Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-03 / 9. szám
SZEMBESÍTÉS (2) A FÉRJ: Tíz évvel ezelőtt nősültem, nem — igazán nem bántam meg, nagyon szépen élünk, szeretem és tisztelem a feleségemet; két gyerekünk van. Csak... nehéz ezt szavakkal kifejezni. Reggel sietünk, délután is sietünk, amikor este leülünk a tévé elé, már fáradtak vagyunk. És közben miről beszél az ember? A hivatalban ez történt, találkoztam egy ismerőssel, meg kellene venni ezt meg amazt, a gyerekek megint rosszalkodtak... Minden nap ugyanaz. Ugyanaz a hangnem, a pongyola, a világítás, ugyanazzal a mozdulattal fogad, ha közeledem hozzá ... szinte ... kötelességet teljesít. Persze tudom, hogy sok a dolga, a munkahelyen is és itthon is, de azért mégis... kellene valami romantika. Amikor még udvaroltam neki, egyetlen csóktól is lángolt, remegett... a múltkor színházban voltunk. Amikor előadás után hazafelé mentünk, egy kis elhagyott utcában meg akartam csókolni. Meglepődve nézett rám: na ne szamárkodjl Itt az utcán? Olyan kedvem lett volna csókolózni, de ez a pár szó alaposan elvette a kedvemet. Nem értem, miért változik meg minden az esküvő után. Hangsúlyozom, hogy én szeretem a feleségemet, ideális anya, ideális feleség, remek munkaerő, kiváló háziasszony, de nem tudom, hogy miért nem lehet egy feleség a saját férje — szeretőjel Miért kell a hálószobában is „feleségként" viselkedni, miért nem lehet két ember kapcsolatában egy évtized után is mámor, vágyakozás. Miért nem öltözködnek az asszonyok a férjük kedvéért is. Kérem, igazságtalannak és helytelennek tartom, hogy a feleség, aki társaságban szellemes, ötletes, jókedvű, sőt egy kis ártatlan kacérkodástól sem riad vissza, amint férjével kettesben marad, azt kezdi taglalni, hogy mit főzzön másnap. Helytelennek tartom, hogy a feleségem otthon soha nem vesz fel harisnyát, mert „jaj istenem, pont a konyhában legyek harisnyában, hiszen úgyis annyi harisnya kell!" — holott engem megőrjít a szép selyemharisnyába burkolt női láb. Dehát egy férjet már nem kell megőrjíteni, annak már hivatalból vágyódnia, őrjöngenie kell. Harmincöt éves vagyok. Lehet, hogy hihetetlen, hosszú évekig rá sem néztem más nőre, de az utóbbi időben bizony egy-egy kacér, kihívó pillantás agyamba kergeti a vért. Nem akarom megcsalni a feleségemet, de ... nem tudom ... egy kis szerelem is kell, egy kis romantika A FELESÉG: Tíz év nagy idő, sok mindent elkoptat. Tíz évvel ezelőtt a férjem hetenként kétszer hozott virágot, bonbont, és ostromolt minden percben... nézze, miután név nélkül írja meg az esetet, elárulok valamit. Három nappal az esküvőnk előtt egy órára egyedül maradtunk otthon és azt akarta, hogy legyek az övé. Azt mondta, mindegy, hogy akkor, vagy három nap múlva. Nem teljesítettem a kérést, de alig tudtam átmenni a másik szobába ... a ruhámat darabokban tépte le rólam. Az esküvő előtt? Zsebkendőt tartottam a szám elé, mert véresre csókolt, a testem kék-zöld volt a szorításaitól. Aztán elmaradt a virág, a bonbon, egyre langyosabbak lettek a csókok. Nem panaszkodom, nincs okom a panaszra. Nagyon jó férj, jó apa, nincs semmi káros szenvedélye, de valahogy az az érzésem, hogy a csókjaim már nem olyan fontosak a számára. Persze lehet, hogy én is hibás vagyok. De vegye figyelembe, hogy nyolc órát dolgozom a munkahelyemen, utána itthon, a két gyerek se nő csak úgy magától, mint az akácfa. Ha az ember összeadja a naponta ledolgozott órák számát, akkor bizony rájön, hogy egy családanya ma legalább 12 órát dolgozik. Pedig a férjem is segít, de ha az ember azt akarja, hogy minden rendben legyen, akkor kevés idő jut a pihenésre. Néha nagyon fáradt vagyok és a férjem ezt — valahogy nem tudja megérteni. És furcsa a szerelemben is. Néha két hétig felém se néz, aztán hirtelen minden átmenet nélkül elkapja a derekamat. Nem érdekli, hogy nekem van-e hangulatom, nem is igyekszik bennem is felébreszteni a vágyakat. Lehet, hogy a férfiak számára a szexuális élet csak testi jellegű, nekem viszont a testi kapcsolatokkal azonos fontosságú a lélektani összhang. Tavaly megfeledkezett a születésnapomról. Három napig sírtam miatta. Néhány évvel ezelőtt lettem „fiam". Szervusz fiam, igyekezz fiam, hová mész fiam. Amikor azt mondja, hogy fiam, úgy érzem, mintha arcul csapna. Nem, ne gondolja, hogy érzékenykedem, de én utálom ezt megszólítást. Nem azt várom, hogy egy férj tiz évi házasság után, „egyetlen szerelmemnek" nevezze a feleségét, de az édes, vagy a szivem szavakat is ismerjük. Nem csaltam meg a férjemet még gondolatban sem, de hivatalos ügyben megismerkedtem egy férfivel. Valahányszor meglát, bókol, dicséri a hajamat, a ruhámat... én ezt az embert most már szándékosan kerülöm, mert legutoljára, amikor kezet csókolt, éreztem, hogy a vérem lángra’ lobban. Nem akarom megcsalni a férjemet... (erf) FIGYELMESSÉG Ezt a rágógumit anyukának veszem nőnapra! Ggyla majd nekem adja. Hadd SrUljHn az asszony! В ratlslava lakói jól Ismerik a város szivében fekvő csemege ajándékboltot. Nőnapkor hosszú sorokban állnak itt az emberek. Nem csoda, innen kapja az ajándékot a sok anyuka, tanító néni és kolléganő. A minap rászántam magam, s benyitottam az üzletbe. Négy mosolygós, fehér köpenyes lány sürgött — forgott a pult mögött. Hamarosan belépett az első vevő, egy jóképű fiatalember személyében. — Ogy háromszáz koronáért szeretnék bevásárolni fordult az egyik elárusltólányhoz. — Mi érdekli leginkább? Vannak finom hazai és külföldi boraink, likőrök, tömény Italok, cigaretta nagy választékban. — Nem, nemi Egy idősebb hölgy számára szeretném az ajándékcsomagot. Inkább valami édességet, ritka csemegét kérnék. — Rumos meggyet, tejcsokoládét, nugátot ajánlhatok, továbbá ananász-, narancs-, és nagyon finom vegyes kompótokat, gyümölcsleveket. Ezenkívül vannak kitűnő svájci sajtjaink, spárga- és samplnyonkonzerv, különböző pástétomok, halkülönlegességek, például füstölt tengeri és rajnai lazac, kaviár, szardínia, meg frankfurti virsli, párizsi sonka — persze dobozban. — Láthatnám az árut? — Természetesen ... Egymás mellett sorakoznak a pulton az említett finomságok. Az elárusitónő kedves 0) <D _Q E — Ф < Z < Itt, ahol még akkor is hó van, amikor az ország nyugati részén már régen elfeledték a telet, Lelesz és Királyhelmec között Fejszés-tanyán gondolkoztam el a távolság viszonylagosságán. A város kényelméhez szokott embernek még két villamosmegállónyi út Is hosszú. Ide Királyhelmec — jó úton, jó időben van vagy félóra járásnyira. S a fejszésiek azt mondják, nincs messze, valójában egész közel van, hiszen már naponta busz Is jár oda-visszu, az iskolásokat szállítja. Mitől is függ a közel s a messze fogalma? Tán azon mérjük, honnan Indultunk, s hová igyekszünk, mennyi gyalogláshoz, milyen utakhoz szoktunk. l_l ogy ők honnan Indultak, arról Hor*• nyákné Séra Rozália sokat tudna beszélni. Lassan lépeget a hóban. Vizet visz, Karját húzza a vödör. Talpa alatt csikorog a hó. Óvatosan jár. Fáj a lába. Nem olyan különös eset. Mint vékony kígyók, duzzadt erek tekeregnek rajta. Melyik parasztasszony lába különb azoké közül, akik egész életükben vödröt cipeltek, batyuztak, gyermekeket szültek, kapáltak, markot szedtek; talpon voltak napkeltétől napnyugtáig. Hornyákné itt él Fejszés tanyán, mióta csak megszületett, 1914-től. Akkor még négypitvaros béresházak levegőjében szorongtak, s gyereksírás hangja váltakozott az asz-Hornyőkné, aki Itt született a Fejszés tanyán szonyveszekedések lármájával. A mindennapok tennivalójába, asszonyi dologba szinte észrevétlenül nőtt bele. Nem gyönyörködött a csillogó harmatcseppekben, hiszen kapálás közben csatokká változtak
