Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-29 / 30. szám
«... Arc- és testb'óre mint az ezüsttel vegyített arany, fényes, de nem kellemetlen sárga, melynek hamvas bársonya alatt ez átlátszó aranyon keresztül világít az arc hafnalodó színe, melyet láthatólag kigyullaszt a néma szenvedélyek lángja. Szemek fehérje valami mély porcelánszerü kékséggel bír, szivárványa igazán szivárvány, mert feketéjében a napsugár minden színét vélheted ragyogói. Haja négy hosszú tekercsbe fonva, termete karcsú és délceg " fókái Mór szavai ezek. A nagy mesélő, híres regényében — az „Egy magyar nábob“-ban — így mutatta be az egzotikus szépségű hindu táncosnőt: Chataquélát... A romantikus regényéből éppen az imént lépett elő a lenge selyemszáriba öltözött nőalak. Könnyű léptekkel átsietett az udvaron, s eltűnt a Hunnia Filmgyár egyik műtermének kapuja mögött. lyek a film egyik jelenetében majd Chataquéla öltözőjében sétafikáinak le-fel... Azért ijedelemre nincs ok, mert igaz, hogy vadállatok, de csak két hónaposaki Olyanok lesznek, mint két kismacska... Legalábbis ezzel nyugtatnakI Később elmesélte — s a filmgyár udvarán be is mutatta —, hogyan próbálja erőssé és magabiztossá edzeni magát ehhez a jelenethez: Időnként odamerészkedek az „Egy magyar ná bob“ két hatalmas termetű kutya-hőséhez, s barátkozom velük... Tordai Terit az évek során — filmjei nyomán — valamennyien úgy ismertük meg, mint az ízigvérig modern lány kicsit léha, kicstt romlott, nagyon feltűnő szőkeségű típusát. Most beletúrt — eredetire visszaváltozott barna hajába és komolyan magyarázta: — A filmen vannak sztárok és ellen-sztár ok, (ellnek György felvétele Diáklány korában táncolt és úszott, tizennyolc évesen művészitornabajnok volt . . ■ О о z < CHATAQUÉLA Várkonyi Zoltán rendezésében forgatják az „Egy magyar nábob" alapián készült új magyar filmet. . Chataquéla: Tordai Teri A felvétel után, az öltözőben — amíg lemosta arcáról az aranybarna festéket, levette gyöngyeit és karperecéit, leszedte a fényesen csillogó, több centiméter hosszúságú műkörmöket — elújságolta: — Nemrégiben baleset érti Chataquéla fáklyás tánca közben megégettem a karomat... Ezért a különleges szerepért azonban még más „áldozatot“ is kell hoznom: órákra össze leszek zárva két vérszomjas fenevaddall... Valószínűleg nagyon megdöbbent kérdőjellé fut hattak össze arcomon a vonások, mert Tordai Teri felkacagott: — Igen, igenI... Hamarosan Bratislavába uta zom, ahol már idomítják azt a két leopárdot, amevagyis: pozitív és negatív hősök. Nos, én sokáig ilyen „ellen-sztár" voltam, lobogő szőke hajjal, lezser cinizmussal... Szerencsére nem skatulyázlak be, s a karakter szer epek segítségével százféle alakot kelthetek életre, jobban érzem magam régi énemben: barna hajjal Első filmjét: az „Esős vasárnap"-ot, még főiskolás korában forgatta. Ezt követte az „Utolsó előtti ember“ és az „Utak“ című televíziós film, majd két kiruccanás a mesebeli humor világba: „Háry János“ és a „Mit csinált feleséged 3-tól 5-ig?“... Modern lány volt a „Tilos a szerelemi“ -ben és a „Ketten haltak meg“ kirakatröndező-figurájában ... Nemrég fejezte be a „Sok hűség semmiért“-ben a fiatal asszony alakítását, aki idős férje mellett önmagát zárja be a hamis hűség kalitkájába. S most az „Egy magyar nábob“ hindu táncosnője ... Többször forgatott már külföldön is: a „Piroska" című osztrák filmben, s nemrég tért haza Berlin bői, ahol a „Gránit“ című NDK-filmben egy magyar sanzonénekesnőt alakít. Néhány év leforgása alatt magasra ívelt a pályája. Ä Ö azonban a régi maradt: szerény és töprengő Alapvető jellemvonása az őszinteség és az önmagával elégedetlen ember állandó, magas hőfokú feszültsége. — Diáklánykoromban táncosnő szerettem volnc, lenni. Táncoltam és úsztam. Tizennyolc évesen müvészttorna-bajnok voltam ... Aztán túl magasra nőttem a tánchoz, de a színpadtól nem tudtam elszakadniI Főiskolás lettem ... Nem is tudtam más utat elképzelni magamnak, s minden különö sebb erőfeszítés nélkül „kerültem sínre“... Amikor főiskolás lettem: semmit sem tiszteltem! Éppen olyan felelőtlen és önelégült voltam, mint a többi tizennyolc évesek. Csak később döbbentem rá, hogy mire is vállalkoztam, s szinte belegörnyedtem a művészi felelősség súlyába. Megtanultam аг emberré válás leckéit, az alkotás alázatát, s magamat nagyon kicsinek éreztem! Saját bevallása szerint élete elsődleges célja: a színház. A sors iróniája, hogy a film által lettem népszerű. de nagy szerelmem: a színház! A nagy szerelemtől pedig néha-néha el lehet kanyarodni: örökre elhagyni soha! A budapesti Nemzeti Színház tagja A pamlagon maga alá húzta a lábát, öklére támasztotta állát és úgy folytatta: — Lehet, hogy nem lenne szabad így „kibeszélnem“ önmagamat, de csak őszinte tudok lenni... Egyelőre nem érdekelnek ennek a pályának a kül söségei! Például nem gyűjtöm lázasan a kritikákat, fényképeket, nem babrálok albumokkal. Ez édesanyám kedvenc szórakozása: én sajnálom rá az időt és energiát!... A sikerek és sikertelenségek lüktetésében állandóan önmagam egyensúlyát keresem. Mindenből tanulok valamit, gyűjtöm az élményeket, legyenek azok jók vagy rosszak, s mindenért egyedül próbálok megküzdeni!... Ez a látszólag fegyelmezetlen pálya nagyon erős fegyelmet és önellenőrzést kíván. A fiatal színész életében nagyon ritkán adódnak úgynevezett „nagy pillanatok“. Csak lassan kezdenek szaporodni, egyre tudatosabbá és kimunkáltabbá válni... Amíg az új szerepet nem érzem, amíg nem válik a véremmé: szégyenek az emberek közé menni! Ügy érzem, hogy mindenki látja rajtam a gyötrődést. Intellektuális művész. Igazi mai művész Nem zárkózik be a siker elefántcsonttornyába Minden érdekli, s mint a szivacs szívja magába az élményeket. A szerepformálása építőkockáit . Apropó, építőkocka! Tordai Teri elmesélte, hogy előző nap érdeket élményben volt része: a Filmtudományi Intézet egyik pszichológusánál járt — Egy sima asztal mellé állítottak, s az volt a feladatom, hogy apró makettekből felépítsek egy falyt! Volt ott minden építőelem: házak, fák, bokrok, iskola, kórház, templom, tanácsháza, óvoda, kultúrház, üzletek, termelőszövetkezeti központ, gépállomás, raktárak, istállók ... Egymást követő mozdulataimat lejegyezték, hogy a logikai gondol kodás útját nyomon követhessék. Meg kellett mu tatnom, honnan süt a nap, hol vezet az út az állomásra, a földekre, a közeli város felé. Magam határoztam meg, hogy milyen legyen a falu jel lege, hány lakosa legyen ... Nagyon izgalmas fel adat volt falut teremteni! — S miért volt minderre szükség? — kutattam az indítékot. — A pszichológusok több színészt felkérnek erre a kísérletre. Arról szeretnének meggyőződni: milyen gondolkodási folyamatok eredménye egy-egy alakítás. Hiszen a szerephez is így nyúl az ember: a semmiből próbál, apró élmények építőkockáinak segítségével, logikai egészet alkotni! Itt is az első lépések a legnehezebbek, amíg megszületik a váz, s ezt tölti meg- az ember értelemmel... Közbevágtam: — Terikém, téged napokig nem lehet elérni! Szinte minden órában másutt vagy: film, színház, rádió, televízió, szinkron, külföld! Hogyan vettek rá, hogy erre időt szakíts? — Nem volt nehéz, hiszen engem minden érdekel, aminek segítségével művészileg tovább fejlőd hetek! Képzeld csak el, milyen érdekes lesz, ha a pszichológus elmeséli majd nekem: hogyan építem fel szerepeimet!... De most már tényleg rohanok! Es beugrott a filmgyár elé kanyarodó taxiba Somos Agnes
