Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-02 / 35. szám
i» UJ \ * sb) Ш J z cs\ C£-1 00 p-et ■ Stí fig-LU K| o: | ; '< I \/an egy VARÁZSOS KÖPENY Csak egy másodpercet késtem, éppen az orrom előtt csukódott be az önműködő ajtó. A villamosvezető nem vette figyelembe kérő tekintetemet, elindította a kocsit, pedig üres volt. Bosszankodtam. Mellettem egy harminc év körüli nő is, aki sorstársam lett, szintén lemaradt. -Együtt zsörtölődtünk, szidtuk a kocsivezetőket, hogy milyen udvariatlanok. A közös téma közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ismerkedni kezdtünk. Mire megérkezett a következő kocsi, sok mindent megtudtunk egymásról. Márta — nevét a víllamosbérleten pillantottam meg —, aki két gyermek anyja, azon kesergett, milyen nagy gondot okoz neki gyermekei „klstafírozása“ az új Iskolaévre. Az egész augusztust bevásárlással töltötte, majd lejárta a lábát, fürödni is csak egyszer volt a nyáron és mégis egy egész lajstromra való vennivalő akad még, amit eddig nem tudott beszerezni. Nem értettem. Félremagyarázta csodálkozó tekintetemet. Milyen jó nekem, biztosan nincs gyermekem, így nem tudhatom, mit jelent minden egyes új Iskolaév egy szegény anyának. — Gyermekem is van és iskolába is jár, méghozzá már hetedik éve, de én úgy fogadom minden esztendőben a szeptember elsejét, mint minden más ünnepnapot. Elérkezik, elviszi a kislányomat az iskolába. Ott megkapja a tankönyveket, tanszereket, haza hozza, örömmel nézegeti a 'színes fedőlapokat, beleolvas egy-egy könyvbe, ismerkedik a sorok tartalmával, becsomagolja valamennyit... azt hiszem csomagolópapírt is kapnak az iskolában a gyerekek — Csak sajnos, ruhát még nem, pedig ezt már nem lehet kibírni. Mi nyolcán voltunk otthon testvérek, de az én anyámnak nem volt annyi gondja velünk, mint nekem ezzel a kettővel. Kati tízéves, Pista tizenegy múlt, alig látszanak ki a földből, de követelőzni azt tudnak. Az öltözködésnél mindig kitör a családi perpatvar. Ha nem azt a ruhát készítem, amit fel akarnak venni, vagy nem olyat veszek, ami szerintük a legdivatosabb, egyszerűen kijelentik, hogy nem mennek iskolába, mert nem hagyják magukat kinevetni a többiektől. Katinak fehér teszilből kellett ruhát csináltatnom, mert csak így volt hajlandó megjelenni az iskolában az új tanévben... Pista meg sötétkék habszivacs zakót követelt a szürke nadrágjához... azt se tudom, hol fogom beszerezni Tanácskérőn nézett rám, níncs-e valami titkos forrásom, ahol sötétkék habszivacs anyagot kapni. Ilyen nincs, de ismerek egy jó üzletet, ahol igen célszerű, könnyen tisztítható anyagot árusítanak a Pisták, Katik és a többiek részére. Máshol is akad hasonló probléma, nemcsak Mártáéknál. Ahol a szülő engedékenyebb és könnyen puhítható, ott nincs vége a gyermek öltözködési igényének. Van azonban egy varázsos ruhadarab — az iskolaköpeny —, amely elejét veszi az efféle gondoknak, ha a szülők is úgy akarják. Csak legyen egy szülő, aki az első szülői értekezleten felveti ezt a problémát — megegyeznek, milyen anyagot, milyen fazont válasszanak, hogy a köpeny egyszerűsége mellett Is a lehető legcsinosabb legyen, a gyermek jól érezze magát benne, örömmel viselje, megbeszélik, hol varrathatják meg a legjutányosabb áron — minden megoldódik. Mi is így csináltuk az osztályértekezleten annak idején. Elbeszélgettük az időt. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy le kell szánnom. Szinte el sem búcsúzhattam új ismerősömtől. De remélem nem haragszik meg rám és megfogadja tanácsomat. Jandáné H. Magda n Ki mint veti ágyát Az alvásltoz elsősorban nyugalomra és jó fekvőhelyre van szükségünk. Lefekvés előtt a szobát jól •szellőztessük ki. A legegészségesebb egész éjjel nyitott ablaknál aludni, de télen a hideg, sokszor pedig az utcai lárma miatt ez nem mindig megoldható. De legalább alaposan szellőztessünk! Alváshoz legegészségesebb a 16 — 17° Cebius szobahőmérséklet, különben nem üdítő az alvás. Jó alváshoz nélkülözhetetlenek az egészségügyi követelmények is: tiszta ágynemű és hálófehérnemű. Sokan azt vallják, hogy teli gyomorral nem lehet jól aludni, mert az emésztőszervek működése zavarja a nyugodt álmot. Ezzel szemben látjuk, hogy a pólyásbaba szoptatás után remekül alszik, és sok ember is egész mélyen tud aludni a jól elfogyasztott ünnepi ebéd után. Ügy látszik tehát, hogy mégsem árt alvás előtt enni. Az alvásnak nem is árt, csupán a vonalainknak! Étkezés után azonnal lefeküdni a legjobb hízókúra. Elsősorban a jó alvás kölcsönöz üde külsőt. Éjszakai pihenés közben felfrissülnek az agysejtek, úgyhogy az agy mint vezérlő szerv másnap ismét jól el tudja látni tevékenységét. Az olyan ember, aki jól kialussza magát, jól is dolgozik, nagyobb a teljesítőképessége, és bizonyára jobban is néz ki, mint a fáradt, álmos ember. Még a fiatal nőnek sem szabad túlhajszolnia magát. Nem szabad egész nap dolgoznia, s utána egész este mulatni, áttáncolni az éjszakát. Idegrendszere kimerül, és fáradtsága nemcsak az arcán jelentkezik, hanem egész testében, és elősegíti korai öregedését. Az asszonyoknak be kell tartaniok a rendszeres 8 órás alvást. Ennyi időre van szükségük az agysejteknek ahhoz, hogy kipihenjék magukat, felfrissüljenek, és ismét teljesítőképesek legyenek. Természetesen nem kell a 8 órát egyfolytában végigaludni! Idősebb korban sok nő nem bírja ki reggel az ágyban, és hajnali 4 — 5 óra tájban már „kialudt“-nak érzi magát. Noha csak 6—7 órát alszik, reggel ötkor már friss. De ebéd után bizony fáradt, és aludni vágyik. Ezt nem szabad megakadályozni: ha elvégezte házi munkáját, nyugodtan dűljön le egy kis alvásra. Előfordulhat ez a fáradtság akkor is, ha hazajön a munkából. Ilyen délutáni szundikálás Után, amely fél óránál vagy óránál nem tart tovább, ismét frissnek és munkaképesnek érzi magát. Nem időveszteség ez tehát, ellenkezőleg, ami elveszett időközben, megtérül teljesítményben. Elalváshoz nincs szükségünk teljes csendre, amint azt már gyakorlatból is tudjuk, hiszen vonaton is, unalmas előadáson is el tudunk aludni. Csak egy a fontos: a zaj legyen egyenletes. A zaj mellett még a fény is erősen befolyásolja alvásunkat. Akik ugyan könnyen alusznak el, de éjjel felébrednek, és nem tudnak újra elaludni, a legfontosabb, hogy ébredéskor ne nyissák ki a szemüket! Amint a legkisebb fényinger éri a recehártyát, a nagyagykéreg megfelelő része azonnal működésbe lép, ez aztán átterjed az egész agykéregre és az ember teljesen felébred. Sok asszony fáradtan fekszik le este, örül az alvásnak, de mégsem sikerül! Csak fekszik, és csukott szeme előtt felsorakoznak a problémák: megismétlődnek az elmúlt nap eseményei, sajnos rendszerint a legkellemetlenebbek. Elgondolkozik azon, mit hogyan tett, és hogyan kellett volna tennie? Természetesen ezek a gondolatok semmiképpen sem nyugtatják meg, sőt még jobban felizgatják. És máris kiment az álom a szeméből. Magától értetődik, hogy éjjel, amikor az agy fontos központjai ernyedtek, nem működnek rendesen, nem lehet megoldani az ilyen problémákat és ezért a valóságosnál súlyosabbnak tűnnek. Ilyenkor az ember csak fekszik és gyötri TTlClgClt. . Fölöslegesen! Tapasztalatból tudjuk, hogy mindezek a kérdések reggel, pihent aggyal, egészen más színezetűek. Sokkal könnyebbeknek látjuk őket és már nem is megoldhatatlanok. Vannak asszonyok, akiknek elég este lefekvés után a könyvet a kezükbe venni, és néhány oldal elolvasása után már édesdeden szundítanak. Ha az álmatlanság oka nem mélyen gyökerező lelki válság, akkor elegendő az olvasással elterelni napi gondolatainkat. Az ágybanolvasás elfárasztja a látóközpontot, ahonnan ez a tompultság átterjed az egész agykéregre. Ha az álmatlanságnak súlyosabb idegalapja van, akkor az olvasás egyáltalán nem segít, és ilyenkor más módszerrel kell kísérletezni, (kv) Laci ugyanúgy ünneplőben van, akár azon a szerencsétlen májusi napon. Jól fésült szőke hajától fekete félcipőjéig minden ragyog rajta. Jó régen készült erre a napra, valószínűleg éppen olyan izgalommal, mint a Böskével való találkozásra. Akkor rajta kívül senki se tudott problémájáról. Most az egész család eljött részt venni gondjaiban. Későn! VALLOMÁS REVOLVERREL Ez a jóképű, 19 éves fiú abban a környezetben, ahol dolgozott, ilyen sokáig megőrizte — naivitását. Ügy látszik, sem az internátus, ahol inaséveit töltötte — családjától távol —, sem a gyárban kötött barátságok nem voltak rá nagyobb befolyással. Nyilván az otthoni nevelés tartotta féken, talán túlságosan is. Lacinak ugyanis egészen ez év májusáig nem volt „komolyabb ismeretsége“. Igaz, hogy Bözsivel néha leveleztek, névnapokon, születésnapokon üdvözlete alá odabiggyesztette a szokásos „sokszor csőkollak“-ot, de igazi csókokra soha se került sor. Pedig Laci csak erről álmodott, helyesebben: nem Bözsi kellett neki, hanem férfiasságának beteljesülésére vágyódott. Hogy barátai ne nevessék ki Aztán meg a lány igazán szeretni való kis teremtés. Még most, annyi gond, szégyen és megaláztatás után is felragyog a fiú szeme, amikor a kis fekete lány fehér csipkeblúzában, majdnem miniszoknyájában a bíróság elé lép, hogy terhelő vallomást tegyen. „Május volt és ünnep. Egyszerre csak egyedül maradtunk a vendéglőben. Laci sétálni hívott. Kézenfogva, csókolózva értük el az erdőt...“ Erzsébet hátranézett a vádlottak padján ülő volt szerelmére és a hangja izgalommal telt meg. Az erdőben ugyanis a szerelmes fiú .egyszerre csak megvadult. „Vetkőzz le — ordította — késem van és revolverem! Gyilkos vagyok és megöllek. De előbb az enyém leszel!“ S miután a lány még mindig ellenkezett, megfenyegette: „Innen nem szabadulsz, a bokrok mögött vannak a barátaim . .. Azok is rád várnak, s aztán... aztán megöllek!“ Amint Laci-haramia úgy érezte, hogy ezzel a szokatlan szerelmi vallomással megnyerte Bözsit, Ismét Laci-szerelmessé változott, s most már minden erőszak nélkül, ahogy egy 19 éves rendes fiatal emberhez illik, igyekezett a lányt meggyőzni vonzalmáról, természetesen, meleg szavakkal. A megfélemlített Böske hallgatott, s csak akkor kezdett segítségért kiabálni, amikor hangokat hallott az erdőből. Mire a társaság odaérkezett, Laci már eltűnt a fék sűrűjében. Hiábavaló volt az üldözők minden ügyeskedése, nem tudták elcsípni. Majd két óra múlva maga jelentkezett. Sírva kérte Böskét, hogy kísérje el a legközelebbi őrszobára, hogy bevádolja magát erőszak kísérletéért. Laci ismét sír. Előrehajlik a vádlottak padján és tenyerébe temetett arcáról ujjain keresztül folynak a könnyel. Az apját hallgatja ki éppen a büntetőtanács. Bizonygatja, milyen szigorúan nevelte a fiát, majd az eset után még szigorúbbra fogta. A fiúnak este kilenckor otthon kell lennie. S miközben igyekszik meggyőzni a bíróságot nevelési módszere helyességéről, a legfontosabbról megfeledkezik: hogy bár a fiú mindent megkapott a családban, valami lényegeset elhanyagoltak — őszinte szavakat, felvilágosítást a sexuális életről. Erről aztán munkatársai „világosították“ fel. Sajnos, olyanok, akik azóta már a saját bőrükön tapasztalták, hogy „leckéjük“ a börtönbe vezet. Ezek tanácsolták a fiatal fiúnak, hogy ha sikert akar elérni a lányoknál, meg kell őket rémíteni — például a kés-revolver vagy a lesben rejtőző barátok meséjével Lacinak mindent megadott a családja, csak érzelmi életéről, nemi neveléséről feledkezett meg! A bíróság bölcsebb volt. Megértette a fiatal ember botlását. Tizennyolc hónapra Ítélte a vádlottat, viszont a büntetés végrehajtását négy évre felfüggesztette. Laci a napokban bevonul. Ha sikerül egy megértő kislánnyal megismerkednie, minden rendben lesz. Ha nem, úgy problémáját majd talán szexuolőgusok fogják tanulmányozni. Reméljük, hogy erre nem kerül sor. —EAS—
