Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-30 / 39. szám

VMéki BtePl|jgfI A máskor szép csendesen csör­gedező Cétényke folyó vize nagy hullámokban hatolt a kenderföldre. Az egész területből csak egy kis rész maradt szárazon. Itt kötözték össze a lányok és asszonyok a ken­derkévéket. Kosa Margit, Balázsi Éva és Erzsi, Magyar Magda, Ba­lázsi Zsuzsi, Vajda Anna, Susztor Mari, Szőke Ottil, Maly Aranka térdig érő vízből hordták ki a vizes, nehéz kendert. Este 11 óráig tartott ez az erőfeszítés, de ekkor már abba kellett hagyni, mert az átázott lábbeliben fáztak a lábak, s a sár­ban le-lemaradt a cipő. A nagycétényi szövetkezeti ta­gok ezen az estén elégedetten hagy­ták el a kenderföldet — arra gon­dolva, amit lehetett mindent meg­tettek, hegy megmentsék az idei kendertermést. Magyar Valéria Nagycétény ‘A szálkái szövetkezet lelédi rész­legén Szclnik Pálné gondozza a baromfiállományt. Munkája nyo­mán szép eredmények születnek. Különösen a tojáseladás terén mu­tatkozik ez meg, ahol a tervet mindig túlteljesíti. Egészséges kör­nyezetben dolgozik — elégedett munkahelyével. Ezen a részlegen találjuk még a szövetkezet másik két dolgozóját is, Sajlik Erzsébetet és lányát, akik a borjúnevelésben érnek el kiváló eredményeket. A szövetkezet veze­tősége elégedett gondos, körültekin­tő munkájukkal. Majerszky Márton Szalka A torna váraljai „Közös út“ egye­sített szövetkezetének szőlőjében tavasztól késő őszig folyik a munka. Főleg áji asszonyok dolgoznak itt, akiknek állandó munkahelyükké vált a szőlőhegy. Tamás Péterné, Farkas Dánielné, Simkó Júlia, Andó Józsefné és' Matesz Margit már több éve tevékenykedik a szőlőben. Reggel magukkal hozzák az ebédet, s csak este mennek haza. Az ebéd­szünetben olvasnak, kézimunkáz­nak. Nem ülnek egy percig sem tétlenül. Farkas Rózsa Aj A százdi szövetkezetben a munka oroszlánrészét az asszonyok végzik. A dohánytermesztésben is dolgoz­nak harmincán. Ezek az asszonyok naponta hatvan zsinór dohányt fűz­nek fel. A csoport legügyesebbjei; Számpor Irma, Menyhár Erzsébet, Belányi Júlia, Skriniar Mária, Kiss Ilona, Skriniar Júlia és Janoviczky Lenke ennél nagyobb napi teljesít­ményt is elérnek. Családjuk számá­ra ilyenkor kevés idejük van, még az ebédet is előző este főzik meg. A nagymosást esős napokra hagy­ják. Előfordult már az is, hogy az asszonyok kérésére kétnapos munka­szünetet tartottak. Természetesen ezután nagyobb erővel, lelkesedés­sel dolgoztak — behozták a lema­radást. A községben minden héten meg­jelenik a vándortisztitó. Nagyon so­kan itt mosatják a fehérneműt, tisztíttatják a felső ruhákat. Hasz­nos szolgálatot nyújt a százdi asz­­szonyoknak a Déménden létesített női fodrászat is, mert nem kell Ipolyságra vagy Lévára utazniuk, ha hajukat akarják rendbetétetni. Belányi János Déménd Mire ezek a sorok ólombetűk szigorú rendjébe szorulnak, csend lesz a brnói vásár hatalmas területén, kiürülnek a csarnokok és az el­szánó felhők nyugalmát nem zavarják az égbe nyúló acélnyakú gépóriások, Nem bíztam abban, hogy „női szemmel“ tudom meglátni és bírálni a kiállításon lá­tottakat, ezért magammal vittem a gyengébb nem képviselőjét, ami természetesen kocká­zat volt részemről, hiszen tudtam, hogy a látogatás egész ideje alatt állandóan vitáz­hatok és érvelhetek. 'A vita már a bejáratnál kezdődött, amikor kísérőm kijelentette, hogy tartsunk valami rendet: először nézzük meg a textil- és a konfekcióipar újdonságait, azután kerülhet sor a bőrdíszmű-ipari (ugyanis kell egy új táska) a kozmetikai (ugyanis kell valami nagyon szép rúzs, mert a jelenlegit már únja] és a cipőipari gyártmányaink meg­szemlélésére (ugyanis kell egy pár új cipő). Rövid, de heves eszmecsere keretében tisztáztam a gyengébb nem képviselője előtt, hogy egyrészt ez gépipari kiállítás, más­részt nem vásárolni jöttünk, illetőleg ha költekezni akar, vásároljon 20—30 darab univerzális kanalaskotrőt. Mindentől eltekintve az idei gépipari vá­sáron érdekes jelenséggel találkoztam: a tárgyak esztétikájával. Az alkotó többre jobbra törekvő emberi szellem, nemcsak a munkát akarja könnyebbé, a gyártást gyorsabbá tenni, hanem gondoskodik a gé­pek, műszerek és szerszámok tetszetős kül­sejéről is. Aki például a csehszlovák Trans­porte üzemben gyártott takarmányzsákoló futószalagrendszer gépsorát nézi, nemcsak afelett csodálkozik, hogy a gép 200 zsákot tölt meg óránként, hanem azt is látja, hogy a gép valamiért, egészen különleges módon: szép. Az már magától értetődő, hogy az esztéti­kai szempont különösen a közúti járművek nél érvényesül. Például a vágánytéren ki állított 3-811-es típusú új csehszlovák gyárt mányú csuklós villamos láttán felsóhajtot tam: vajon mikor érem meg, hogy az örej és rozzant „5“-ös helyett ilyen csupa-üveg csupa műanyag villamoskocsiban tüleked hessek csúcsforgalom idején? Azt hiszem, olvasóim többségét — akii szintén a gyengébb nemhez tartoznak — nem érdekli túlságosan az 5 tonnás konzolo: bak-daru, a vibrációs szállító-szalag, a cső dálatos gépek, szerkezetek sokasága, éppel ezért csak két megállapításra szorítkoztam Amikor a kiállítási csarnokban álltam jobban, mélyebben éreztem ember-volton nagyságát és szépségét, önfeledten csodál tam a szellem erejét, hiszen minden az embe ri agy, az emberi találékonyság bizonyíték! volt. Arra kellett gondolnom, milyen szél lenne az élet, ha tudósok, technikusok a: anyagba zárt energiát csak arra használnál fel, hogy megkönnyítsék munkánkat. Ha a: acélból, rézből, a fémek sokaságából egyn tökéletesebb gépek készülnének, ha a lánc talpas traktor, vagy az egytengelyű billeni utánfutós szállító tökéletesítése lenne i „nagy feladat“ és nem egy új tömegpusztltí fegyver kifejlesztése. A gépek jóakaratára gondoltam, arra hogy a gép nem akar embert ölni — a gyil kosságra csak az ember kényszerítheti. A gépekkel zsúfolt kiállítási csarnok ne kém a béke szépségét hirdette! Az A pavillonban aztán kísérőmet is el kapta a lelkesedés. Kezdődött egy hiper modern formájú ETA 207-es villanyvasah előtt, amely egyformán vasalt szilont, sely met, gyapjút, vásznat. Folytatódott a belgrá di Unió Enginerring által bemutatott telefon készülékek látványa nyomán és fokozódót a hazai bútorgyártó ipar gyártmányainál megszemlélése közben. Alacsony műanyag ADY ENDRE és KAFFKA MARGIT kortársával Látogatóban Lesznai Annánál Lássad, mert erősek karoltak: Törött jószág, lim-lom vagyok. Lássad, mert tévednek a bölcsek: Eltévedt, riadt vad vagyok. — Nagyon szívesen, örömmel várom, kü­lönösen, hogy Körtvélyesen volt. Istenem Körtvélyes ? A név puszta említésére . . . mi­csoda drága, hátborzongató emlékek rohan­nak meg ... Az édenkert. . . Boldogan vá­rom, igen, igen és ne késsen . . . így találkoztam Lesznai Annával a tele­fonbeszélgetést követő nap délelőttjén rózsa­dombi villalakásában, mely vendégjogon lett az Amerikából haza látogató író és festőnő átmeneti otthona, kedves meghitt tuszkulá­­numa. — Csodálatos asszony, — mondták isme­rőseim, kiktől a Cserje utcai lakás telefon­számát megkaptam, — csak hívja fel Málit (Lesznai Anna: Hívás) — s amikor e szóra értetlenül néztem rájuk, máris magyarázattal szolgáltak: — Ő, nem tudja? Már a század elején is így tisztelték. Ady Endre, Kaffka Margit, Jászi Oszkár, Lukács György, meg a többiek, akiknek társaságában a sugártermetű és mély tűze­ke sugárzó poétaasszony megfordult, mind így becézték, mi meg egymásközt, már csu­pa tiszteletből is így mondjuk, ha erről az örökifjú fáradhatatlan asszonyról beszé­lünk. Nagyasszony, mondanák tán mások. Nem illik rá! Bár határozott „nagyasszony“ típus. De Máli az más. Igen, az valami üdeséget, nagy adag falusi erőt és valami folytonos­ságot jelent a tegnap és ma közt. Emléke­zést század eleji irodalmi nagyjainkra, hisz tőlük ered a név s az kapta, aki velük együtt forrongott, velük álmodta szebbé, va­­rázsosabbá az új világot. Am a Lesznai Annával kapcsolatos szubjektív hangot cse­rélje fel az objektív vélemény, úgy ahogy róla az irodalomtörténetek és lexikonok szerkesztői beszélnek. Schöpflin Aladár az első világháború előtti magyar költészetben az asszonyi hang egyik legdúsabb megszólaltatójának mondja Lesznai Annát s gazdag kedélyű, színes lel­ket igazoló verseiről elismeréssel szól. Ady Endre a szebb, a jobb jövőért harcolók igaz társaként tiszteli őt, „ám nemcsak társ, — mondja, — de bátor ember is, ki embersé­gével, bátorságával ugyanazért harcol, mint a férfitársak, de a maga asszonyi érzései­vel.“ Lesznai fiatalon, a századforduló elején majdnem egy időben jelentkezik írásaival és képzőművészeti alkotásaival. A Nyugat, az Auróra, az erdélyi Napkelet, a Szépszó, a Huszadik század, a Látóhatár (müncheni kiadmány), szívesen adják közre írásait s mint iparművész és festő a Nyolcak kiállí­tásán mutatkozik be. Jászi Oszkár felesége­ként mind erőteljesebben kapcsolódik be haladó, |a progresszív értelmiségiek, írók alkotóművészek munkájába s a proletá diktatúra idején helyet kap az írói Direkt rium mellett működő Írói Választmányb: is. 1919-ben Jászi Oszkárral Bécsbe emi rál. Bécsi emigrációja idején jelentős sz repet játszik abban, hogy József Attila ossz ismerkedhetik az emigráns írókkal. A ha mincas években rövid időre ismét Magya ország lesz otthona, de a fasizmus elől újb emigrál, egyúttal az Egyesült ÁUamokl ahol Jászitól való elválása után késők férjével, Gergely Tibor magyar származá amerikai festővel New Yorkban telepszik Nyolcvan esztendős, amikor tavaly, tö mint negyedszázad után, először látogat Budapestre s ezt az európai kirándulást idén újból megismételte. Nyolcvanon túl Atlanti Óceánt átrepülni akár egy Boeir vagy modernebb gép hátán is, a mi közé európai szemmértékünkkel, nem kis er próba, de róla már az előbb említett Ad megállapításból is tudjuk: „bátor embe s ha ezt fiatalon kimondták rá, illik ezt b bizonyítani még akkor is, ha ma már egyenes testtartáshoz a feketére politúroz! bot is felettébb szükséges.

Next

/
Thumbnails
Contents