Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-22 / 29. szám
Marika jól ismeri a szerszám kulcsokat, tudja, mikor melyi két kell kézbe adni. SpáCll felvételei ШЩММЖГ J oros — a legnagyobb munkaidőben nem utazkertészetben is bőven akad munka. így maradtthon. Majd elmegyünk akkor, ha felépítettük bájn hirtelen megállt, s ő, mint aki álmából ídten nézett körül. örtént? Miért álltái meg? mi, csak egy kő került a kasza alá. Légy szíves leugrik a gépről, megkeresi a követ, s már is van a férje mellett. létünk! aájn elindul, s a kalászok egymás után tűnnek gyomrában. is hagytam abba? ... Ja, persze az építkezésanyag már megvan, csak hozzá kell kezdeni, sn jól megy, jövő ősszel a saját házunkban lak- Ailyen jó is lesz akkor!... Nem mondom, az ékkai is jól kijövünk, de mégis csak más lesz az, fül lakhatunk. Na és a fürdőszobai... Ennek legjobban. Nem kell majd lavórban pancsolni, eg akarunk mosakodni, csak beülünk a kádba, A fürdésre gondolt, s szinte fájt a háta a testére tapadt portól és izzadságtól. Mert a porból van itt elég. Különösen ez az árpapor csíp nagyon. A búzánál már jobban ki lehet bírni, az nem mar annyira. .. .Kellemetlen a por és izzadság, de mit lehet tenni!... Ezt a három hetet így is ki kell bírni. Az a fontos, hogy jól keresünk. A kétezer koronát megkeressük az idei aratásban is. Csak az eső ne essen. Tavaly olyan lágy volt a föld, hogy lépten-nvomon lesüllyedtünk. Egy lánctalpasnak állandóan itt kellett lenni, hogy szükség esetén kihúzhassa a kombájnokat. Idén könnyebb aratásunk van. A talaj kemény és a termény sem dőlt meg annyira. Naponta tíz hektárról is betakarítjuk a gabonát. Az égen sötét felhők gyülekeztek. A rádió tegnap esőt jelentett. Lehet, hogy estére már ide is ér. Vagy talán még előbb? ... Kémlelve nézi az eget, majd az egyre keskenyebb parcellára esik a tekintete. ... Csak addig ne essen, amíg ezzel végzünk, ötre meglennénk vele. Egy-két óra alatt átvizsgáljuk a gépet, s este talán még a moziba is eljutunk. Valami francia vígjátékot adnak — jó lenne megnézni. Tegnap úgyis kilencig arattunk, ma legalább egy kicsit megpihennénk. Vagy mozi helyett inkább Anyuhoz megyünk televíziót nézni?... Már úgysem láttuk két napja a kislányunkat. Szegénykém... ugyan mit csinál egész nap?! Jó, hogy van a nagymama, van kire rábízni. Különben nem is tudom, mi lenne velem. Mozdulni sem tudnék tőle. Jövőre, ha hároméves lesz, beadom az óvodába. Hadd tanuljon a többiekkel együtt. — Megtelt a tartály, ki kell üríteni. Éppen most ért ide a traktor. Szóljál a traktorosnak! Pár perc alatt a traktor tele van egészséges, szép árpaszemekkel. Marika kihúzza a hátsó zsebéből a szállító papírt, s nyomtatott betűkkel ráírja: Alsópéteri szövetkezet, tavaszi árpa — aratla Elekes János és felesége, július ó-án összesen 202 mázsa. — No, erre a kétszáz mázsára ihattok is egyet! Hoztam magammal néhány üveg sört — mondja a traktoros. — Azt bizony jól tetted! Már nagyon megszomjaztunk. A vizünk hamar megmelegszik, más frissítővel meg a kutya sem néz felénk. Este, mire hazaérünk már a kocsmát is bezárják. Sört így nem is láthatunk ... Jó nagyot húznak az üvegből, majd felpattannak a kombájnra, s már újból hull a mag a megüresedett tartályba. Sietni kell, mert jön az eső, s meg mielőtt ide érne, jó lenne befejezni a tavaszi árpa aratását. H. Zsebik Sarolta ALBERT BÁCSI SZEGFŰJE — Nincsenek rászorulva. Szép nyugdíjat kapnak ... meg aztán, szégyellik ezt a munkát. Pedig a fizetés nem megvetendő. Havi 1100—1200 koronát is megkeresnek. S a munka nem nehéz — Talán ha korszerűsítenék a felszerelésüket — Már azzal is próbálkoztunk. Szereztünk új, könnyű gumikerekeken gördülő szép kiskocsikat. De az utcaseprők nem akarják őket. Nem hajlandók változtatni a régi szokáson. Így most az új kocsik ott vesztegelnek a raktárban, s az utcákon továbbra is a régi fakerekűek zörögnek. Kár! Annál is inkább, hogy a város rohamosan nő. Egyre hosszabbak az utcák és kevesebb az utcaseprő. Ma 450 kilométernyi utcát, és 600 kilométer utat gondoz a vállalat. S közben, míg a burzsoá köztársaság idejében ötszáz alkalmazottja volt, ma, amikor a város háromszor nagyobb, alig vannak háromszázan. Igaz, a technika nagy lépésekkel balad előre, s ezt a munkakört sem kerülte el. Ma már sokat segítenek a gépek. A házakban összegyűjtött szemetet nagy szemetes autókban „kukákban“ hordják el. Harminchét szemetesautó van a városban. Az utakat 19 öntözőautó, és 15 porszívós berendezésű seprőgép tartja rendben. De ez mind nagyon kevés! Igazán a csodával határos, hogy Brattslavát aránylag tiszta városnak tekinthetjük. — Ez nem is annyira a tisztaság nak, mint inkább a hagyományoknak köszönhető, — ismeri el maga az igaz gató. — Az ötvenes évek ugyanis nagyon sokat rontottak a tisztaságán. Akkoriban csaknem semmit sem fordítottak erre a célra. Közben a régi házmesterek is leszoktak arról, hogy törődjenek a rájuk eső utca, illetve járdarésszel. — Érdekes, hogy akkor senki nem bírálta annyira a város tisztaságát mint mostanában. Hiába, nőnek az igények! S ez rendjén van így. Az emberek tiszta, rendezett környezetben akarnak élni. Meg hát... egyre több külföldi is jár hozzánk. Es sok akad köztük, aki mit sem tud nagy építkezéseinkről, arról, mennyit változott az életünk az elmúlt évek során. De végignézi a kirakatokat, körül néz az utcákon, talán Albert bácsival is találkozik, és lehet hogy éppen eszerint mond véleményt: fa, der Socialismus! G. Vincze Ilona КШ felvételei
