Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-10 / 10. szám
Salgótarján: bányászváros. Lakói — és környéke — ízes palóc nyelvjárásban beszélik a magyar nyelvet, s ezt a különös akcentust életük végéig nem tudják elfelejteni, bárhová is vesse őket a sors ... Ebben a városban élte gyermekkorát egy kislány, aki olyan virgonc volt — a fáramászás olyan mestere —, hogy mindenki fejcsóválva mondta: fiúnak kellett volna születnieI Salgótarján máig sem felejtette el, sőt, egyre jobban ismeri a hajdani kislány nevét (plakátokról, kritikákból, hangversenyek műsorfüzeteiből, hanglemez-borítókról, s természetesen a színpadról PABLO CASALS MEGHÍVÁSA Amikor Pablo Casals bemutatta Budapesten „Jászol" című oratóriumát: az egyik magyar résztvevő Komlóssy Erzsébet volt. A bemutatót követően a világhírű mester az énekesnőhöz fordult, s gratulációja és köszöneté mellé tűzte ezt a félmondatot is: —Majd meghívom valahová vendégszerepelni ... • Komlóssy Erzsébet megköszönte, de csak kedves udvariaskodásnak vette az Ígéretet. Hogyan is gondolhatta volna komolyan, hogy egy világnagyság emlékezik majd rá, s gondol vele. Tavaly váratlan meghívást kapott az Athéni Zenei Fesztiválra, amelynek első magyar résztvevője — néhány évvel ezelőtt — Fischer Annie volt, s most ő a második! A „Jászol" athéni bemutatójára szólt a felkérés, s ő nem állhatta meg, hogy meg ne tudakolja a görög impresszáriótól: ki adta az ötletet, hogy éppen őt hívják?- Casals mester kívánsága volt! hangzott a válasz. KOTTA A SÜLLYESZTŐBEN! Komlóssy Erzsébetnek talán egész életét meghatározta az a véletlen szerencse, hogy salgótarjáni iskolaigazgatója, s egyben matematika-tanára — Csanády Miklós — nagyon szerette a zenét és értett is hozzá. A ma már nyugdíjas pedagógus — Komlóssy Erzsébet minden premierjének hűséges és lelkes nézője — hamar felfedezte tanítványa tehetségét, s ezért még azt is elnézte neki, hogy hadilábon állt a matematikával. Az igazgató beszélte rá a szülőket, s ő buzdította a diáklányt is: tanuljon énekelni! Komlóssy Erzsébet még tizenhat éves sem volt, amikor igazgatója Budapestre küldte: keresse ki a telefonkönyvből a Zeneművészeti Főiskola elmét és próbáljon szerencsét... így is történt. A kislány és fiatal mamája felkerekedett. A próbaéneklés előtt humoros eset történt. A mamát nézték jelentkezőnek, a lányától pedig megkérdezték: — Hát te mit keresel itt?... A főiskolához valóban még nagyon fiatal volt, s ezért a zenegimnáziumban tanult, dr. László Géza és Haselbeck Olga keze alatt. 1954-ben próbaéneklés közben a Magyar Állami Operaházban olyan lámpaláza volt, hogy a kotta is kiesett remegő kezéből, s eltűnt a színpad hasadékán át a süllyesztőben! Útja Szegedre vitte, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatához. A „Székelylonó"-ban debütált, s ez a premier egy csapásra rendes szerződésre változtatta át háromhónapos próbaidejét... MÉG MARADNÉK EGY KICSIT 1956-ban egy ízben meghívták Budapestre az „Álarcosbál"-ra. Az előadás Jelinek felvételei és civilben után Tóth Aladár igazgató megkérdezte tőle: Nem volna kedve a budapesti operához szerződni? Komlóssy Erzsébet — máig is kacag akkori önmagán — Így felelt: — Még nem érzem magam elég biztosnak a színpadon, egy kicsit még Szegeden maradnék . . . Az igazgató szája tátva maradt: egy pályakezdő visszautasítja a megtisztelő meghivást,.. Ilyen még nem fordult elő vele! Mindent ilyen huszáros merészséggel intéz el, de csak akkor vág bele, ha biztosnak érzi magát, — Kérdezték már, hogy nem dédelgetek-e a szivem mélyén prózai szerepálmokat. A válaszom: egyáltalán nem. Nekem a játékhoz a zene fűtöttsége kell, s egyébként is: nem akarok mást csinálni, mint amire születtem. Legnagyobb kritikusa a férje, Lukács Ervin karmester, ö segít csiszolgatni a szerepeit, ő skáláztatja az előadások előtt; s a felvonások végén, még össze sem csapódik a függöny, máris az öltözőben terem, s kíméletlenül sorolja, hogy mi nem tetszett neki!... Néha együtt lépnek fel: Komlóssy Erzsébet a színpadon, Lukács Ervin a vezénylő pultnál. Ilyenkor megszűnnek férj-feleséq lenni, s csak munkatársak, művész-kollégák. CARMEN. AMNERIS, DELILA ÉS A TÖBBIEK Komlóssy Erzsébet nem csupán leénekeli, hanem izzásig hevített érzelmi hőfokon éli is szerepeit. Szivének kedves a „Székelyfonó" és az „Orfeusz", s csak „leg“-ekben beszél a „Vérnász" anyaszerepéről és Carmen alakjáról, amit először 1959-ben formált hús-vér valósággá Pécsett, s ez a szerep, máig is egyik legnagyobb sikerét hozza. — Amíg el nem énekeltem: a „Sámson és Delila" volt a vágyálmom. Arra az alakításra kaptam a Liszt-díjat is ■.. 1963-ban volt először külföldön: Romániában, majd ezt követően 1964-ben ismerkedett először Bratislava utcáival, embereivel, közönségével... Kétszer járt a Szovjetunióban, mint a „Carmen" és a „Trubadúr" vendégművésze, az elmúlt évben pedig — Athénen kívül — Bulgáriában, Berlinben szerepelt, s a Prágai Tavaszon ... — Most tavasszal olaszul énekelem Lipcsében az „Aida" Amnerisét, májusban pedig a Magyar Állami Operaház együttesével a Bécsi ünnepi Hetekre megyek... Mostani legnagyobb izgalma? Hogyan fogadják majd új lemezeit: a teljes „Vérnász"-t, a „Carmen" keresztmetszetét, s a készülő, ötvenperces árialemezt. MICURKA ESTI MESÉI. Civilben? Egyszerű, otthonülő. Hobbyja a lakás és a főzés, s imád moziba járni. Az életem: énekelni és játszani az operaszínpadon, vagy háziasszonykodni és családanyának lenni. Egyik a másik nélkül, másik az egyik nélkül: soha nem volna teljes! Kislánya - Micurka — jövőre megy iskolába, s nem is tudja, hogy mamája minden gondolata когй10Це forog! S lám, Komlóssy Erzsébet már megy is. Elnézést kér, siet a gyerekszobába. Királynői tartását megtörve, értékes hangszálait nem kiméivé: mesél és énekel Micurka ágya szélén ... SOMOS ÁGNES
