Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-23 / 50-51. szám

— Most már csak pihenek, olvasgatok — mondja Men­schy néni Pikáll néni mér az ajtóban várja, hogy mikor hozzák az élelmiszercsomagot ÖREGEK Hírek érkeznek a messzi Azerbaj­dzsánból százhúsz, százötven éves emberekről. A világ legidősebb embe­re már elmúlt százhatvan éves is. Nálunk az ts ritka eset, ha valaki megéri a százat, de vannak, akikre azt mondjuk: „szép időt megértek". SurkoS Gusztáv, a Duna utca vé­gén levő élelmiszerüzlet vezetője sok Idős ember személyes ismerőse. Ha­vonta százhatvanan térnek be hozzá, hogy átvegyék a 100—200 korona ér­tékű élelmiszercsomagot, amit a nyugdíj mellé kapnak, mint pótse­gélyt. Az élelmiszercsomagot nem mindig a tulajdonosának adják kt, SurkoS üzletvezető szerint Pikáll néni pél­dául már nem vállalkozik az útra, hogy egyedül váltsa ki. Az övét az unokahúga veszt át minden hónap­ban. Szívesen teszt — mondja Pikáll néni, mert nekem nincsen senkim. Egy kislányom volt, de meghalt. Másképp volna minden, ha ő élne — sóhajt. Akkor még nem ismerték a penicillint, tüdőgyulladást kapott és meghalt. Férjemet meg a háború­ból hozott betegsége vitte sírba. A szeretteik elvesztése felett ejtett könnyek felszáradnak az arcán, az ajka Is mosolyra húzódik, amikor unokahúga megérkezik az élelmiszer­rel. Nini, dió is van közötte. Sütök egy kis kalácsot ts karácsonyra. Be­­rakosgatja a konyhaszekrénybe, szé-Surkoi üzletvezető átadja Boliesik néninek a pót­segélyt L. Lislcky {elvételei pen egymás mellé, mindent a helyé­re, olyan pedánsan, amilyen minden itt, ebben a szoba-konyhás lakásban. Elrakta a cukrot, a lisztet, a rizst, de ahelyett, hogy leült volna, tovább foglalatoskodott. Csak nekünk tűnik úgy, hogy fáradt, mert lassan, meg­fontoltan végez mindent. — Múltkor tíz mázsa szenet kap­tam, ingyen, mert egy kicstt nedves a lakás, azt ts a szomszédok hord­ták be helyettem a kamrába. Egye­dül él, de azért neki is megvannak az apró örömet. A rokonok látogatá­sai, a tőlük kapott csomag, levelek hoznak változást az életébe. S a most kapott élelmiszercsomag is hozzájárul, hogy gazdagabb karácso­nya legyen. Menschy néni már elmúlt kilenc­ven éves. Kellemes meleg van a szobában, a kályha a tél szimfóniá­ját duruzsolja, ő az ablaknál ül egy karosszékben. Ölében karácsonyfa­­díszek. Nézegeti őket, tetszenek neki az ezüst színű gömbök, a színes pat­kók, a fekete kéményseprő. Válogat­ja, a csorbultakat félre teszi. — Sok munka van mindig kará­csony előtt. Amenyire még tudok, én is segítek. Persze, csak ilyesmit, amit ülve is el tudok végezni. Az­előtt sokat dolgoztam. A dohánygyár­ba jártam. Nem féltem én a munká­tól. Negyvenhárom éve vagyok öz­vegy, a lányaimat ts magam nevel­tem fel. Dolgos, szorgalmas asszo­nyok. Már nem bírok annyit dolgoz­ni. Most nyugdíjat kapok. Múlt évben száz koronával emelték, mert már ilyen öreg vagyok. Most már csak pihenek, olvasgatok. Szemüveg nélkül. Fiatal koromban használtam szemüveget, de már nem kell. Pedig sokat olvasok. Újságot minden nap, de szeretem a szerelmes regényeket is. S mesél az életéről, ami hol könnyebb, hol nehezebb volt. A régi karácsonyokról, amik nem veteked­hetnének a mostani karácsonyokkal. Volt idő, amikor csak színes papír Jutott a fára, cukor helyett kenyér­héjjal. Mesél a gyerekeiről, az uno­káiról, de legbüszkébb a dédunokáira. Menschy néninek a családja teszi boldoggá a karácsonyát. Pikáll né­nit a nagy család gazdagítja, amely­be mindnyájan tartozunk. Ha személyenként nem is sok, de országos viszonylatban milliókat tesz kt az az összeg, amelyet az állam az öregek segítségére fordít. Csak a Duna-utcat élelmiszerüzletben 20 000 korona értékű élelmiszert osztanak szét a karácsonyi ünnepek előtt. KONVICSKA ELVIRA Az ajándékozás nemes szokás. Értéke soha nem a mennyiségtől, hanem a szándék őszinteségétől függ. Ahogy adják és ahogy fogad­ják. Az ajándék lehet virág, vala­milyen kedves emléktárgy, de ugyan­úgy az elismerés, néhány papírra vetett, hálás köszönő szó, a nemes cselekedetért, önzetlen segítségért. És talán ez a legszebb ajándék Elza néni ajtaján gyakran csenget a postás. Különösen ilyenkor ünnepek előtt. Harminchárom éven keresztül vezetgette a matematikapéldák útveszőjében tanítvá­nyait. Bőkezűen osztogatta a tudást és a szeretetet. Hogy milyen eredményes volt munkássága, mennyire sikerült elnyernie tanítványai bizalmát és megbecsülését, annak bizonyítéka az a sok levél, fénykép, házassági és avatási értesítő, ami most előtte fekszik az asztalon. Együtt nézeget­jük a kúsza sorokat. Szinte lehetetlenség átolvasni valamennyit. De nincs is rá szük­ség, Elza néni kívülről idézi a jól ismert, sokszor elolvasott sorokat. — Ezt Szakái Géza írta ..., ez meg Koczkás Ilona levele. Ugye milyen csinos a menyasszonyi képen? Ezen a fényképes házassági értesítőn meg az én kedves Zsemlye Julikám mosolyog ... itt ez a vé­­konydongájú legényke Веке Sanyi ... ki gondolta volna, hogy színész lesz belőle... Egy hosszabb levelet nyújt felém. Sze­rénysége nem engedi, hogy maga közölje tartalmát. — . . . úgy vágyódtam anyai szeretet után, de édesanyám elvesztése óta nem találtam sehol. Ott az iskolában, ahova mint egy kis vadóc léptem be, ott talál­tam rá. Micsoda melegség járta át a szí­vemet akkor, amikor az első napokban ön egy alkalommal megigazította az inggallé­romat. Először csodálkoztam, hogy miért teszi, csak hosszú gondolkodás után értet­tem meg jóindulatát. Milyen hatással volt rám önnek minden szava, minden cseleke­dete. Szeretnék én is úgy nevelni, mint ön, mindenkit jóvá változtatni és beléjük oltani az emberszeretetet, embertársaink megbecsülését . . . — Veres Jancsika levele — mondja hal­kan és megtörli könnytől fényes szemét. — Ennyi év után sem felejtett el, hogy megigazítottam a gallérját, meg a nyak­kendőjét ... a száraz számtanórákba egy kis illemtant is beleloptam. A jövő peda­gógusait tanítottam és annak, aki majd egyszer tanítvány elé áll, a külsejére és a viselkedésére is ügyelnie kell ... mert a tanítvány kritikus szeme mindent észre­vesz ... Már újra mosolyog s az egyik legutóbb érkezett levelet nyújtja felém, amelyen még alig száradt meg a tinta. — Ezt nem tanítványom, hanem egyik legkedvesebb iskolatársam írta. A közeledő évfordulóra hívja fel a figyelmemet. Hosz-ÉRTEKEZLET a szolgáltatásokról Országunk, de főleg Szlovákia életé­ben, iparosításában Kelet-Szlovákia egyre nagyobb szerepet játszik. A ro­hamos fejlődés nemcsak gazdasági eredményeket, több munkalehetőséget, kényelmes, napfényes, új otthonok ezreit jelenti, hanem a váratlanul fel­bukkanó problémák légióit is, amelyek gyakran váltják ki a felkiáltást: „erre nem számítottunk I" így többek között a szolgáltatások főleg Kassán, ahol lényegében a kerület iparosítása összpontosul — nem követték a fejlődés iramát. E vissza­maradások orvoslása érdekében nem­rég Kassán aktívát tartottak a városi nemzeti bizottságon, amelyen a cseh­szlovákiai nőbizottság küldöttei is részt vettek. Sykora elvtárs magvas főbeszámoló­jában több statisztikai adattal illuszt­rálta a Kelet-Szlovákiai Kerületben nyújtott szolgáltatások rendszerét, illet­ve ezek fejlődését. Például az egy főre eső kitisztított ruha országos viszony­latban ebben a kerületben a legke­vesebb, noha a vidék benépesedése egyre nagyobb kereteket ölt. A főbe­számoló egyik legérdekesebb részében a szónok rámutatott arra, hogy az új, ötéves terv keretében az új gazda­sági eszközök lehetővé teszik a szol­gáltatások nagyméretű kibővítését és gyors fejlesztését, de mindenekelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents