Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-30 / 39. szám
A mikor az óra fél ötkor csengeni kezdett, ő már a kulcsokat kereste. Most az egyszer nem volt szükség az ébresztőre. Egész éjszaka nyugtalanul aludt, alig várta, hogy megvirradjon. Este későn érkeztek, különben elugrott volna a baromfitelepre. Nagyon kiváncsi már, mi minden történt két hét alatt, amióta nem volt itthon. Tudata mélyén parányi félelem lapult, amely egy kis lelkiismeretfurdalást idézett elő. Férjével együtt mindketten elutaztak, ha valami betegség ütötte fel a fejét, nem volt aki gyorsan segítsen. Igyekezett azonban meggyőzni magát; neki is joga van szabadságra, éppen úgy, mint másoknak. Csak, hát a kötelességtudat, a munka szeretete felülkerekedett benne, s bárhogy is szerette volna megnyugtatni magát, nem sikerült. Kettesével lépte át a lépcsőket. Sietős mozdulattal kinyitotta a garázs ajtaját, s a tűzpiros MB-1000-es mellől kitolta a biciklit. — Újra te vagy a soron I Többet érsz nekem, mint hat autó. Nélküled lejárhatnám a lábam a sok gyaloglástól — mondta félhangosan, amíg a gumikat gondozónőkkel, tanácsot ad, segit neki. Januárban vette át a baromfifarm vezetését, de azóta nagyobb nézeteltérésre nem került sor közöttük. Pedig félt a munkától — 13 ezer baromfinál nagy a felelősség — és az emberektől, hogy nem tud majd zöldágra vergődni velük. Egyetlen reménye volt, hogy a férje baromtiszakos állatorvos, Így, ha valamit nem tudna, kéznél lesz a segítség. Férjével ésténkint gyakran beszélnek, vitatkoznak a baromfiállományról. Kicserélik nézeteiket, ami mindkettőjük számára hasznos. A szövetkezet vezetősége örül ennek a legjobban, mert mióta Mazanné került a baromfifarm élére, valóban kevés probléma merült fel a szárnyasok körül. S ez nagyon fontos, hiszen a gömörhorkai szövetkezet a rozsnyói járásban az egyetlen, amelyiket a baromfitenyésztésre szakosítottak. Mazanné megnézi a tyúkokat, átveszi a tojásokat, majd bekukkant a raktárba, van-e elegendő takarmány. Közben ki-kimegy az udvarra, nagyot szippant a friss levegőből. Hiába, két hét alatt elszokott az erős szagtól — egy két órába beletelik, amíg újból hozzászokik. SZABADSÁG után Erzsiké boldog, hogy újból viszontlátja kedvenceit pumpálta. Majd egy búcsúpillantást vetett a kocsira. — Kellemes két hetet töltöttünk el, kár, hogy ilyen hamar véget ért — gondolta, aztán felpattant a biciklire s meg sem állt a baromfifarmig. — Jó reggelt Kiss néni! Hogy aludtak a csibék, mi újság van körülöttük? — kérdezte az éjjeli szolgálatost. — Csakhogy már megjött! Nagyon hiányzott. A zootechnikus csendes, jó fiatalember, de azért mi asszonyok jobban szót értünk együtt. Különben nem történt semmi különös. A tojáshozam nem csökkent, az elhullás is jelentéktelen, csak az utóbbi napokban a tyúkok újból vagdossák egymást. De inkább meséljen; hogy érezték magukat Magyarországon? — Nagyszerűen. Bejártuk az Alföldet, Debrecent, keresztülmentünk a Hortobágyon, még délibábot is láttam!... Pestet is megnéztük, s természetesen fürödtünk a Balatonban. Sokáig tartana most mindent részletesen elmesélni. Majd aprónként, egyszer-másszor beszélek róla. De jövőre maguknak is el kell ám menni! Nem csupán festésre, nagytakarításra használni a szabadságot! Pihenni, szórakozni is kell néha. Megismerni, hogyan élnek másutt az emberek. Erzsi asszony szívesen elbeszélget a — Szükségem volt már nagyon a szabadságra. Jólesett megpihenni, kikapcsolódni a mindennapi problémákból. S egész nap együtt lenni a fiammal és a férjemmelI Milyen jó, hogy már a szövetkezetben is adnak fizetett szabadságot. Igaz, egy héttel kevesebb, mint az ipari üzemekben, de az a fontos, hogy egyáltalán van. Mert sok helyen még ennyi sincs . .. Pedig a szövetkezeti dolgozóknak is szükségük van pihenésre. Mennyivel könnyebb felfrissülve, kipihenve dolgozniI Egészen másképpen látom a problémákat, nem érzek magam előtt nehézséget. Az embereket meg kellene tanítani, hogyan lehet olcsón és jót tölteni a szabadságot. Majd én beszélek az asszonyaimmal, jövőre elküldöm őket nyaralni — gondolja magában, amíg biciklijével áthajt a másik farmra. Az asszonyok itt is örömmel fogadják. Mindjárt elújságolják, hogy a hét végén már elkészül a hatezer férőhelyes tojópavilon. Itt lesz majd kellemes dolgozni! Minden gépesítve van, ami a legjobban lelkesíti őket; öltözőhelyiség, hideg-meleg viz és „konyha" tartozik az épülethez. Az idő hamar eltelik. Delet harangoznak. Ekkor jut eszébe, hogy ma még nem is reggelizett. Sebaj! Máskor is előfordult már ez. De most már sietnie kell, hogy legalább ebédet adhasson a fiának. Aztán folytatja tovább, amíg csak be nem esteledik. H. Zsebik Sarolta Az autó tisztításinál a kisfiú segít A szerző felvételei VÁDIRAT! U A bratislavai Safárik-téren várakozom naponta autúbuszra, amikor munkahelyemről otthonom felé igyekszem. Körülbelül 9—10 járat indul a térről, Füspöki, Ligetfalu, Óliget, Zabos és Főrév felé. Naponta több ezer ember várakozik itt a megfelelő járműre és az utolsó két év alatt, alig-alig akadt olyan nap, hogy ne láttam volna legalőbb. egy-két dülöngélő részeget a megállók körül ténferegni! Az AVION is ismert pontja a városnak. Onnan indulnak a távolsági autóbuszok, rendszeres gyors- és expressz-járatok számtalan falu és város felé. Aki azonban megfigyeli a délutáni órákban induló utasokat, igen sok beszeszelt embert láthat közöttük. Hogyan harcolunk az alkoholizmus ellen? Anélkül, hogy bármely vállalat érdekeit sérteni akarnám, szeret ném felsorolni, hány helyen ihat az a szeszkedvelő ember, aki a bratislavai főpályaudvarról gyalog indul a híd felé és minden különösebb kerülő nélkül óhajtja csil lapítani túlméretezett szomjúságát Elkezdheti a pályaudvar éttermében, folytathatja a Krivánban, onnan már emelkedett hangulatban érkezik a Stefániába, ahonnan csak egy ugrás a büfé és egy további ugrás a szemközt levő vendéglő. A következő állomás a Pipa, majd a Grand, útját folytatván betérhet egy-két konyakra egy eszpresszóba és végül elérkezik a hídhoz — azaz a Krym-be. Természetesen tudok arról a rendelkezésről, hogy ittas embernek nem szabad szeszes italt felszolgálni, viszont hány olyan vendéglátó ipari dolgozó akad, aki ezt a rendelkezést valóban betartja? Érdemes hétfőn reggel kihallgatni a férfiak beszélgetését, amikor beszámolnak a vasárnapi élményeikről: „isteni hecc volt, úgy berúgtunk, mint a szamarak“. Érdemes lenne kifaggatni azokat a férfiakat, akik már délelőtt 11 óra tájban a tizedik sört isszák, de esetleg már 4—5 féldeci Is melegíti őket. Az egyik járási aratóünnepélyen sorsjegyeket árultak. Feljegyeztem a „nagy nyereményeket“: II. nyeremény — 50 liter bor, III. nyeremény — 25 liter bor, IV. nyeremény — 3 liter szilvapálinka. Emelett egyre nő a különböző falatozók, kalyibák, esztenák száma, amelyekben a kedves vendég a kiváló ételekhez kiváló italokat is rendelhet. Vállalati mulatságok, születés- és névnapi „murik“ fénypontja az alkohol. Baráti összejövetelek, „legénytalálkozók“ legfontosabb kelléke az alkohol Isznak a felnőttek és isznak a serdülő korban levő fiatalok is Néha megjelenik az újságban egy-egy nyilatkozat az alkoholizmus ellen és ezzel megnyugtatjuk a lelkiismeretűnket. Nem szeretném ha azzal vádolnának, hogy irigylem embertársaimtól az ünnepi hangulatot megszépítő aranyszínű bort, vagy a gyomor ébresztésére lehajtott ku-Lislcky felvétele pica pálinkát. Jómagam sem aludttejjel ünnepelem a születésnapomat, viszont az alkohol ma már igen sok férfi előtt elsőrendű életszükséglet — sőt fontosabb mint a kenyér, fontosabb, mint a becsület, fontosabb mint a gyermekek és asszonyok nyugodt, boldog élete. Nem óhajtom különösebben kiemelni, hogy például 1965-ben minden hetedik közlekedési balesetet az alkohol okozott, mert tudom, hogy sokan azt mondanák: „nekem nincs autóm, én ihatok“. Csupán azt szeretném megmutatni, hová vezet az alkoholizmus! Hány embert juttatott kórházba és hányat börtönbe. Hány házasságot dúlt fel, hány feleséget és hány gyermeket tett szerencsétlenné! Azt szeretném megmutatni, hogy vannak otthonok, ahol a család reszketve várja a tomboló részeg apa jöttét! Azt akarom bizonyítani, hogy a mi hazánkban, a szocialista társadalmi rend életszépítő korában vannak nyomorgó asszonyok, nélkülöző gyermekek, mert a családfő fizetésének nagyobb része bárgyú mámorrá változik! Láttam kisírt szemű asszonyokat, lóttam a részeg apa verésétől zokogó gyermekeket, láttam értékes, tanult, valaha nagytudású embereket részég csavargóként fetrengetni az utca sarában, láttam tisztességes polgárokat a bűn útjára jutni, családanyákat szajhává zülleni — az alkohol miatt! Láttam reményteljes fiatal életeket pernyévé égni a részeg bódulat tüzében, láttam kerekek alatt vérző, megnyomorodott testeket, láttam a szomorúságot, végtelen emberi szenvedést, a test és a lélek kínjait, láttam hogyan válik a szeretet gyűlöletté! Tollal indulok harcba korunk egyik legnagyobb átka -— az alkoholizmus ellen, még akkor is, ha küzdelmem csak szélmalomharc lesz és követelem — az anyák és a gyermekek, a haza és a rend nevében: Ha nem segit a jó szó — segítsen a törvény! Kíméletlenül! PÉTERFI GYULA