Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-02-24 / 8. szám

EGY MŰSZAK ALATT A (ehér por bi rodalma. A száj­­védő kőtelezői Vannak dolgok, amik egyetlen háztartásból sem hiányozhatnak. Itt most nem az alapvető élelmisze­rekre gondolok, mint a zsiradék, liszt, cukor, só, burgonya stb. hanem a siitéshez-jőzéshez elenged­hetetlen apróságokra. Azok, amik ha nincsenek kéznél, kétségbe tudlák elterít a háziasszonyt, mert megakasztják a főzés „menetrendjét“. A háziasszony bevásárlási listáján is rendszerint utolsó pontként szerepelnek, azzal a felkiáltással: jaj, majdnem megfeledkeztem rölal Aztán vasárnaptól vasárnapig, esetleg ünneptől ünnepig szerényen meghúzódnak az éléskamra, vagy a konyhaszekrény sarkában. Nem árt, ha egyszer fény esik élelmiszerkészletünk sze­rény, de fontos Hamupipőkéire is. A sütőporra, fa­héjas cukorra és társaikra. A Vltana nemzeti vállalat szeredt flőküzemének vezetősége bájos, fiatal lányt adott mellém kísérőül. Rozália Madarová, üzemünk technológusa — mutatták be az Irodában. Alighanem most került ki az Iskolá­ból — nézegettem oldalvást -- de mint később kiderült, már hat éve gondoskodik a gyártásmenet­ről. Miközben áthaladtunk a nagy sáros udvaron, fel­világosított, hogy eben az aránylag nagy üzemben — 270—300 alkalmazottja van — nemcsak a fönt említetteket gyártják, hanem az egyre közkedveltebb burgonyakroketteket és az Ízléses csomagolásban forgalmazott, ugyancsak „slágernek“ számító patto­gatott rizs (burisony) is innen kerül ki. Ezen kívül itt Szereden állítják elő a különféle kávépótlékat (Melta, Enrilo, Perola stb.), továbbá itt csomagolják a sárga borsót, lencsét, száraz babot. Vágy 18 kilogramm burgonyapürét, 30 kilogramm keményítőt, 2 kilogramm sót, 2 kilo­gramm őrölt pattogatott rizst és keverd el 40 1 vízzel. Amikor alaposan összekeverted, a tésztából formáz­zál kb. 3 centiméter átmérőjű és mintegy 10 centi­méter hosszú hurkákat, egy—másfél óráig főzzed ki forró vízben, majd 16 órára tedd hűtőszekrénybe. Ezután vedd ki, metéld paplrvékonyságú karikákra és szitán száríts meg. Ebből az anyagból körülbelül 40 kilogramm finom burgonya krokettet kapsz. Így hangzik a krokettek receptje. Az asszonyok a műhelyben természetesen nem fakanállal és gyú­ródeszkával dolgoznak, de nagy kapacitású adagoló, keverő és formázó gépekkel. A krokettek gyártása teljesen automatizált. Sajnos, nem lehet ugyanezt elmondani a csomagolóről, ahol minden munka­­mozzanatot kézzel végeznek el. A krokettekről még csak annyit, hogy a jövőben Ízesített változatban is piacra kerülnek. Ki ki ízlése Ilyen tetszetős csomagolásban kaphatók az ízes burgonyakroket tek Rlzspattogtatás. A kilövés után, mint aprö fehér virágszirmok, úgy szállnak, hullnak a könnyű rizsszemek SZEMBESÍTÉS (1) Udvarlás, becéző szavak, vágyódva kért és kapott csókok, tervezgetés, a jövő színezése — körülbelül így kezdő­dik minden szerelem, így kezdődik minden házasság. A múltban ismert érdekházasság a mai korban már csak szórványos jelenség, hiszen társadalmi rendszerünk lerombolta az osztályellen­téteket, a szembetűnő vagyoni különb­ségeket. Egyenrangú partnerek lépnek az anyakönyvvezető elé és rendszerünk gondoskodása révén könnyebben, ki­sebb terheléssel kezdhetik, a biztosí­tott jövő tudatában a közös életet. A jelen különbségének bizonyítására felidézek egy több mint húsz esztendős beszélgetést. Öreg kommunista mun­kást faggattam akkor élete felől, ő mondta el akadozó szavakkal saját házasélete kezdetét. „Délelőtt esküdtünk, persze trakta nem volt, mert miből lett volna? Este­felé meg ott ültünk a feleségem szü­leinek lakása előtt a küszöbön, szoron­gattuk egymás kezét, és azon törtem a fejem, hogy most hová, merre. Mert az asszonyéknál nyolcán, az én szü­leimnél pedig hatan laktak egy szo­bában. Csillagfényes júliusi este volt — kerítettem két öreg pokrócot, fel­öleltem páromat a küszöbről és elin­dultunk a kiserdő felé." Ez a házasság húsz évvel a felsza­badulás előtt kezdődött. A húsz évből a férfi — mint kommunista — több mint nyolc esztendőt sínylődött a reak­ció börtöneiben, de házaséletükben nem következett be törés, szerel­mük nem csökkent, csókjaik tü­zet nem lohasztották le a gondok, kezükben, munkától fáradt, elnehezült kezükben mindig rejtegettek egy-két gyengéd simogatást a másik számára. Sokszor hallottam a megállapítást: a házasság elavult. Könnyű, átlátszó kifogásnak, felelőtlen „dolce-vita" — filozófiának érzem azt az állítást. Olya­nok vallják, terjesztik, akik már előre felmentést keresnek esetleges, jövőben elkövetendő botlásaikért, olyan fiata­lok, akik szülői tanácsot, józan meg­fontolást mellőzve, jóval a szellemi érettség időpontja előtt, csupán lob­banó vérük szavaira hallgatva, egymást alig ismerve, sietnek az anyakönyvve­zető elé. De az élet színhelye nemcsak a há­lószoba! A beteljesült vágyakat — ha hiányzik a megfelelő erős, minden te­­herpróbát kibíró lelki, szellemi kapcso­lat — csömör követi. A vágyakat éb­ren tartani, a csókot mindig újszerűvé varázsolni, a szerelem romantikáját megőrizni — ez nem biológiai, hanem bármilyen különösen hangzik, elsődle­ges lélektani együtthatók helyes alkal­mazásának a következménye. Ebben a sorozatban nem írok a vá­lóper szakadékába zuhant házasságok­ról, felelőtlenül feldúlt családi életek­ről. Feleségeknek és férjeknek teszem fel a kérdést: mi az, ami a házasság­ban rossz? Milyen hibát követ el a „másik fél". Ki-kl mit vár, mit óhajt párjától, hol, milyen ponton, és miben látja veszélyeztetve érzéseit? Szeretném a feleségektől és a fér­jektől megkérdezni, hogy például... hányszor váltanak fehérneműt. Meg­döbbentő tapintatlanság? Nem — csupán fiziológiai törvények ismerete. Szeretném megkérdezni férfitársaim­tól, hogy — hányszor borotválkoznak, szeretném megkérdezni férfiaktól és asszonyoktól egyaránt, hogy hányszor mosnak fogat és hány darab szappant használnak egy hónapban. ízléstelen­ség? Nem! Csupán emlékeztetni szeret­nénk kedves olvasóinkat az előző so­rozatban írottakra, amikor a férjeket elszerető „harmadik"-ról volt szó, akik sokszor erkölcsileg hitványak, lehetnek társadalmilag veszélyesek, de ápoltak, illatosak, üdék! De ugyanakkor szeretném megkér­dezni a feleségeket és a férjeket, hogy akad-e hetenként néhány óra, amikor leülnek egymás mellé „beszélgetni". Van-e még egymás számára becéző szavuk, puhán hulló simogatásuk, tud­nak-e még mosolyt fakasztón tréfálkoz­ni, jóízűen nevetni? Hol kezdődik a házasságokban az érzelmek kopása, pudvásodása, hol kezdődik a kölcsönös érdeklődés, a vágy elhalványulása? Tegyük mérlegre az érveket és ellen­érveket, vizsgáljuk a lélektan és a lo­gika mikroszkópja alatt a házasságok­ban bekövetkezett érzelmi repedése­ket, valljanak a feleségek és a férjek őszintén, mondják el mit kifogásolnak a házasságban. Úgy vélem, sok házasság megment­hető lenne, ha az érdekelt felek még időben leülnének megbeszélni a nézet­­különbségeket, ha tisztáznák mit óhaj­tanak, mit várnak, mi sérti, taszítja őket. Lapunk fóruma előtt szembesítjük a feleségeket és a férjeket, házaspá­rokat vallatunk — a család védelmében I —erf— A 3-as villamosban fekete, göndör hajú asszony ül a kormány mögött. A végállo­más felé közeledünk, kiürülőben a kocsi Tizenhat óra negyvenkilenc perckor Ruzena Páleníková elvtársnőnek lejárt a műszakja. Ideje is, — öt gyermek édesanyja, otthon is van tennivaló. Mielőtt azonban a végál­lomásra érkeznénk, a nyitott ajtón át egyen­ruhás férfi kiált fel Ruzena asszonyhoz me­net közben. Ahogy megtudom, az üzem ellenőre. Nem menne el Récsére? Váltok! — kiáltja le feleletként Ru­zena asszony. Be is kanyarodna balfelé, hogy a Trnávska úton levő kocsiszín felé vehesse útját, ha bele nem nézne a villamos­­megálló előtt ácsorgó öreg, bátyus nénik, didergő, nyűgösködő gyermekek, fáradt mun­kásemberek szemébe, akik műszak végeztével

Next

/
Thumbnails
Contents