Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-14 / 41. szám
A z, C U A ZfrnpoÁ. ÉS AZ ÜJ IRÁNYÍTÁS Tudjuk, hogy az új gazdasági irányítási rendszernek a szocializmus építését kell elősegítenie. — A szocializmus építésében pedig az asszonyi kézre szükség van. Nem jelent-e majd „egy lépést hátrafelé" az új gazdasági rendszer, ami a női egyenjogúság terén elért eredményeinket illeti? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat, kérdéseket ébresztett az asszonyokban — nőbizottsági tagokban, funkcionáriusokban, üzemi munkásnőkben — az, amit eddig az új irányítási rendszerről hallottak, s főleg, amit ezt illetően néhány üzemünkben eddig tettek. Volt ugyanis igazgató, s ökonómus, aki arról kezdett beszélni, meggondolandó, hogy kifizetődik-e a nők alkalmazása, ha gazdaságosabban akarunk termelni? Egy-két olyan újságcikk is napvilágot látott, amelyben azt fejtegetik — természetesen a férfiak — hogy vannak munkahelyek, ahol a nők nem tudják teljesíteni a velük szemben támasztott követelményeket. (Ilyen az éjjeli műszakban végzett munka, a nehezebb feltételek: por, nedvesség, hideg.) Ezért —- szerintük az ilyen munkahelyeken férfiakat kell helyettük alkalmazni. Erre hivatkozva idén már sokhelyütt tanoncviszonyba se vettek fel lányokat és figyelmeztették az ott dolgozó kisgyermekes anyákat, jobb lesz, ha „megfelelőbb" munkahelyet keresnek! A kenderfeldolgozó üzemben A technológiai folyamatokat ismerve tudjuk, hogy nem a legideálisabbak a munkakörülmények. Van ott por is, nedvesség is, tehát ha az üzem vezetői helyt adnak a „divatos" túlfeminizálásról vallott nézetnek, van mivel érvelniük. A holici len- és kenderfeldolgozó vállalat diószegi üzemének Borsányi Szilveszter az igazgatója. A 2120 hektár föld kendertermését feldolgozó üzem alkalmazottainak 36 százaléka nő. Teljes kapacitással dolgoznak, az idei jó kendertermés (átlagos hektárhozam 80 mázsa) feldolgozását három műszakban végzik. Mi a véleménye Borsányi igazgatónak a nők alkalmazásáról az említett nézeteket, az új gazdasági-irányítás követelményeit figyelembe véve? — A gazdaságosabb termelés nem férfi vagy női kérdés. Ha egy munkahely egészségtelen, akkor nemcsak a nők számára, a férfiakéra is az. Hiába "cserélné" ki az igazgató azért az alkalmazottakat, mert „nem bírják" a munkakörülményeket. Ez csak ideiglenes megoldás lenne. Lehet, hogy ideig-óráig az újak nagyobb teljesítményt nyújtanának a rossz körülmények között. De nem ez a megoldás, hanem a munkakörülmények megjavítása. Felelőtlen az az igazgató, vezető, vagy szakszervezeti megbízott, aki az új mechanizmustól nem látja az embert. Biztosítsunk számukra megfelelő munkafeltételeket, akkor jobb munkára, nagyobb teljesítményre lesznek képesek! Én nagyon elégedett vagyok a nők munkájával. A tilolóban, a gépeknél ahol ők dolgoznak, kevesebb a baleset is, mint másutt. Megbízhatók, pontosak és ügyesek. Az idén megoldottuk az alsó-és felső ventilláció bevezetését, tehát ennyit már megtettünk az egészségesebb körülményekért. A pozdorja átszállításának automatizálása is már csak hetek kérdése. Ha ezt is megoldjuk, lényegesen kevesebb lesz a por... Habár még így is 12 000 koronát fizetünk ki havonta pótlékként. Ez az ún. „porpénz". Munkaóránként negyven fillér. A szárítóknak pedig nyolcvan fillért óránként. Ez a legkevésbé gépesített munka. Kenderből tornyot Az üzemnek kevés a negyvenhárom hektárnyi terület, amelyen áztat, szárít, „termel". Egymás mellett sorakoznak a hatalmas kender-kazlak, s tövükben ezernyi hegyes toronyként merednek égnek a száradó kévék. Áztatott kenderrel megrakott traktor halad lassan a földön, egyetlen ember szabályozza a kévék földre-csúsztatását. — íme, ennyi a gépesítés ezen a szakaszon mondja Bognár gyártásvezető. Gumikötényes asszonyok, könyökig érő kesztyűvel fogják, igazgatják el a kendert. Egy, kettő, három . . . Három „lábra" kell támasztani, hogy el ne dőljön. Ha eldől, megpenészedik. — Hát így, a természetre bízzuk még . . . egyelőre ez a legolcsóbb. — Magyarázza Bognár elvtárs. Nem könnyű a kenderfeldolgozás mechanizálása terén újításokat bevezetni. Hazánkban az elmúlt időszakban mostohagyerekként kezelték a kendertermesztést, feldolgozást, s szomszédjainknál sem volt ez másként. Ott kell tehát körülnézni, ahol a leggazdaságosabb termelést biztosító berendezéseket alkalmazzák. Mert olyan gépekre, berendezésekre, amelyek már világviszonylatban korszerűtlenek, nem érdemes beruházást kérni. Addig pedig . . . a nap süti, szél szárítja a kendert. A legtöbb asszony a tilolóban dolgozik. OTK-turbina, kócsor, hosszúrost, rövidszál — a régi kézi tilolókról, gerebenekről őrzött emlék-képek sehogysem elegendőek az új, gépi eljárás gyors megértéséhez. Az asszonyok ügyes, begyakorlott mozdulattal igazgatják, ellenőrzik a gépek munkáját, szállítják el a 75 kg-os és 50 kg-os bálákat. Keveset beszélnek, minden percet beosztanak. A szellőztető berendezések frissre hűtik a levegőt. — Nincs itt meleg — mondom. — Hát még télen — felelik szemrehányóan az asszonyok. Mert hiába a meleg munkaruha, fűtetlen helyiségben dolgozni, amikor kint mínusz alá száll a hőmérő higanyszála — nemcsak megerőltető és kellemetlen — hanem fárasztó, egészségtelen, tehát nem is gazdaságos. Azt ugyan csak a munkaegészségügyi kutató tudná kiszámítani, hogy olyankor a dolgozó mennyi kalóriát fordíthat a munka elvégzésére és mennyi kell saját szervezete fűtésére. Tény az, hogy az üzem dolgozóinak jogos követelése; az üzem gazdasági érdeke, hogy a vállalat gondoskodjék végre a központi fűtés bevezetéséről! — Most volna erre a legjobb lehetőség — mond-A gépeken dolgozó nőknél fordul elő a legkevesebb baleset. Betartják a munkabiztonsági előírásokat, ügyesek és figyelmesek ja az igazgató, amíg tart az átépítés. Többek között ez is elsődleges feladat volna . . . — És mi az a „többek között"? — Nincs kifogástalan ivóvizünk. Víztornyot építünk. Még három műszakban dolgozunk. Szeretnénk a jövőben két műszakban termelni, hiszen nemcsak a nőknek, a férfiaknak is jobb, egészségesebb lenne .. . Természetesen, van olyan munkaszakasz, ahol erre nem lesz lehetőség. Ott a gépek viszont könynyebbé teszik a munkát. És a legkézzelfoghatóbb tervünk, amit a közeljövőben sikerül megoldanunk: az öltöző és zuhanyozó helyiségek kibővítése, korszerűsítése. Egész épületrészt engedünk át erre a célra. Különösen a nők szempontjából tartom fontosnak ennek a megvalósítását. Pozdorjából — deszka A legújabb, alig egy éve működő részleg a pozdorjadeszka-készítőké. Michálek Milán mérnök a vezetője. Elégedetten vezeti végig a kíváncsiskodókat az automatikus gépsorok között. Valóban megnyugtató érzés, hogy hulladékból itt keresett, jól jövedelmező deszka lesz. — Jó itt nekünk! — Mutat körül a teremben Chovanec Mária, aki áprilistól dolgozik Milikács Petronellával a ragasztókeverőben. — Az éjjeli munkát a családtagok segítségével tudjuk végezni — magyarázza Milikácsné, akinek öt gyermeke van. — A nagyobbak vigyáznak a ki-Rapand Mária és Zsabka Julianna Kosútiról jár be az üzembe. Keresetükkel elégedettek, havi fizetésük 1325 korona esi óvodásra. A férjünk is itt dolgozik. Nem is keresünk rosszul. A kész deszkákat lányok osztályozzák, ellenőrzik. — lyen modern gépekkel könnyebb, s szaporább a munka. Mondják ki a többi részlegben dolgozók, hogy az lesz az igazi, ha őket is „automatizálják". Borsányi Márta, Pissi Piroska a tetőn beszűrődő napsugarakra néz: — Szép idő lesz ma is, te mit csinálsz délután? — Második műszak! — Nevetnek. Megnyugtató válasz mindaz, amit ebben az üzemben láttunk. A folyamatban levő és a tervezett intézkedések egyaránt. Még akkor is, ha a dolgozók munkakörülményei jelenleg rosszabbak, mint más ipari üzemekben. Mert helyes hozzáállással, jószándékkal éppen a munkakörülmények megjavításában látják a gazdaságosabb, jobb munka feltételeit, nem a dolgozók — nőkre és férfiakra osztásában. És az lehet csak a biztosíték, hogy az igazgatók, az üzemek vezetőinek többsége így és ebben látja majd a megoldást, amiben Borsányi Szilveszter, aki azt vallja, hogy az új gazdasági irányításban is az emberektől függnek az eredmények. S ha többet várunk a dolgozóktól, — törődésből, gondoskodásból nekünk is többet kell nekik adnunk. HARASZTINÉ M. ERZSÉBET Fényképezte: Z. Belicky
