Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-04-14 / 15. szám

JÁRÁSRA KASSA A kassai városi Nűszövetség alakuló gyűlése március utolsó napján zajlott le a Művészetek házában. A célnak kitűnően megfelelő előadó­teremben a 200 meghívott küldött közül 172-en jelentek meg, tehát az értekezlet határozatképes volt A megnyitás után következett a konferencia magvas beszámolója, amelyet Gronská jana mérnök, az egyik nagy kassai vállalat szocioló­gusa mondott. A mérnöknő tudományosan megalapozott, statisztikai adatokkal alátámasztott értekezésében az emancipáció legkorszerűbb és legégetőbb problémáit taglalta. — Miután hazánk lakosságának több mint a fele a női nemhez tarto­zik, nem kétséges, hogy az ország fejlődésében nem csekély szerepet játszanak, és szerepük életünk minden vonalán döntő jelentőségű — mondotta. A továbbiakban kifejtette, hogy az emancipáció jelenlegi szakaszában az anyai hivatás ellentétbe került a dolgozó nő hivatásával. A társada­lom megkívánja, hogy ezeket az ellentéteket a lehető legnagyobb mér­tékben csökkentsük, azaz, a társadalomnak kell bizonyos fokig átvennie az alkalmazásban levő nők háziasszonyi terheit. E téren mindenekelőtt több bölcsődére, óvodára stb. lenne szükség, valamint a szolgáltatások, továbbá a kereskedelmi hálózat kibővítésére. Gronská eivtársnő beszámolójában felvetette a kelet-szlovákiai cigány származású nők bonyolult problematikáját is. Rámutatott arra, hogy a nőszövetség helyi szervezeteinek a jövőben fokozott mértékben kell ezzel a kérdéssel is foglalkoznia. A cigány származású nők emancipá­ciója tulajdonképpen csak most kezdődik, s tekintettel arra, hogy több­ségükben sokgyermekes anyák, felvilágosításuk, művelődésük már csak gyermekeik nevelése szempontjából is rendkívül fontos. A beszámolót szünet, majd vita követte. A vita folyamán különösen figyelemre méltó volt dr. Boksajová Tat­jána, kerületi gyermekorvos és Zamerpová elvtársnő felszólalása. Az előbbi a gyermekek egészségügyi gondozásáról szólva felhívta a nő­­szövetséget, hogy nagyobb gondot fordítson azokra az anyákra, akik elhanyagolják gyermekeiket, illetve azokra a családokra, amelyekben az apa alkoholizmusa veszélyezteti a gyermekek nevelését. ROZSNYÓ (L. £.) A rozsnyói járás területét egy egye­nessel kétfelé lehetne szelni. Az észa­ki részre jellemző a nagyfokú iparo­sítás, a déli résznek viszont mező­­gazdasági jellege van. Ez a kétféleség annyira befolyásolja a járás életét, hogy nincs egy összejövetel, egy ki­értékelés, amelyen ne esne szó az az ezzel kapcsolatos problémákról. A nőszövetség rozsnyói konferen­ciáján az alakuló gyűlésen is felme­rültek ezek a kérdések — főleg a nők alkalmazásával kapcsolatban. Az ipa­rosított északi részen — a rőcei Len- és kenderfeldolgozó üzemben, a mag­­nezitovcel gyárban munkát találnak a környék asszonyai. Nem így a járás déli részén élő nők. Nekik a mező­­gazdaságon kívül nincs más munka­­lehetőségük. Amint tudjuk, a munka Idényjellegű, ezért nem elégítheti ki egyformán mindenki igényét. A munkahelyen és a különböző ak­ciókban is helyt álltak a nőbizottság tagjai. A „Z“ akció keretében például 36 millió korona értékű munkát vé­geztek a járás területén, öt kultúr­­házat építettek, több községbe beve­zették a vízvezetéket, járdákat, par­kokat létesítettek, — hol mire volt éppen szükség. A jő munkaszervezés­ben a hosszúszóiak, a gömörhorkaiak, a pelsőciek, a szalócaiak jártak az élen. A felszólalásokból kitűnt, hogy az újonnan alakuló nőbizottságok komoly elgondolásokkal kezdenek munkához. Görgőről Agyagos Zsuzsa elmondta, hogy ők a legnagyobb súlyt az ifjúság nevelésére fordítják majd Leánykört szerveznek, ahol a lányokat előkészí­tik a házaséletre és a gyermekneve­lésre. A dobüinai Ltsinová elvtársnő az iskolaépület hiánya miatt panaszko­dott. Több éven keresztül két mű­szakban tanítják az alsó osztályokat, s ez bizony nagyon megnehezíti a pe­dagógiai munkát. A helyi nőszövetség szeretne ezen a téren is valamilyen formában segíteni. Bukovinszkiné részére szokatlan volt, de azért közvetlenséggel lépett az emelvényre. A berzétei lakosok panaszát tolmácsolta. Nehezen kap­tak körzeti orvost, s most mégis' el akar tőlük menni. Miért? A rendelő kicsi, nincs a víz bevezetve, sőt még az illemhely is hiányzik. Egy meg­felelő helyiségre lenne szükségük, ahol elhelyezhetnék az orvosi rende­lőt. Beszélt a helyi problémákról. Sikerült elérni, hogy olyan asszo­nyok is szóhoz jutottak, akik eddig a tűzhely mellől el sem mozdulhat­tak. A férfiakkal együtt ők Is méltó helyet foglalhatnak el a közös gon­dok intézésében. A nőszövetség szer­vezetébe tömörülve ezentúl még éle­sebb szemmel nézve, még őszintébben beszélhetnek azokról a dolgokról, amelyek összefüggnek mindennapi életükkel. A nőszövetség első járási konferenciája ehhez alapot teremtett. Zs. S. ÉRSEKÚJVÁR Március utolsó napján választották Érsekújváron a Csehszlovák Nőszövet­ség járási bizottságát. Az alakuló gyűlésen 214 asszony és leány gyűlt egybe a Csemadok kultúrtermében, hogy a mindennapi munka ünnepélyes perceiben számot adjanak a járás asszonyainak eddigi tevékenységéről és kitűzzék új feladataikat. Az érsek­­újvári járás eredményei — amelyből a nők nem kis aktivitással vették ki részüket — nem ismeretlenek előt­tünk. Az asszonyok az anyaság jelen­tős funkciója mellett fáradhatatlanul működtek közre a közélet irányításá­ban és kapcsolódtak be a termelési folyamatba is. Egyetlen szocialista verseny keretében kötelezettségválla­lásaik értéke meghaladta a 21 millió koronát. Tevékenyen láttak hozzá a nők tényleges egyenjogúsításával és foglalkoztatottságával kapcsolatban felmerülő sajátos problémák meg­oldásához, a kulturális tevékenység fellendítéséhez és értékes segítséget nyújtottak az ifjúságnak is. Az asszo­nyok tudatosították, hogy a jog nem járhat felelősség nélkül. A nőszövetség újonnan választott bizottságának folytatnia kell a meg­kezdett munkát. — Hangyaszorgalommal és türelem­mel kell folytatnia a munkát — jelen­tette ki Zlata Rybaniőová, a nőszövet­ség járási bizottságának titkára, aki­nek újrajelölését kitörő tapssal fogad­ták az asszonyok. Ez a lelkesedéssel teli asszony, akinek nevét szerte a járásban ismerik, kilenc . éve végez felvilágosító munkát az asszonyok körében. Ismeri a járás minden apró­­cseprő problémáját. A járás tizenhat községében — ahol a nők több mint 50 százaléka munka­­viszonyban van és a szövetkezet biz­tosítani tudja az építkezéshez szüksé­ges anyagi eszközöket — a nőszövet­ség bölcsődék és óvodák építését fogja szorgalmazni. Az új lakónegye­dekben és a falvakban szolgáltatási hálózat létesítését és kibővítését tűz­ték ki célul és ezzel egyidejűleg be­szélgetéseket és tanfolyamokat ren­deznek az asszonyokkal, hogy azok megértsék a családi életben és a ház­tartási munkák megszervezésében végbemenő lényeges változások jelen­tőségét. A foglalkoztatottság problémájának megoldását, — ami különösen az asz­­szonyokat és az alapiskolát végzett tizenöt éves ifjúságot érinti — a Pár­kányban épülő papír és cellulózgyár, a kibővülő Elektrosvit és egyéb üzem munkaerőszükségletében látják. Az alakuló gyűlésen számos új fel­ajánlás született. Az asszonyok köte­lezettségvállalásokat tettek a mező­­gazdasági termékek hektárhozamának növelésére, a tej, tojás és húsbeadás túlteljesítésére, egyéni és csoportos vállalásokat fogadtak el a munkahely, falu- és városszépítési munkálatokra, aminek pénzbeli értéke több millió koronát jelent. A nők körében végzett széles körű nevelőmunka eredménye, — amiben jelentős segítséget nyújtott a Föld­művesasszonyok Téli Iskolája — hogy a nők ügyszeretettel, képességeikhez mérten küzdenek egyetemes céljai­kért. KOMÁROM J. M. — Járásunkban több mint 11 ezer nő van munkaviszonyban. Közülük 1485 az iparban, 671 az egészségügyben, 1480 a közoktatásban, 304 a szövetkezeti iparban, 275 a lakosság részére nyújtott szolgáltatások­nál, 186 az építkezéseken, 1208 a kereskedelemben, 184 a közlekedésben és 4720 nő a mezőgazdaságban dolgozik. A járás dolgozóinak 20 szá­zalékát képviselik a nők. Ez számunkra nem megnyugtató, mert országos átlagban a nők a dolgozók 44,6 százalékát teszik ki — hangoztatta 2ibritová Mária, a komáromi járás pártbizottság dolgozója, a Csehszlo­vák Nőszövetség Komáromban megtartott járási konferenciáján elhang­zott beszámolójában. 149 küldött vett részt a konferencián, és élénk vitafelszólalásaikból láthatjuk, hogy az eddigi helyi nőbizottságok vezetésével a nők aktív munkájukkal igen szép eredményeket értek el a járás kulturális és gaz­dasági fejlődésében, különösen az árvízkárosult falvak felépítésében. Az építést lassan a falvak szépítése követi és a jövő terveinek meg­valósítása. Asszonyaink beszámoltak eddigi munkájukról és továbbra is részt kérnek az előttük álló nagy feladatokból. A gutái asszonyok nevében Szöllősi Ilona kérte a környék minéi előbbi iparosítását, hogy a község asszonyai is munkalehetőséghez jus­sanak. Az árvízkárosult családok új otthonuk felépítéséhez és berende­zéséhez nagyobb összegű kölcsönöket vettek fel. Férjük fizetéséből csak igen nehezen tudják törleszteni adósságukat. Tizenöt éves gyermekeik számára komoly gondot okoz az elhelyezkedés, a mezőgazdaságban nem tudnak érvényesülni, más munkalehetőség pedig nincs számukra. Három iskolából 20 diák jelenkezett a Jednotához, de csak kettőt tudnak felvenni. Az újonnan épült poliklinikán nincs állandó orvosi szolgálat; kérik a bevezetését. Virág Ilona, a vojnicei Nőszövetség küldötte a faluszépítésben éléit eredményekről számolt be. A helyi üzlethálózat kibővítéséi kérik a falu asszonyai és lelkiismeretesebb munkát a helyi tisztító üzemtől. Fő felada­tul tűzték ki a cigány származású nők további nevelését. Közös gyűlé­seiken eddig is különböző feladatokkal bízták meg őket, hogy fel­ébresszék bennük az egyenrangúság érzetét és a felelősségérzetet. Molnár Regina, a kolozsnémai HNB elnöknője igen fontos feladatként említette az iskolai és családi nevelés egyöntetűségét. A két irányú nevelés nyomán nem fejlődik gerinces ifjúság. Nagy gond a fiatalok elhelyezkedése. Felhívta a figyelmet arra, hogy a falvakban lanyhult a kulturális munka, és «felkérte a tanítókat, hogy több időt fordítsanak az iskolán kívüli és az ifjúság erkölcsi nevelésére. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents