Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-22 / 29. szám

Marika jól ismeri a szerszám kulcsokat, tudja, mikor melyi két kell kézbe adni. SpáCll felvételei ШЩММЖГ J oros — a legnagyobb munkaidőben nem utaz­­kertészetben is bőven akad munka. így marad­­tthon. Majd elmegyünk akkor, ha felépítettük bájn hirtelen megállt, s ő, mint aki álmából ídten nézett körül. örtént? Miért álltái meg? mi, csak egy kő került a kasza alá. Légy szíves leugrik a gépről, megkeresi a követ, s már is van a férje mellett. létünk! aájn elindul, s a kalászok egymás után tűnnek gyomrában. is hagytam abba? ... Ja, persze az építkezés­anyag már megvan, csak hozzá kell kezdeni, sn jól megy, jövő ősszel a saját házunkban lak- Ailyen jó is lesz akkor!... Nem mondom, az ékkai is jól kijövünk, de mégis csak más lesz az, fül lakhatunk. Na és a fürdőszobai... Ennek legjobban. Nem kell majd lavórban pancsolni, eg akarunk mosakodni, csak beülünk a kádba, A fürdésre gondolt, s szinte fájt a háta a testére tapadt portól és izzadságtól. Mert a porból van itt elég. Külö­nösen ez az árpapor csíp nagyon. A búzánál már jobban ki lehet bírni, az nem mar annyira. .. .Kellemetlen a por és izzadság, de mit lehet tenni!... Ezt a három hetet így is ki kell bírni. Az a fontos, hogy jól keresünk. A kétezer koronát megkeressük az idei aratásban is. Csak az eső ne essen. Tavaly olyan lágy volt a föld, hogy lépten-nvomon lesüllyedtünk. Egy lánc­talpasnak állandóan itt kellett lenni, hogy szükség esetén kihúzhassa a kombájnokat. Idén könnyebb aratásunk van. A talaj kemény és a termény sem dőlt meg annyira. Na­ponta tíz hektárról is betakarítjuk a gabonát. Az égen sötét felhők gyülekeztek. A rádió tegnap esőt jelentett. Lehet, hogy estére már ide is ér. Vagy talán még előbb? ... Kémlelve nézi az eget, majd az egyre keskenyebb parcellára esik a tekintete. ... Csak addig ne essen, amíg ezzel végzünk, ötre meglennénk vele. Egy-két óra alatt átvizsgáljuk a gépet, s este talán még a moziba is eljutunk. Valami francia vígjátékot adnak — jó lenne megnézni. Tegnap úgyis kilencig arattunk, ma legalább egy kicsit megpihennénk. Vagy mozi helyett inkább Anyuhoz megyünk televíziót nézni?... Már úgysem láttuk két napja a kislányunkat. Szegénykém... ugyan mit csinál egész nap?! Jó, hogy van a nagymama, van kire rábízni. Különben nem is tu­dom, mi lenne velem. Mozdulni sem tudnék tőle. Jövőre, ha hároméves lesz, beadom az óvodába. Hadd tanuljon a többiekkel együtt. — Megtelt a tartály, ki kell üríteni. Éppen most ért ide a traktor. Szóljál a traktorosnak! Pár perc alatt a traktor tele van egészséges, szép árpa­szemekkel. Marika kihúzza a hátsó zsebéből a szállító papírt, s nyomtatott betűkkel ráírja: Alsópéteri szövet­kezet, tavaszi árpa — aratla Elekes János és felesége, július ó-án összesen 202 mázsa. — No, erre a kétszáz mázsára ihattok is egyet! Hoztam magammal néhány üveg sört — mondja a traktoros. — Azt bizony jól tetted! Már nagyon megszomjaztunk. A vizünk hamar megmelegszik, más frissítővel meg a ku­tya sem néz felénk. Este, mire hazaérünk már a kocsmát is bezárják. Sört így nem is láthatunk ... Jó nagyot húznak az üvegből, majd felpattannak a kombájnra, s már újból hull a mag a megüresedett tar­tályba. Sietni kell, mert jön az eső, s meg mielőtt ide érne, jó lenne befejezni a tavaszi árpa aratását. H. Zsebik Sarolta ALBERT BÁCSI SZEGFŰJE — Nincsenek rászorulva. Szép nyugdíjat kapnak ... meg aztán, szé­gyellik ezt a munkát. Pedig a fizetés nem megvetendő. Havi 1100—1200 ko­ronát is megkeresnek. S a munka nem nehéz — Talán ha korszerűsítenék a fel­szerelésüket — Már azzal is próbálkoztunk. Sze­reztünk új, könnyű gumikerekeken gördülő szép kiskocsikat. De az utca­seprők nem akarják őket. Nem haj­landók változtatni a régi szokáson. Így most az új kocsik ott vesztegel­nek a raktárban, s az utcákon tovább­ra is a régi fakerekűek zörögnek. Kár! Annál is inkább, hogy a város rohamosan nő. Egyre hosszabbak az utcák és kevesebb az utcaseprő. Ma 450 kilométernyi utcát, és 600 kilo­méter utat gondoz a vállalat. S köz­ben, míg a burzsoá köztársaság idejé­ben ötszáz alkalmazottja volt, ma, amikor a város háromszor nagyobb, alig vannak háromszázan. Igaz, a technika nagy lépésekkel balad előre, s ezt a munkakört sem kerülte el. Ma már sokat segítenek a gépek. A házakban összegyűjtött sze­metet nagy szemetes autókban „ku­kákban“ hordják el. Harminchét sze­metesautó van a városban. Az utakat 19 öntözőautó, és 15 porszívós beren­dezésű seprőgép tartja rendben. De ez mind nagyon kevés! Igazán a cso­dával határos, hogy Brattslavát arány­lag tiszta városnak tekinthetjük. — Ez nem is annyira a tisztaság nak, mint inkább a hagyományoknak köszönhető, — ismeri el maga az igaz gató. — Az ötvenes évek ugyanis na­gyon sokat rontottak a tisztaságán. Akkoriban csaknem semmit sem for­dítottak erre a célra. Közben a régi házmesterek is leszoktak arról, hogy törődjenek a rájuk eső utca, illetve járdarésszel. — Érdekes, hogy akkor senki nem bírálta annyira a város tisztaságát mint mostanában. Hiába, nőnek az igények! S ez rendjén van így. Az emberek tiszta, rendezett környezetben akar­nak élni. Meg hát... egyre több kül­földi is jár hozzánk. Es sok akad köztük, aki mit sem tud nagy épít­kezéseinkről, arról, mennyit változott az életünk az elmúlt évek során. De végignézi a kirakatokat, körül néz az utcákon, talán Albert bácsival is talál­kozik, és lehet hogy éppen eszerint mond véleményt: fa, der Socialismus! G. Vincze Ilona КШ felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents