, ígéretnek és tettnek egya­ránt. Sőt, helyesnek tartanám, ha megvizsgálnánk egyes családok­ban a családtagok egymáshoz való viszonyának, a családi jöve­delmekből való részesedéseknek is a színét — és a fonákját. Mindezt végiggondoltam, ami­kor a közelmúltban egy olvasóm levelében arról panaszkodott, hogy mint dolgozó nő, aki dél­után két órakor Jön ki a munka­helyéről, még véletlenül sem tud kifogástalan zöldséghez jutni. Bevallom, hogy nem ismerem mik a csinos és tartalmas zöld­ség elsődleges Ismérvei, de saját fülemmel hallottam és saját sze­memmel olvastam több Illetékes számos kijelentését, miszerint a zöldségellátást, úgy szerveztük meg, hogy a dolgozó asszonyok is zavartalanul hozzájussanak a kívánt mennyiségű és kiváló mi­nőségű zöldséghezl „Nocsak" mondtam szelleme­sen és reggel nyolc órakor ki­mentem az életbe, vagyis a piac­ra és benéztem néhány zöldség­árusító üzletbe 1$. örömmel lát­tam, hogy az eladók kecsesen és szorgosan sürögnek, mérnek, számolnak és az asszonyok elé­gedetten távoznak a sok finom vitaminnal. Már éppen arra gon­doltam, hogy lángoló szavakkal utasítom vissza a zöldségkeres­kedelmet ért alaptalan vádakat, amikor eszembe jutott az asszo­­nyi taktika: ez a — színei „Nocsak" mondtam újfent és kiszámítottam, hogy a városban az üzemekben, irodákban, isko­lákban, laboratóriumokban, üzle­tekben és műhelyekben dolgozó nők lelkes serege délután kb, há­rom és négy ára között Jut csak hozzá, hogy beszerezze szerettei számára az annyira ajánlott vita­minokat. Tehát másodszor is kiballag­tam az életbe és délután Is vé­gigjártam a reggel látogatott beszerzési forrásokat. Kérem tisztelettel, annak elle­nére, hogy nem értek a zöldség esztétikájához, mint laikus lát­tam, hogy a ládákban, pultokon és más tárolásra alkalmas helye­ken csupán kis mennyiségű, meggyötört, életunt, vészes zsu­gorodásban szenvedő, rosszul táplált zöldség-veteránok vára­koztak. Mit tegyen tehát a dol­gozó nő, ha gusztusos vitamint akar tálalni hőn szeretett család­tagjainak? Vegyen vitamintablet­tákat és nyugodjon bele, hogy a zöldségellátásnak nemcsak színe van, hanem — fonákja Isi Pétert! Gyula KEDVES OLVASÓINKI Szerkesztőségünk a lapterjesztők között a jutalomtárgyak sorsolását 1967. április 5-én tartotta meg, ahol a következők nyertek: I. dfj: Villany-jégszekrény ■— Horváth Mária, Alistól II. díj: Turmix — Juhász Edit, Rimaszombat III. díj: Villany-kávédaráló — Gái Jenő, Fülek IV. díj: Villany-hajszárító — Szűcs Zsuzsa, Lakszakállas. Ezenkívül 32 értékes könyv és különdijként festmény-reprodukciók kerültek kiosztásra, melyeket a következők nyerték: Smerek Mária, Bodrogszerdahely Gombkötő Júlia, Bratislava Madzso Mária, Buzita Fuisz Mária, Komárom Г* az eredménye lapterjesztő verse­­l“'T nyűnknek, olvasóink szorgalmas meggyőző munkájának. Vajon ki nyeri az első dijat? Ezen izgultunk mind­annyian, lapterjesztőink is, s mi is, amikor a verseny értékelésére, a sorsolásra összegyűl­tünk. Kié lesz a villany-hűtőszekrény, a Turmix, a villany-kávédaráló, a hajszárító. Hiszen Gombkötő Júlia, Smerek Mária, Fuisz Mária és még sok olvasónk működött közre, hogy terebélyesedjék az olvasók tábora. Ebben az évben segítségükkel ezer új előfizető, ezer család ismeri meg lapunkat. Hogy milyen jelentősége van éppen az idén ennek, arról Szarkáné Lévay Erzsébet, a Nő főszerkesztője beszélt: Lapunk a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bi­r L i I mújdonságo ■ л! .Тм ЯД I I SLil I ' Hi Aw it 11 Vi'iliflrilir ГНХ*. U Л С areket

Next

/
Thumbnails
Contents