Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-04 / 5. szám
X cs ас a s II A prócska öltöző, telerakva ruhákkal, cipőkkel, festékekkel. Az ajtóban két rendező igyekszik visszanyomni a tömeget, de a fiúk és a lányok csak özönlenek, s kiabálnak: I — Kérek én is egy képet, Ines! . . . Nekem is dedikálj, Ines! A szőke sztár nevet, filc-tolla meg sem áll, néha-néha a csuklóját nyomogatja, de rendületlenül Írja a képhalmazra: Ines. . Nincs itt semmi szükség a vezetéknévre. Ines Taddio olasz énekesnőt csibészes jóbarátként kezeli minden fiatal! Amikor legutóbb Budapesten járt, számai közé beiktatott egy magyar slágert is: „Kicsit szomorkás a hangulatom máma . . .“ Bájosan agyongyötörve a nyelvet, de az 5 előadásában egészen megváltozott az ismert dal. Valami rejtett huncutkodás, maró öngúny csillant fel belőle: önmagát tette hozzá! Ettől kezdve a sláger kezdő sora Ines szavajárása lett. Kinézett a hotel ablakán: esőfelhő csüngött a levegőben. — Kicsit szomorkás! ... — legyintett fintorogva. Az étteremben olasz makarónit rendelt. A pincér udvariasan érdeklődött: olyan ez is, mint a hazai? — Kicsit szomorkás!... — mondta Ines, s megveregette a pincér vállát. Ruhái közt válogatott a fotózáshoz. Előkerül a türkiz utazó kosztüm is, amely bizony alaposan „elhervadt“ a vonatozásban. — Kicsit szomorkás! ... ez volt rá valóban legjellemzőbb. Ines Taddio Velence mellett, egy kis faluban Enemonzóban született. Felnőtt életét a színpad zajos, festett világától messze, az iskola csendet parancsoló, szigorú és puritán légkörében kezdte: alsótagozatos tanítónő volt. Egy napon állás nélkül maradt, s keserűen tapasztalta, hogy Olaszországban sok az eszkimó és kevés a fóka, vagyis: sok a pedagógus, de kevés az iskola és az állás-lehetőség. Látta: semmi reménye sincs! Elhatározta, hogy nyelveket tanul, s ezért Salzburgba utazott. Német tanárnője — egy tolmácsnő — vitte be először a csinos és Ines legkedvesebb játékszere a piros moszkvai mackó - -kellemes hangú fiatal lányt a salzburgi rádióba Nem sokkal később „A muzsika nem ismer határt“ clmü műsorban 6 képviselte dalával Olaszországot. Nevét szárnyra kapta a hir, ő pedig megkapta élete első nagy szerződését. Ettől kezdve ő lett az olasz könnyűmuzsika egyik „utazó nagykövete“ . . . Bejárta már szinte egész Európát, s egyes repülőjáratokon olyan törzsvendég vált belőle, akit — hely hiányában! — gyakorta beültettek a pilóta-fülkébe! Mulatságos volt első találkozása Vico Torrianival. Néhány évvel ezelőtt történt. . . Ines még akkor állt sikere első lépcsőfokán, Vico pedig már magáénak mondhatta a „teenagerek“ teljes hódolatát. Közös műsorban léptek fel. . . Vico Torriani ekkor a kulisszák mögött félrehívta a kezdő Ines Taddiot, s szigorú hangon ráparancsolt: — Azonnal fesd ki magad! Ki látott még ilyet... A nézők jó hangot hallanak, kitűnő alakot látnak, és egy kerek, tátogó lyukat a szád helyén . .. Mars az öltözőbe! Ines azóta megfogadta a jótanácsot, de ma is csak a szerepléshez festi ki magát. Magánéletében egyszerű, közvetlen és szerény, mintha még most is a régi kis tanítónő volna. — A nézők sokszor kegyetlenek... — mondta egyszer elgondolkozva. — Elvárják, hogy kedvenceik olyan feldíszítve jelenjenek meg mindig és mindenütt, mint valami kétlábon járó karácsonyfa! S a közönség kívánsága: parancs! . . . Bevallom: csak az 6 kedvükért éneklem a gyors számokat, mert bár bennem túlbuzog a jókedv és a temperamentum, szívemhez közelebb állnak a lassú sanzonok . . . Ines kölni otthona: miniatűr magyar népművészeti bolt! Szőttesek, cserepek, szőnyegek, Miska-kancsók, hímzések, herendi porcelánok díszítik. A turnék során a szállodában is legkedvesebb öltözéke a hófehér hosszú nadrág és a kalocsai hímzett „rékli“. — A lakásom: vidám és magyaros! Minden ismerősöm megcsodálja és irigyli..,f— kuncog csibészesen, s már hozza is új kincsét: egy csodálatos Hímzésű gobelin-táskát. Tanított, küszködött, énekelt, utazott, sikert aratott. S 6 lett: „az“ Ines! SOMOS ÁGNES Már szinte egész Európát beutazta Ez a fekete flitterrel kivarrott estélyi ruha, cipó ét karkötő a nézók kívánságét elégíti ki: Inez a magánéletben Jobban szereti az egyszerűséget. A címlapon: Hű, ae nehéz felhúzni a piros „rámás csizmát"1
