Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-11 / 6. szám
^w/f ^ u /Г.« Л zaj a civilizáció nemkívánatos velejárója, amely munkába menet és hazatéréskor egyaránt nyomon követ bennünket, zavar a munkában, otthon a családi környezetben, nem tartja tiszteletben még a pihenés, üdülés óráit sem. Az embereknek a zajjal szembeni érzékenysége különböző, azért meglehetősen nehéz, sőt úgyszólván lehetetlen pontosan megállapítani a megengedett zajosság határát. Ez ellenállóképességüktől vagy idegrendszerük erősségétől függ. A gyermek, a munkában kimerült vagy betegségtől legyengült felnőtt érzékenyebb a zajra. Az iparban a zaj fő forrása a különböző gépek működése, a közlekedésben a zaj erőssége főleg a gépjárművek szerkezeti megoldásától, karbantartásától, valamint a gépjármű-vezetők és utasok figyelmességétől, illetve fegyelmezettségétől függ. A lakóházakban levő különböző zajforrások megkeserítik a lakók életét, mivel állandó nézeteltérések, civakodások okát képezik. A napi munkában kifáradt embernek, hogy szellemi és testi energiáját felújíthassa, zavartalan, kiadós pihenésre van szüksége. Sajnos, többnyire ezt otthon sem találja meg, mert kíméletlen lakótársai — az emberi együttélés alapvető szabályait figyelmen kívül hagyva — túlságosan hangos rádiózással, énekléssel, zenéléssel, állandó ajtócsapkodással stb. gyakran még éjjeli nyugalmát is megzavarják. A zajmérő a zaj szintjének és frekvencia-összetételének megállapítására szolgáló készülék. A zaj erősségét decibelekben fejezzük ki. Az ember számára legmegfelelőbb környezet zaj-erőssége 30 decibel körül mozog. Például a szabad természetben hallható enyhe szélzúgás, eső, vízcsobogás, madárdal stb. A normális beszéd körülbelül 50, az utca zaja 60 decibel erősségű. A 30—65 decibelig terjedő zajerősség viszonylagos, s az emberre csupán bizonyos körülmények között káros. 65 decibelen felül azonban abszolúttá válik és káros hatással van az ember funkcióira, tekintet nélkül az érzelmi reakcióra (pl. a túl zajos utcakereszteződések, mosógép, nagy zenekar, mennydörgés, repülőgépzúgás). A 85 decibelnél erősebb zaj esetében megsérülhetnek a hallószervek és a 130 decibelnél erősebb zajt ntár fájdalomérzetként érzékeljük (pl. léglökéses repülőgépek, vulkánkitörések stb.). A zaj káros hatásától nemcsak a hallószerv szenved, hanem az egész központi idegrendszer, tehát az agy, s ennek közvetítésével az emberi test számos szerte is, A fokozott zajhatás első megnyilvánulása a fáradtságérzet, mely egyáltalán nincs arányban a végzett munkával. Ha a zaj tovább hat — miközben az idegrendszernek nincs lehetősége pihenésre — bekövetkezhet a zajjal szembeni túlingerültség, a zaj-allergia állapota; az ember hamar kimerül, általános testi gyengeség vesz erőt rajta, (melynek kísérője: erős fejfájás, migrén, neuraszténia, szellemi kiegyensúlyozatlanság, levertség, búskomorság), nem képes munkájára összpontosítania a figyelmét. Meggyorsul az érverése, szívműködése (erős szívdobogás), emelkedik a vérnyomása — fokozódik az érelmeszesedés veszélye. Az így legyengült szervezet lassan elveszíti a fertőzőbetegségekkel szembeni ellenállóképességét. Az ún. káros zajon nemcsak a fülsiketítő robajt értjük, hanem az idegrendszerünkre ható, állandó jellegű, kisebb hangerősségű zajokat is. Ugyanaz a zaj bizonyos körülmények között különbözőképpen hathat az egyénekre. A rádió által közvetített zene, színdarab stb. megfelelhet a készülék tudajdonosának, de idegesíti azt az embert, aki a napi műszakból kimerültén tér haza és pihenni szeretne. Saját gyermekei hegedűilletve zongorajátékát (többnyire kornyikálását) az édesanya nemcsak hogy eltűri, de sokszor még büszke is csemetéje teljesítményére. Ugyanez a zenei produkció azonban a szomszédok számára egyszerűen elviselhetetlen. Mivel az embert pszichofizikai egységként értelmezzük, nemcsak a testi, de szellemi egészségéről is gondoskodnunk kell. Bratislava legnagyobb önkiszolgáló élelmiszerboltjában a vezetővel, Vojtech Kukumberggel váltottam néhány szót éppen, amikor hozzánk lépett egyik ügyeletes alkalmazottja. „Tessék jönni — mondotta — most vezetem az egyiket, de rögtön utána jön a másik is . . — Ez ma már a hetedik lopás, fordult hozzám az üzletvezető. Kevesen tudják talán, hogy minden önkiszolgáló üzletnek megvan a saját árumegjelölése — parányi karika, egy méhecske, esetleg egy ici-pici négyszög jelzi a csomagoláson, melyik üzletből való az árucikk. Bizonyára fogalma sem volt erről annak a szőke, harminc év körüli, jólöltözött fiatalembernek sem, akit az alkal-СЛ Dr. Poncáková Viera Embert faragni nehéz, — Félbe kérek jegyet... Fiatal, szőke kalauznő nevet szemembe: £ A majomházban az öccse? ??? — Hát a javítóintézetben — mondja kacér mosollyal, mialatt kezembe nyomja a Jegyet. Párbeszédünkre az utasok is felfigyelnek. — Javítóintézet... Odavaló ma minden gyerek — szögezi le egy asszony. Göndör hajú kisfiú kapja föl a fejét: — Anyu, a rossz gyerekeket Javít ják ott? És hogyan? Csavarhúzóva: meg kalapáccsal? Az intézetben az egykori Stressor kastélyban, Krajner Igazgató irányi tása alatt próbálnak helyes útra te relni nyolcvan, 8—16 éves megtévedt fiút. A folyosókon és a lép csőházban ragyogó tisztaság. Аз emeleten, a társalgóból zeneszó gl tárhangja és Iskolázatlan, de szén vedélyes ének szűrődik ki. Az ajtóval szemben TV-készülék és rádió A fal mentén könyvespolc, a falon képek, faliújság. A fiúk félkörben ülik körül a villanygitárt pengett nevelőt, önfeledten énekelnek. Néhányán még az ütemet is hozzá dobolják a lábukkal, a szőnyeggel bo rított padlón. Krajner Igazgat t megjelenésére először az ének aztán a gitár is elhallgat. Vagy har mine gyerekszempár lesi kíváncsian az intézet igazgatójának utasításait Tiszteletre méltó ez a tekintély Gyors elhatározással kiválaszt egy „rosszcsontot“ a sok közül, és mindkettőnket a dolgozószobájábe tessékel. A kis növésű fiú arcán belső nyugtalanság tükröződik Szemmel láthatóan megnyugszik amikor csak ketten lépünk az irodahelyiségbe. Egyedül maradok e 14-éves Mirkoval. Mielőtt ide, a féli intézetbe került, rendszeres Iskola kerülő és gyors kezű tolvaj volt. — 15 biciklit és körülbelül 90C koronát loptam. A pénz nagy részéi nagyapámtól. — Mire kellett neked mindez? — A kerékpáron utaztam, aztán félreállítottam valahol. A pénz cigire, mozira. Moziba egyedül jártál? — Nem. Aniőkával... ö lesz a menyasszonyom. Tizenhét éves. — Testvéreid vannak? — Egy tizenhét éves bátyám. De ő nem szereti édesanyát. Múltkor is elköltözködött otthonról. Egy cigánylányhoz. Hát apukád? — Nevelőapám van. Már kiskorom óta. — Megszöktél már inneni — Egyszer. Anyuhoz. Csak őt szeretem. — Csak hangyaszorgalom és határtalan türelem hozza meg a mi munkánk gyümölcsét, — mondja Krajner igazgató. De e korlátlan lelkesedés és célratörés ne maradjon kellő visszhang nélkül a gyerekek szülei részéről sémi A gyakorlat azt mutatja, hogy ha a szülők csak egy kicsit is törődnek és foglalkoznak a nevelőintézetekből hazajött gyerekeikkel, azok nem esnek vissza a „mocsárba“, nem kallódnak el. A féli és a hasonló intézetekből kikerült fiatalok nemegyszer, sajnos, a közvélemény hibájából vesztik el a szilárd jellemhez szükséges önbizalmukat. Fiatalok leveleit olvassuk, amelyekben a segélykérő sorok írói arról panaszkodnak, hogy a tanonciskolában és a különböző munkahelyeken szinte napirenden gúnyolják őket — múltjukért. Ha valami eltűnik, akkor is rendszerint elsőnek őket fogják vallatóra. Kiváltképpen akkor helytelenek az efféle elhamarkodott előítéletek, ha figyelembe vesszük azt is, hogy e fiatalokban a rosszaság csírája általában nem önmagától fogant. Látták. Kitől? Hol? Otthoni Javítóintézeteink növendékeinek több mint 90 százaléka ugyanis elvált, vagy rendezetlen életet élő szülők gyermekei Hazafelé, este az autóbuszban véletlenül az a hely Jutott nekem, ahol reggel a göndör hajú kisfiú ült. „Javítóintézet... kalapács...“ mondogatta az selypítve. Nemi Hangyaszorgalom és határtalan türelem. És sok-sok megértési ... Mert embert faragni nehéz. MIKLÓSI PÉTER FÉNYKÉP A KIRAKATBAN? mázott feltűnés nélkül tessékelt az irodába. „Én ezt a szardíniát még délelőtt vettem egy állomás melletti boltban,“ — állította nagy komolyan és nyugodtan Zdenko N. (A szardínia ára hat korona, az elárusítónő a férfi belső zsebéből húzta elő a konzervet.) Mikor az üzletvezető Zdenko személyazonossági igazolványát kérte, az kijelentette, hogy igazolványa pénzével együtt vízbe esett, s most éppen otthon szárítja . . . Ellenben sofőrigazolvánnyal szolgálhat — ugyanis autóbuszsofőr. Természetesen sohasem volt a DPMB alkalmazottja, csak annak adta ki magát. Tehát nemcsak lopás, hanem szélhámosság is. Pozsony önkiszolgáló üzleteiben mindenütt megerősítették, — és azt hiszem, hogy ez a megállapítás a vidéki üzletekre is vonatkozik, — hogy csak olyan árut lopnak az emberek, ami nélkül mindenki könnyen meglehet. Az élelmiszerboltban még soha senki sem lopott kiflit vagy kenyeret, lisztet vagy sót. A zöldségboltban sárgarépát, petrezselymet, vagy krumplit, a drogériákban mosószappant vagy kádtisztítót. Az egyetlen kivétel a játéküzlet — ott aztán minden becses, ami elemelhető! Az előírás szerint az üzlet alkalmazottainak igazoltatniuk kell a rajtakapott tolvajt, jegyzőkönyvet felvenni és továbbítani a rendőrségnek. A rendőrség a nyomozás lezárása után átadja az iratokat a nemzeti bizottságok mellett működő Népbíróságnak. Ha a lopás meghaladja az ötszáz koronát, akkor az ügyészség emel vádat a tettes ellen. De hogy van a gyakorlatban? Egy kisebb önkiszolgáló élelmiszerüzlet vezetője: Majdnem naponta rajtakapunk vásárlókat, hogy elemeinek valamit. Többnyire azt állítják, hogy nincs velük a személyi igazolványuk. Ebben az esetben nekünk rendőrt kellene hívnunk, aki a tolvajt elvezeti a legközelebbi őrszobára és ott megállapítja személyazonosságát. De mire mi itt a város szélén rendőrt találunk, néha fél óra is eltelik. Kevés a személyzet, sok a vásárló, tehát nincs időnk. A tolvajtól elvesszük á lopott árut, megmondjuk a véleményünket és ezzel az ügyet lezártnak tekintjük. A gyerekeknek sokszor szigorúbb büntetést kell elszenvedniük, mint a felnőtteknek. Ha az iskolában tudomást szereznek a kis delikvens tettéről, alaposan megbüntetik, kettest, sőt hármast is kaphat magaviseletből. Ha a rendőrség átteszi hozzánk az iratokat, mi meghívjuk a vádlottat, hogy keressen fel bennünket. Kérem, ez nem tévedés — mi nem idézést küldünk, hanem meghívást — mondotta az egyik bratislavai Nemzeti Bizottság belügyi osztályának vezetője. Ha a „meghívott“ többszöri felszólításunkra sem jelentkezik, (ami igen gyakori eset) úgy távollétében tárgyaljuk le ügyét. A büntetés kétféle lehet: Nyilvános megrovás, vagy pénzbüntetés. Az utóbbi elérheti az ötszáz koronát is. A megrovás esetében értesítjük a munkaadót, esetleg a szakszervezetet és így a munkahelyen tudomást szereznek a történtekről. Elsősorban az önkiszolgáló boltok vezetőinek az érdeke, hogy ezeket a mind gyakrabban előforduló lopásokat a minimálisra csökkentsék. Tehát ezért hincs helye a hamis szentimentalizmusnak, az elnézésnek, vagy pedig annak a nézetnek, hogy: „az árut visszakaptam, tehát tovább már nem érdekel a dolog." Vagy talán azoknak van igazuk, akik azt követelik, hogy a bolti tolvajok fényképe díszítse a kirakatokat, teljes névvel, címmel és munkahelyének megadásával? EAS Spáéil felvétele
