Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-19 / 33. szám
A NAGYVILÁGBÓL Eltűnnek a romok DomaZlice községben, ahol nemrégen hatalmas szélvihar pusztított, lázasan folynak az ájjáépitési munkálatok. Az újságok és a rádió felhívására sok üzem nyújtott segítséget, nemcsak munkaerőben, hanem építési anyaggal is. A plzeni Staviva Üzem tízezer négyzetméter eternitet ajánlott fel. A helyreállítási munkálatokba a lakosság és a katonaság mellett bekapcsolódtak a domazlicei közszolgáltatási üzem dolgozói; ácsok, tetőfedők, ablakosok is. Ahol nemrégen romokban, vagy tető nélkül álltak a házak, a közös segítség nyomán új élet indul. Miroslav Svatoi és Rudolf Schiebert, a domazllcei közszolgáltatási üzem üvegesei eddig 250 ablakot üvegeztek be. Tüntetés a háború ellen Diniben, az Egyesült Államok Tájékoztató Központja előtt hatalmas tömegtüntetést rendeztek az amerikaiak vietnami beavatkozása ellen. A képen a tüntetés résztvevői láthatók. A hindu nyelven irt feliratok arra szólítják fel az imperialistákat, hogy tartsák be a genfi egyezményt. Mit látott a fényképezőgép? Wisconsinban (USA) egy macska-szerető farmernőt, akinek még több macskája van, mint a képen látható. A CTK külföldi képszolgálata Este van, amikor Vanék Svorcík otthonába érkezem. Kivételesen otthon találom. Ritkaságszámba megy. Fényképezőgépével, aktatáskájával, izzólámpájával oldalán felfelbukkan az osztravai utcákon, üzemekben, gyalog, autón, villamoson, mintha 6 maga lenne a megtestesült villanófény. Beszélni kezdünk. — Hronovban születtem, ahol édesapámnak volt egy ici-pici rőfös boltja. Amikor az iskolából hazamentem, én voltam a bolt kifutója. Közben a szívemet a messzeségek húzták. Nagy utakról álmodoztam, s bár lyukas cipővel rúgtam a labdát az iskola udvarán, hittem álmaim beteljesedésében. Földrajzból mindig kitűnöm volt. Később fényképésztanoncnak adott be apám Prágába. Ez a lépés fordulópontot jelentett az életemben. A mesterség is, a nagyváros is; bár úgy éreztem, a fényképészethez semmi közöm sem lesz soha. Oton-útfélen utánam kiabálnak; — Uram, tisztittassa ki a cipőjét Csak lassan jöttem rá a színek és a formák bűvöletére s arra, hogy ezt a mesterséget is lehet művészi szintre emelni. 1946-ban kerültem Prágában fotóriporterként a Csehszlovák Távirati Irodához. Most Osztraván élek 13 éve s ugyancsak a CSTI-ban ugyanabban a minőségben vagyok alkalmazva. Jártam Berlinben, Lengyel- és Magyarországon, de legérdekesebb utam Amerika volt. .. REPUBLIKA DE CHILE Fővárosának, Santiagónak két millió lakosa van. Hivatalos nyelve a spanyol, pénzneme az escudo, 100 sentésimó, ami kb. 8,— csehszlovák koronának felel meg. A lakosság túlnyomó része félvér, mesztic és spanyol származású. Pokoli hőség. Huszonnégy órával ezelőtt Csehszlovákia vasszívében, Osztravában voltam. Azóta 14 ezer kilométernyi távolságra kerültem. Itt Santiagoban 33 C-t mutat a hőmérő. Az Universidad Catolicaféle sportklub rendelkezésünkre áll ugyan, de amikor levetkőztünk, mi, európaiak, nagy megbotránkozást keltettünk. Itt, a szabadság földjén, ahol mindenki szabad akarata szerint cselekedhet, olyanannyira, hogy a nyomor töviskoszorújával a fején AMERIKA A FOTORIPORTEI éhen is halhat, maga szabott pózban és helyen, tilos a bikini, térdig érő klottalsónadrágot kellett húznunk, hogy előírásaikhoz híven léphessünk vízbe. Nagy paloták árnyékában nézelődöm. Nem azok részére építették, akik pihenésre vágynak. Űton-útfélen utánam kiabálnak. Uram, tisztíttassa ki a cipőjét! — Ez azonban csak a mondat rövid megfogalmazása. Nekem az az érzésem, mintha ezt mondanák — Uram, egy falatnyi ételt, élni akarok! — Komoly hivatást jelent Santiagoban a cipótisztítás. Legyen az hatéves, vézna kis lurkó, vagy hatvanéves aggastyán, napkeltétől késő éjszakáig is kitartanak helyükön, amely a legtöbb esetben csak egy hevenyészve összetákolt faláda. — Mostoha, hegyes vidék. Nem nyújt megélhetést. Városba üldözi nyomorban élő lakóit. A hatalmas metropolisban a „bevándorolt“ még eszközeit is megválaszthatja, hogy célhoz érjen. Természete vagy adottsága szerint koldulhat, üzletelhet, hogy kenyér kerüljön az asztalára Asztala ugyan a legtöbbnek nincs, de ályen fényűzéshez nincsenek is hozzászokva. A Cero Blanco hegy alatt szedettvedett deszka és pléhdarabokból összetákolt viskókban laknak. Vízvezeték helyett petróleum-hordót használnak. Fekvőhelyük a A Cero Blanco hegy alatt szedett-vedett deszka- és pléhdarabokból össze tákolt viskókban laknak a munkanélküliek A nyolcéves kis Charles hajnaltól napestig egyengeti simára nagy nehéz szerszámával a vályog széleit viskó földje, gyertyát csak az gyújt és akkor, akinek és amikor telik rá. Nem ajánlatos estefelé kilátogatni a Cero Blancc hegy alá. Az iskolalátogatás fényűzés-számba megy, amit csak jómódú szülők engedhetnek meg maguknak. Az említett kunyhókban élő gyermekeknek a mindennapi kenyér után kell nézniök. Nagyon szerencsés esetben ideig-óráig még rendes alkalmazási is kap némelyik, mint például a nyolcéves kis Charles, aki hajnali négykor mái Santiago egyik külvárosa felé baktat, hogy idejében megkezdhesse munkáját. Hajnal tói napestig egyengeti simára, nagy nehéa szerszámával a vályog széleit. Nem ritka eset az sem, hogy parkban, fák árnyékában az éhségtől és fáradságtól elgyötöri gyermek alszik az utca kövezetén. Mellett* közömbösen mennek el az utca járókelői Az egyik téren rengeteg pompás autó között egy Skoda üdvözöl. Kellemes találko-
