Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-30 / 39. szám

A saftónap előestéjén, szeptember 20-án tartottuk meg szerkesztőségünk ben az Én és a Párt című ankét Ünnepélyes értékelését. Felvételünkül! Terézia Tomanková, a Borsky MlkuláS-1 HNB elnöke és Erdélyi Zsuzsa, a dunaszerdahelyt JNB dolgozója Zslgő Mária elvtársnő, aki felszabadulásunk 20. évfordu­lóján az Építésben Szerzett Érdemekért kitüntetést kapta Az Idős kommunista asszony, Balogh Erzsébet levele váltotta ki vitánkat a CSKP XIII. kongresszusának időszaká­ban. Arra kért választ tőlünk, s a többi kommunista asszonytól, elégedettek va­gyunk-e a nők ideológiai nevelésével, közéleti tevékenységével, hogyan ne­veljük a marx-lenini eszmék megisme­résére a fiatalokat, s hogy mit aka­runk tenni, hogy több legyen pártunk­ban a női tagok száma? Lényegesen szűkebb körben folyt le vitánk, mint a többi ankét alkalmával. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ala­csonyabb színvonalon. Negyvennégy hozzászóló — tanítónő, szövetkezeti dolgozó, járási funkcionárius, nemzeti bizottsági elnök, szövőnő, CSISZ-tag, nőbizottsági elnöknő — mondta el vé­leményét, nézetét a felvetett kérdések­kel kapcsolatban. „Nehezen fogtam tollat." írták. „Eddig ritkán érintett problémákról, eszmei hovatartozásunk­ról, legbensőbb önmagunkról kellett vallani, arról, amit mindannyiunkért, a társadalomért teszünk. S helyzetünk­ről a munkahelyen, pártszervezetben. Sérelmeinkről, amit eddig titkoltunk. Eredményeinkről, amivel nem akarunk dicsekedni." S erről nem volt könnyű vallani, hiszen sok faluban még meg­kérdezik: „Párttag akarsz lenni? Minek az egy asszonynak?" Az ankét mégis teljesítette küldeté­sét. Választ adott sok kérdésre. Elége­detten szemlélhetjük elért eredményein­ket. Ebből merítve erőt, el kell távoli­­tanunk a még előttünk álló akadályo­kat. A nők eszmei fejlődésében szabad­ságunk huszonegy esztendeje alatt ha­talmas utat tettünk meg. Helyzetünk gyökeresen megváltozott. Dolgozhatunk, s a szolgáltatások hálózata, a gyer­mekintézmények igyekeznek könnyebbé tenni munkánkat. A még megtalálható hibák éppen ezekből a gyökeresen megváltozott életkörülményekből, Igényeinkből adód­nak. Mert még jobb gyermekintézmé­nyeket, szolgáltatásokat akarunk, hogy ne csak a munkából, de az irányítás­ból is kivehessük a részünket. Hogy el­tűnjön a különbség a női egyenjogú­ságról elfogadott elmélet és napjaink gyakorlata között. Kell, hogy a kommunista nők moz­gató erejévé váljanak minden olyan szervezetnek, amelyek a nők egyenjo­gúságát segítik elő, s ezáltal meg­gyorsítsák a fejlődési folyamatot, hi­szen önmagában az, hogy kommunista, már felelősséget és funkciót jelent. S ezáltal maxista alapon biztosíthat­juk az egyenjogúság kérdésének gya­korlati megoldását. Kell, hogy minden női párttag aktívan részt vegyen a nő­mozgalomban és tagokat neveljen a párt számára. Vitánk során Is — éppúgy, mint eddigi beszélgetéseinkben, ankétjaink­­ban — legtöbb szó a fiatalokról esett. Jól neveljük-e őket, megteszünk-e min­dent, hogy méltó folytatói. legyenek munkánknak, megértik-e, mit vár tőlük a társadalom? Sokan hiányolják a politikai előadá­sokat, a CSISZ eszmei nevelő munká­ját. Ha vannak is hiányosságok az ifjú­sági szövetség tevékenységében, az ok nem ebben rejlik. Hiszen ma már éle­tünk minden jelensége, eredményeink; pártunk, társadalmunk erejét, egészsé­ges fejlődését példázzák. Vonzóvá kell tennünk számukra a szervezeti életet, a munkát. Lelkesítő romantikával, célokkal megtölteni. Töb­bet kell törődnünk érzelmi nevelésük­kel, azzal, hogy kialakuljanak bennük a szép emberi vonások, a humanizmus. Ennek első és legfőbb feltétele a pél­daadás. De — mit kell tennünk, hogy egyre igényesebb feladatainkat teljesíteni tudjuk, hogy példamutató kommunista szülők, munkában, tudásban egyen­rangú nők legyünk? Napjainkban ismét divatossá vált az a nézet, hogy a nőknek otthon a he­lyük. Azzal Indokolják ezt — hogy az új gazdasági irányítás bevezetésével — alkalmazásuk a termelő munkában nem lesz gazdaságos. Egyes foglalko­zási ágazatok „túlfeminizálásáról" is beszélnek. Ezek ellen a helytelen nézetek ellen elsősorban nekünk, kommunista asszo­nyoknak a közéleti munkában, a nő­­blzottságokban kell harcolnunk. Töké­letesen kell ismernünk társadalom adta jogainkat, s tudnunk kell élni velük. Anyák vagyunk, gyermekeink, az új nemzedék nevelői. De általános és szakmai ismeretek nélkül, az építő munka adta biztonság nélkül ’ma már nem nevelhetünk. Senki sem akarhatja, hogy társadalmunk építéséből, a ké­pességeinknek megfelelő termelő mun­kából ne vegyük ki a részünket, hogy csak főzzünk, s őrizzük házunk négy falát. Gyermekeink érdeke kívánja, hogy egyenrangú emberek legyünk, akikre büszkék lehetnek, s akikkel min­den problémájukról beszélhetnek. Inkább azt várjuk mindenkitől, hogy olyan lehetőségeket teremtsenek ne­künk, hogy anyai hivatásunkat, társa­dalmunk építését szolgáló alkotó el­képzeléseinket egyaránt érvényesíthes­sük, teljesíthessük. Ezért hangzottak el javaslatok a nők továbbképzését illetően is, s azért, hogy több nő kerüljön felelős beosztásba, aki megérti, támogatja és elősegíti az asszonyok problémáinak megoldását. Molnár Regina, Terézia Tomanková, Mária Smolková, Steckler Borbála és a többi vitázó sokat vár a nőbizottsá­gok munka- és hatáskörének kiszélesí­tésétől. „Széles körű politikai-nevelő munkát csakis a nőbizottság fejthet ki az asz­­szonyok között. A nőbizottság nyilván­tarthatja a legfontosabb feladatok megoldásának sorrendjét, javaslatokat továbbíthat. Az eddigi ayakorlat azt bizonyítia, hogy üzemeinkben a Dolgozó Nő Tri­bünje, falvainkon a Téli Iskola segítsé­gével jelentős eredményeket sikerült elérni a munkakörülmények megjavítá­sában. Az asszonyok kezdték el a falu­szépítést, a munkahely kultúrájának a biztosítását. S jó lenne, ha a CSISZ- ben elmondhatnák véleményüket a fia­talok nevelésével kapcsolatban is." Biztosak vagyunk benne, hogy a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságá­nak- új munkajavaslatában helyet talál­nak ezek az elképzelések. S az évek hosszú sora óta fáradhatatlanul dolgo­zó nőbizottsági taaok még több rá­termett asszonyt, lányt vonhatnak be munkájukba. „A mi járásunkban CSISZ-tagokat, lányokat is beválasztottunk a nőblzott­­ságokba. Hadd tanulják, szokják a munkát. Lássák, hogy számítunk rájuk, s hogy lassan nekik kell átvenniük az idősebbektől a munkát" — mondotta Erdélyiné, a Dunaszerdahelyi JNB szer­vezési szakosztályának dolgozója. A kommunista asszonyok, olvasóink, ankétünk résztvevői tehát a nőbizott­ságok megjavított munkájától várják a segítséget, a problémák megoldását. Ankétünket Ondrej Парка elvtárs, a SZKP KB sajtóosztályának dolgozója értékelte. Tolmácsolta szerkesztősé­günknek és a vita résztvevőinek a SZKP Központi Bizottságénak elisme rését a hasznos kezdeményezésért Helmler Lászlóné tanítónő, az üzemi CSISZ-szervezetek munkájának fontos­ságáról beszélt M и s 0) я ói I s <9) EK — Példaadással kell nevelni a fiatalokat — mondotta Andrej­­kovics Teréz — Nálunk már har madtk éve működik az üzemi technikum — Steckler Borbála a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó üzemben dolgozó asszonyok tovább­képzési lehetőségeit Ismertette

Next

/
Thumbnails
Contents