Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-02-24 / 8. szám

em akarom azt állítani, hogy ipéppen február hónapra vol- Й ; "й'';;па jellemző a természeti

I I’ ^Bcörforgásnak az a tünete,

, amelyet a fák rügyezésével, a virágok bimbózásával szoktunk megjelölni. Ezt nem akarom. Hiszen a rügyezés és bimbózás hónapja vidékünkön többnyire márciusra, de nem egy esetben még áprilisra is áttolódik.

Februárunkat, a szocialista Csehszlovákia népének februárját valóban megilleti a „rügyeket fakasztó" megjelölés. Hosszú, kimerítő, nehéz „tél' előzte meg, mely magába öleli a há ború kitörésétől számított történeim időszakot dolgozóink Februári győzel méig. Mitsem változtat a tényen az hogy 1945 májusában véget ért a né met fasizmus elleni véres küzdelem A nyomasztó „tél"-ben ez döntő for dulatot jelentett ugyan, de bimbófa kasztó felmelegedés még nem állott be

A háború befejezését követő idősza kot, — melyet a népi demokratikus forradalom időszakának is nevezünk — a vajúdás időszakának is mondhatjuk. A leendő anya szülés előtti aggodalmai jellemzik: a terhesség, a szülés elkerülhetetlen folyamatát jelzi, de maga az eredmény még ismeretlen. Az egész családnak meg kell tennie a szükséges előkészületeket annak érdekében, hogy a döntő nap elérkeztekor egészséges csemete kerüljön napvilágra.

Hazánk munkásosztálya szorosan zárkózott fel Csehszlovákia Kommunista Pártjának zászlaja alatt és nagyon vigyázott arra, hogy ne ismétlődhessenek meg az első világháború utáni események, amikor a burzsoázia fondorkodásai megakadályozták a munkásosztály azon igyekezetét, hogy már akkor egészséges társadalmi rendszer születhessen.

Az új társadalmi rendszer vajúdásának végső és ennélfogva döntő napjai az 1948 február 20-a és 25-e közötti napok. A születendő „gyermek" rosszakarói, — a néppárti, a nemzeti szocialista és a szlovák demokrata párti miniszterek február 20-án, vasárnap bejelentették, hogy nem vállalják a kormányban a kommunistákkal az együttműködést. Azt hitték, hogy nélkülük a kommunisták képtelenek lesznek világra segíteni az „újszülöttet". De nem így történt. Mindjárt másnap, hétfőn, február 21-én q prágai dolgozók százezrei jöttek össze az Óváros-térre, ahol Gottwald elvtárs buzdító szavat nyomán követelték, hogy a távozni akaró minisztereket csak nyugodtan engedjék el. Kedden, február 22-én az egész országban a dolgozók milliói követték példájukat, hatalmas összejöveteleken tüntettek a kommunisták programja mellett. Elhatározásukat az üzemi tanácsok országos kongresszusa is támogatta. Szerdán, február 23-án a Nemzeti Front központi akciós bizottságának gyűlésén megmutatkozott, hogy a hadsereg is a dolgozók nézeteit vallja. Csütörtökön, február 24-én az egész ország területén minden üzemben megszűnt a munka. Az új társadalmi rendszer sorsát a dolgozó tömegek vették a kezükbe. A munkásosztály a háborúskodást a legmélyebb meggyőződéssel visszautasítja. Am, ha a tőkések, az ingyenélők, a henyélők nem nyugosznak, ha igájukat nem hajlandók a munkásosztály nyakáról eltávolítani, úgy megmutatják nekik, hogy a fegyvereket ők gyártják és ha kell, bánni is tudnak velük. Nem kellett behívó, sem sorozás. A népi milíciák alakulatait nem parancsra szervezték meg. A felfegyverezett munkások katonatársaik mellé álltak és közösen, zárt sorokban felvonulva, kényszerítették távozásra a reakciós minisztereket. Népünk egységesen a szocializmus útját jelölte ki a saját jövője számára, és így Benes elnöknek nem maradt más hátra, minthogy pénteken, február 25- én új kormányt nevezzen ki a kommunisták vezetésével.

így született meg az új „csemete", az új társadalmi rendszer, melynek neve szocializmus. így lett a — máskülönben rideg és hűvös 1948-as februárból — hazánk jelképes rügyeket fakasztó februárja. A szocializmus éghajlata alatt pedig az akkor elültetett csemete nagyon kedvezően fejlődik. A rügyekből mégis virágok lettek, a virágokból pedig szép, egészséges, érett gyümölcsök. Megszűnt mindörökre a munkanélküliség. Kezünk és eszünk együttműködése nyomán iparunkat átszerveztük, újraépítettük és rengeteg üzemmel bővítettük. Földművesszövetkezeteinknek szocialista éghajlatunk nagyon kedvez. Csallóközünk parasztjai 500 mázsás átlagos cukorrépatermést érnek el. Ha a dunaszerdahelyi Markó és Bartos mérnök elvtársak a múlt században kijelentették

mítógépek, a kémia, a fizika, az atomok ismeretlen ereje, a világűrkutatátások és az emberi ész még sok más diadala a társadalom irányítása és fejlesztése terén is új, nagyon igényes feladatok elé állított bennünket — szocialistákat, és a kapitalistákat is. A különbség a kettő között annyi, hogy amíg a kapitalista országokban az emberi észnek ezek a vívmányai a meglevő társadalmi feltételek ellenére törnek utat, addig a szocializmus országaiban tudatosan igyekszünk társadalmunkban olyan kedvező feltételeket teremteni, melyekben a tudomány vívmányai szabad utat találnak gyakorlati érvényesítésükhöz. És az igen lényeges különbség.

Rügyfakasztó

Az irányítás és tervezés új irányelvei is ezt a célt szolgálják. Ide összpontosul minddz, ami simítja, iga?§átja az utat a tudományos és műszaki forradalom szabad kibontakozása elé. Meg vagyunk győződve arról, hogy társadalmunk további fejlesztésére eddigi módszereink nem felelnek meg. Újakat keresünk. Előttünk még soha senki az emberiség történetében nem szervezett társadalmat a tudományos és műszaki forradalom feltételei között. Társadalom-tudományi ismereteink biztosítanak arról, hogy ennek a forradalomnak teljes kibontakozására csak a szocialista társadalmi körülmények között vannak meg a feltételek. Meg fogjuk valósítani ezt a forradalmat is. Magasabb szintre emeljük majd az emberiséget, sokkal magasabbra, mint erre bármelyik más társadalmi rendszer volt képes. Lehet, hogy itt-ott meg is botlunk, hogy hibákat is elkövetünk. De ha húsz, harminc, vagy. ötven év múltán visszatekintünk a megtett útra — gyönyörködni fogunk eredményeinkben, melyeket a hibák ellenére is el-' értünk. A bogarászok majd akkor is hajlandók lesznek botlásaink miatt mindent elítélni, eldobni, semmisnek tekinteni,

De a fejlődés nem a bogarászóktól, a sötét szemüveget viselőktől függ. A fejlődés úttörői a februári események szervezői, a népi milíciák tagjai, az akciós bizottságok mozgatói. A fejlődés úttörői a tudomány útvésztőiben kutatók a társadalom vezetéséért felelős egyének. A mi Februárunk pedig ilyen embereket teremt és újra teremt, állandóan magasabb és magasabb szinten.

Ezért rügyfakasztó a mi Februárunk.

ONDREJ REPKA

volna, hogy gabonából 50 mázsás átlagos hektáronkénti hozamot is el lehet érni, úgy valószínű, hogy boszorkánymestereknek nevezték volna őket és nincs kizárva, hogy máglyán végezték volna életüket.

De az emberről való gondoskodásnak is nagyon kedvez a szocializmus éghajlata. Ilyen rövid idő alatt soha a történelemben nem épült annyi új lakás, új városnegyedek, új körzetek, a falvak ezreiben új utcasorok... és nem akármilyen lakások ezek. Párhuzamosan ezekkel kórházak, iskolák, kultúrházak százai. Szociális gondoskodásunk egyike a legjobbaknak a világon .. . De talán nem kell folytatni. Február rügyeiből eredő egyes gyümölcseinket csak azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert akadnak közöttünk még olyanok, akik nem veszik tudomásul ezeket és előszeretettel bogarásznak azon, amit nem oldottunk meg mindig a legideálisabban.

Az idősebb emberektől időközönként hallani sóhajtás kíséretében ilyen kijelentést: „Hej, ha még egyszer húsz éves lehetnék és ha a mai tudással és tapasztalattal rendelkeznék, bizony, másképpen rendezném el életsorsomat". A mi bogarászóink is nagyon hasonlítanak ezekhez a sóhajtozókhoz. Valóban, ha a mai tapasztalatokkal, ismereteink jelenlegi színvonalával újból kezdenénk társadalmunk alakítását, ott, ahol 1948 februárjában kezdtük, úgy sok olyan jelenséget, amely a gyakorlatban nem igazolta elképzelésünket, elkerülnénk.

Ma is vannak nézeteink, terveink, elképzeléseink. Persze, az ismeretek és a technikai vívmányok sokkal magasabb szintjén. A televízió azóta napi szükségletünkké vált. Az automatizáció, a kibernetika, az önműködő szálí

C

Í7>