Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-30 / 39. szám
A saftónap előestéjén, szeptember 20-án tartottuk meg szerkesztőségünk ben az Én és a Párt című ankét Ünnepélyes értékelését. Felvételünkül! Terézia Tomanková, a Borsky MlkuláS-1 HNB elnöke és Erdélyi Zsuzsa, a dunaszerdahelyt JNB dolgozója Zslgő Mária elvtársnő, aki felszabadulásunk 20. évfordulóján az Építésben Szerzett Érdemekért kitüntetést kapta Az Idős kommunista asszony, Balogh Erzsébet levele váltotta ki vitánkat a CSKP XIII. kongresszusának időszakában. Arra kért választ tőlünk, s a többi kommunista asszonytól, elégedettek vagyunk-e a nők ideológiai nevelésével, közéleti tevékenységével, hogyan neveljük a marx-lenini eszmék megismerésére a fiatalokat, s hogy mit akarunk tenni, hogy több legyen pártunkban a női tagok száma? Lényegesen szűkebb körben folyt le vitánk, mint a többi ankét alkalmával. Ez azonban nem azt jelenti, hogy alacsonyabb színvonalon. Negyvennégy hozzászóló — tanítónő, szövetkezeti dolgozó, járási funkcionárius, nemzeti bizottsági elnök, szövőnő, CSISZ-tag, nőbizottsági elnöknő — mondta el véleményét, nézetét a felvetett kérdésekkel kapcsolatban. „Nehezen fogtam tollat." írták. „Eddig ritkán érintett problémákról, eszmei hovatartozásunkról, legbensőbb önmagunkról kellett vallani, arról, amit mindannyiunkért, a társadalomért teszünk. S helyzetünkről a munkahelyen, pártszervezetben. Sérelmeinkről, amit eddig titkoltunk. Eredményeinkről, amivel nem akarunk dicsekedni." S erről nem volt könnyű vallani, hiszen sok faluban még megkérdezik: „Párttag akarsz lenni? Minek az egy asszonynak?" Az ankét mégis teljesítette küldetését. Választ adott sok kérdésre. Elégedetten szemlélhetjük elért eredményeinket. Ebből merítve erőt, el kell távolitanunk a még előttünk álló akadályokat. A nők eszmei fejlődésében szabadságunk huszonegy esztendeje alatt hatalmas utat tettünk meg. Helyzetünk gyökeresen megváltozott. Dolgozhatunk, s a szolgáltatások hálózata, a gyermekintézmények igyekeznek könnyebbé tenni munkánkat. A még megtalálható hibák éppen ezekből a gyökeresen megváltozott életkörülményekből, Igényeinkből adódnak. Mert még jobb gyermekintézményeket, szolgáltatásokat akarunk, hogy ne csak a munkából, de az irányításból is kivehessük a részünket. Hogy eltűnjön a különbség a női egyenjogúságról elfogadott elmélet és napjaink gyakorlata között. Kell, hogy a kommunista nők mozgató erejévé váljanak minden olyan szervezetnek, amelyek a nők egyenjogúságát segítik elő, s ezáltal meggyorsítsák a fejlődési folyamatot, hiszen önmagában az, hogy kommunista, már felelősséget és funkciót jelent. S ezáltal maxista alapon biztosíthatjuk az egyenjogúság kérdésének gyakorlati megoldását. Kell, hogy minden női párttag aktívan részt vegyen a nőmozgalomban és tagokat neveljen a párt számára. Vitánk során Is — éppúgy, mint eddigi beszélgetéseinkben, ankétjainkban — legtöbb szó a fiatalokról esett. Jól neveljük-e őket, megteszünk-e mindent, hogy méltó folytatói. legyenek munkánknak, megértik-e, mit vár tőlük a társadalom? Sokan hiányolják a politikai előadásokat, a CSISZ eszmei nevelő munkáját. Ha vannak is hiányosságok az ifjúsági szövetség tevékenységében, az ok nem ebben rejlik. Hiszen ma már életünk minden jelensége, eredményeink; pártunk, társadalmunk erejét, egészséges fejlődését példázzák. Vonzóvá kell tennünk számukra a szervezeti életet, a munkát. Lelkesítő romantikával, célokkal megtölteni. Többet kell törődnünk érzelmi nevelésükkel, azzal, hogy kialakuljanak bennük a szép emberi vonások, a humanizmus. Ennek első és legfőbb feltétele a példaadás. De — mit kell tennünk, hogy egyre igényesebb feladatainkat teljesíteni tudjuk, hogy példamutató kommunista szülők, munkában, tudásban egyenrangú nők legyünk? Napjainkban ismét divatossá vált az a nézet, hogy a nőknek otthon a helyük. Azzal Indokolják ezt — hogy az új gazdasági irányítás bevezetésével — alkalmazásuk a termelő munkában nem lesz gazdaságos. Egyes foglalkozási ágazatok „túlfeminizálásáról" is beszélnek. Ezek ellen a helytelen nézetek ellen elsősorban nekünk, kommunista asszonyoknak a közéleti munkában, a nőblzottságokban kell harcolnunk. Tökéletesen kell ismernünk társadalom adta jogainkat, s tudnunk kell élni velük. Anyák vagyunk, gyermekeink, az új nemzedék nevelői. De általános és szakmai ismeretek nélkül, az építő munka adta biztonság nélkül ’ma már nem nevelhetünk. Senki sem akarhatja, hogy társadalmunk építéséből, a képességeinknek megfelelő termelő munkából ne vegyük ki a részünket, hogy csak főzzünk, s őrizzük házunk négy falát. Gyermekeink érdeke kívánja, hogy egyenrangú emberek legyünk, akikre büszkék lehetnek, s akikkel minden problémájukról beszélhetnek. Inkább azt várjuk mindenkitől, hogy olyan lehetőségeket teremtsenek nekünk, hogy anyai hivatásunkat, társadalmunk építését szolgáló alkotó elképzeléseinket egyaránt érvényesíthessük, teljesíthessük. Ezért hangzottak el javaslatok a nők továbbképzését illetően is, s azért, hogy több nő kerüljön felelős beosztásba, aki megérti, támogatja és elősegíti az asszonyok problémáinak megoldását. Molnár Regina, Terézia Tomanková, Mária Smolková, Steckler Borbála és a többi vitázó sokat vár a nőbizottságok munka- és hatáskörének kiszélesítésétől. „Széles körű politikai-nevelő munkát csakis a nőbizottság fejthet ki az aszszonyok között. A nőbizottság nyilvántarthatja a legfontosabb feladatok megoldásának sorrendjét, javaslatokat továbbíthat. Az eddigi ayakorlat azt bizonyítia, hogy üzemeinkben a Dolgozó Nő Tribünje, falvainkon a Téli Iskola segítségével jelentős eredményeket sikerült elérni a munkakörülmények megjavításában. Az asszonyok kezdték el a faluszépítést, a munkahely kultúrájának a biztosítását. S jó lenne, ha a CSISZ- ben elmondhatnák véleményüket a fiatalok nevelésével kapcsolatban is." Biztosak vagyunk benne, hogy a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának- új munkajavaslatában helyet találnak ezek az elképzelések. S az évek hosszú sora óta fáradhatatlanul dolgozó nőbizottsági taaok még több rátermett asszonyt, lányt vonhatnak be munkájukba. „A mi járásunkban CSISZ-tagokat, lányokat is beválasztottunk a nőblzottságokba. Hadd tanulják, szokják a munkát. Lássák, hogy számítunk rájuk, s hogy lassan nekik kell átvenniük az idősebbektől a munkát" — mondotta Erdélyiné, a Dunaszerdahelyi JNB szervezési szakosztályának dolgozója. A kommunista asszonyok, olvasóink, ankétünk résztvevői tehát a nőbizottságok megjavított munkájától várják a segítséget, a problémák megoldását. Ankétünket Ondrej Парка elvtárs, a SZKP KB sajtóosztályának dolgozója értékelte. Tolmácsolta szerkesztőségünknek és a vita résztvevőinek a SZKP Központi Bizottságénak elisme rését a hasznos kezdeményezésért Helmler Lászlóné tanítónő, az üzemi CSISZ-szervezetek munkájának fontosságáról beszélt M и s 0) я ói I s <9) EK — Példaadással kell nevelni a fiatalokat — mondotta Andrejkovics Teréz — Nálunk már har madtk éve működik az üzemi technikum — Steckler Borbála a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó üzemben dolgozó asszonyok továbbképzési lehetőségeit Ismertette
