Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-07 / 14. szám
Thirring Viola (Joli) és Várady Béla (bandagazda) nyi cél, az egyensúly, a ritmus és a tempó fokozása, a külső fordulatok pergése szervesen tartozik itt egymáshoz, s éppen ez az, ami Konrádnál már bizonyos egyénit is jelent. A rendezői koncepció, mint közös gyökér tartja egybe a szerző és a szereplők szerteágazó koronáját. .. De ne próbáljunk okoskodni, és ne zavarjuk meg örömünket, hanem adjuk át magunkat jóhiszerrjűleg annak az áramlatnak, amely felvidítja szívünket, ami elevenebbé teszi szórakozásunkat, meg-meg fricskázva gondolatainkat. Nézzük hát a komédiát. Engedjünk a ránk törő hatások erejének és merjünk „naturalisztikusan" is őszinték lenni . . . Zárjuk ki a vak elfogultságot, a fölényeskedő szempontokat és akár a karzaton, akár a páholyban ülve, higyjük el, hogy a szerző, a rendező, a színész, a zeneszerző és a díszlettervező (Vecsei V. József), sőt a koreográfus is (Takács András), azért hívott meg a mai előadásra, hogy jól érezzük magunkat, kikapcsolódjunk és talán ne is gondoljunk arra, hogy színházban vagyunk. Nem volnánk őszinték, ha nem vallanánk be, hogy a bemutató során gyakran hiányérzet, sőt türelmetlenség fogott el egy-egy részlettel kapcsolatban ... De ez a színdarab ilyen. És ilyennek kell elfogadnunk. Elvégre mulatságos dolog színre vinni az egykori úri világ tudóskodó prűdségét, nevetséges tetteiket, malackodó cselekedeteit, „népszokások" gyanánt vívott erkölcsi csatáikat, cselszövéseiket. . . De ez már nem is művészi kategória, hanem társadalmi valóság, a társadalom strukturális felépítéseiből származó objektív Érdekes bemutató Komáromban Műfajilag bizonytalan, humorában gazdag mókaegyveleget láttunk ez alkalommal a MATESZ színpadán. Ez a mindennapi életből vett, alapjában „naturalista" bohózat már eleve megengedi az írói színpadi túlzásokat, fonákságokat. Illyés Gyula alakjai nem tetszés szerint rajzolt arcképek, hanem inkább olyan valóság után festett emberek, akik sokban hasonlítanak a ma emberéhez. Jelenlétük, cselekvésük több irányban is figyelmeztetik a nézőt. A darab formája is szokatlan. Sőt a rendezői koncepciót sem értjük meg azonnal, mert olyan helyzeteket is csomagol olykor abszurdnak tetsző elgondolásába, amelyek főleg a tudati ellenőrzésen kívül viliódzó gondolatainkat csiklandozzák. De azt is érezzük sok esetben, hogy Konrád József, rendező a legmegfelelőbb formanyelvet keresi a szöveghez, dévaj ötleteket keres, hogy azokat a néző szolgálatába állíthassa. A rendezésnek e két összetevő részét a végső fokon nem is tudjuk konkrétan elhatárolni, mivel az eszméadottság, amely eleve hat ki az előadás színvonalára s így a mű jelentőségére, színpadi funkciójára. S hogy ki mit lát e műben, az lelki alkat dolga. De az, hogy milyen céllal nézzük, az már a humanista igény kérdése. Mert sem a hagyományközlés, sem pedig az újítás, az útkeresés nem lehet öncélú. Mindkettőnek akkor van reális haszna és értelme, ha társadalmi szükségszerűségből fakad, ha teljesebben fejezi ki a világon végbemenő változásokat; az ember harcát saját értékének a kiteljesítéséért. A megfelelő színvonalon történő írói érvelés tehát ez esetben színpadi cél és eszköz is egyben az ismeretszerzés folyamatában és bizonyítéka a színház tudatos irányvételének, színészeink zsáner-fejlődésének. Mert a lényeg mégiscsak a színészi játékon múlik és azon, hogy kinek, kikről és miért játszunk, ami egyben különböző útkereséseinknek helyes mértékét is jelenti. Jolika és Kari (Gálán Géza) a szerelmesek — SYI — Minden kornak megvannak a maga problémái. Más szemmel nézi' az életet egy 15 éves és másképp egy 18 éves 'fiatal. A középiskolák harmadik osztályában az érettségire készülő fiatalok legtöbbjének életében nem az érettségi sikeres letétele a fő probléma, hiszen ezt szorgalmas tanulással elérhetik. Életük nagy kérdőjele a következő kérdésekben rejlik; Mi lesz tovább? Merre menjünk? Felvesznek-e az egyetemre? Sikerül-e bejutnom egy továbbképző iskolába? Hol kapok állást? Ezekre a kérdésekre szeretnének választ kapni. Hogy közelebbről megismerjük tizennyolc éveseink problémáit, felkerestük Csallóköz három magyar tannyelvű általános középiskoláját. Elbeszélgettünk az érettségi előtt álló diákokkal. Az osztályok tanulóinak 60 százaléka lány. Néhány kérdésre kértünk tőlük választ. Egyik kérdésünk ez volt: Mik a terveik érettségi után? A tanulóktól kapott 173 válaszból megtudtuk, hogy 75-en főiskolán akarják folytatni tanulmányaikat. Továbbképző iskolára 37-en jelentkeznek. Munkaviszonyba 56-an szeretnének kerülni. A fiúk 'közül 5-en katonaiskola mellett döntöttek. Amint látjuk, a tanulók zöme a továbbtanulást választotta. Ez már nagy eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy dolgozóink 10 százaléka rendelkezik főiskolai és középiskolai végzettséggel, ez a szám pedig évről évre nő. Természetesen a továbbtanulásnak első feltétele, hogy középiskolai tanáraihk milyen tudással küldik érettségiző diákjainkat az egyetemi felvételi vizsgákra. Az a tény, hogy a magyar tannyelvű általános középiskolát végző diákok nagy része a nitrai Pedagógiai Fakultáson kívül szlovák főiskolára jelentkezett, bizonyltja, hogy a hiányos szlovák nyelvtudás már nem akadálya annak, hogy a főiskolai felvételi vizsgák sikerüljenek. Az iskola legalapvetőbb feladata, hogy tanulóit jól felkészítse az életre, jó alapot adjon a további tanulmányokhoz. Az elmúlt években a magyar tannyelvű általános középiskolát végzett tanulóknak lényegesen kisebb százaléka tette le a főiskolai felvételi vizsgákat, mint a szlovák vagy a cseh általános iskolák növendékei. Az elmúlt évben pl. Szlovákiában, a szlovák iskolákban érettségizett diákok 75,5 százaléka jelentkezett főiskolára, mfg a magyar tannyelvű iskolákban érettségizetteknek csak 60 százaléka. Ugyanakkor a szlovák iskolákban végzetteknek 59,9 százaléka tette le sikeresen a felvételi vizsgákat, míg a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak csak 36Д százaléka. Reméljük, ez az arány javulni fog. Másik kérdésünk azokhoz a tanulókhoz szólt, akik nem akarnak tovább tanulni, vagy nem sikerül tovább képezniük magukat. Milyen foglalkozási ágakban dolgozna szívesen? A 173 tanuló közül 82-en hivatalban szeretnének elhelyezkedni, ezeknek 90 százaléka lány. Ipari szakmákban 67-en, mezőgazdaságban 9-en. Ideiglenesen bármilyen munkát elvállalnának 7-en, és jövőre ismét kérik) felvételüket az egyetemre. Nyolcán bárhol munkaviszonyba állnának. r-~»1X1 и 1X1 m 2E ÜLI Гч| 40 PROFAN hasonlattal zárom a házas ság problémáit boncolgató sorozatot ha két ember elhatározta, hogy sajá erejéből házat épít, akkor nyilvánval' hogy minden részletet alaposan me vitatnak és ha munka közben néz eltérés támad közöttük, nein rombolja le az addig felhúzott falakat, hanei leülnek és megbeszélik, hogyan továb) A házasság pedig a közös élet épít se. Sajnos, a jelek szerint építői st esetben megfeledkeznek a részlet megvitatásáról, laza az alap és leik habitusuk annyira különbözik egymás tói, hogy azt semmiféle kötőanyag nen képes összekapcsolni. Nem csoda, h az első — akár kisebb vihar is — söpri az egész tákolmányt. Pedig a kor, amelyben élünk, a rer amelyet építünk, úgyszólván teljes kizárta a közös élet legnagyobb erjf tőjét, az anyagi gondokat. A gyako azt bizonyítja, hogy ahol ilyen jel problémák merülnek fel, ott van ség és káros szenvedély, vagy a teken túlnövő igények borítják család anyagi egyensúlyát.
