Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-24 / 25. szám
ík/ d? a7>f ALKOTÓ GONDOK — a kongresszusi küldöttek újra A lassan forgatott újságlapok zizegése az egyetlen za] az est csendjében. Halk szuszogással alszik a klsunoka. Az egész család pihenni tért. Nyitva az ajtó. Az udvaron is sötéten hallgat az este. A lámpa fénykörében lepkék táncolnak. Az elgondolkodó asszony arcán mélyebbnek tűnnek a ráncok, amint olvasva előrehajol. Szél sem rezdül. Csupán a beáradó rózsaillat cirógatja. A dús koronájú fák lombjukkal egészen betakarják a kicsi falut, Zsitavcét (Zsitvagyarmatot). Az asszony, Magyar Mária is fáradt már. Keze elzsibbadt a könnyű papíron. Hajnaltól a kukoricát kapálta, majd megetette a csirkéket, malacokat. Takarított, ebédet főzött, a kiskertben öntözött. Közben a kisunokára is vigyázott, mert a lánya is dolgozik. Kire hagyná a két és fél éves kicsit, ha nem a nagymamára. Hosszú a nyári nap, sok munka belefér. A kicsi csak totyog utána, „öregmama“, így mondja, öreg? Negyvenöt éves. Csak olyankor jut eszébe, hogyan múlik az idő, amikor számba veszi eddigi munkáját. 1948-ban lépett a pártba. 1949-től, mióta megalakult, tagja a szövetkezetnek. Sokáig könyvelőként dolgozott. Azóta nyolc évig volt elnöke a nőbízottságnak, nyolc éve tagja a járási pártbizottságnak, a helyi pártbizottságnak. Egy választási időszakban pedig a SZNT küldötte volt... Még ráér az évek múlásán töprengeni, hiszen rengeteg tennivaló vár rá. Most is azért küzd az álmossággal, hogy jobban megértse a pártkongresszus határozatának azt a részét, amely a mezőgazdaságra, az új Irányításra vonatkozik. Ahogy az újságot forgatja, újra maga előtt látja az országos tanácskozáson megismert arcokat, hallja elvtársai szavát, akiket а ХНГ. kongresszus küldötteként megismert. Hogyan figyelt, mennyit kérdezett, hogy minél több tapasztalattal térhessen hazai Az új irányítással kapcsolatban konkrét útmutatást szeretett volna hallani, vagy néhány hozzászólást: Mi így és így csináljuk. De amit megjegyzett, kevésnek tűnt. Ojraolvassa tehát a határozatot, hogy a pártgyűlésen beszámolhasson elvtársainak, hogyan látja, hogyan gondolja. „A mezőgazdaság szocialista átépítése alapjaiban megváltoztatta falvaink arculatát. Az elaprózott kisüzemi magántermelés szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termeléssé alakult át, tovább szilárdult a munkás-paraszt szövetség.“ Nehéz volt a kezdet. De még ma is büszke rá, hogy ők, a zsitvagyarmatiak voltak az elsők a nyitrai kerületben, akik 1949-ben a közös gazdálkodás útjára léptek. Nem volt még kitől tanulniuk, csak az összetartás ereje, a jövőbe vetett hit pótolta a tapasztalatokat. Kaptak állami támogatást, hogy gazdasági épületeket építhessenek, gépeket vásárolhassanak. Dehát akkortájt még nem voltak jól és kevésbé jól bevált, kipróbált épület-típusok, így történt, hogy az akkor épített istállók ma már korszerűtlenek. Szinte lehetetlen gépesíteni, automatizálni őket. Ha szarvasmarhatenyésztésre akarják szakosítani a szövetkezetei, új gazdasági épületekre lesz szükségük. Tehát újabb beruházásokra. „A kongresszus főbb irányelveinek — a mezőgazdaság ipari színvonalra való emelésének — tartalma a mezőgazdasági termelés gazdaságilag hatékonyabbá tétele. Ennek megvalósítása megköveteli a termelőeszközök hatékonyságának lényeges növelését, a termelés és a munkaszervezés ipari módszereinek gyorsabb bevezetését, valamint a munkaerők aktivitásának növelését a fokozott anyagi érdekeltség, valamint a mezőgazdasági munka- és életfeltételek megjavításának alapján.“ Tehát az ipar színvonalára kell emelni a mezőgazdaságot. De hogyan, milyen sorrendben lássanak hozzá ehhez? Hétszáztizenegy hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak 142-en. Ennyi a szövetkezeti tagúk. Könnyű kiszámítani, hogy átlag körülbelül öt hektár föld megmunkálása jut egy szövetkezeti tagra. Ez nem rossz arány, hiszen a növényápolási munkálatokra van elegendő gépük. Vetőmagot termesztenek, szép szőlőjük van, jók a rétjeik, legelőik. Csakhogy a tagságnak csaknem a fele — 61 dolgozó — nő. És a nőknek azonkívül, hogy a szövetkezetben dolgoznak, otthon is van elég tennivalójuk. Főzni, mosni kell, gyermekekre vigyázni. Van ugyan óvoda a faluban, de nem egésznapos. A napközi bevezetését is el kellene intézni. Többféle szolgáltatást, étkezde létesítését, vagy félkész- és készételek nagyobb választékú árusítását. Csak így lehetne az asszonyok munkaaktivitását fokozni ... otthon Kilencen a hatvanegy nődolgozö közül Spáöil felvétele Magyar Mária, a zsltavcei szövetkezet tagja Is ott volt a XIII. kongresszuson „A falusi munka- s életfeltételek megjavítása mindenekelőtt attól függ, hogy maguk a mezőgazdasági vállalatok a nemzeti bizottságokkal és a többi társadalmi szervezettel hogyan képesek a létrehozott feltételeket felhasználni és szakképzett dolgozókat, főként az ifjúságot megnyerni a mezőgazdasági munkára.“ Ezen törik már régen a fejüket a falu vezetői, hogyan lehetne több fiatalt megnyerni a szövetkezet számára. Azt már elintézték, hogy az egy munkaegységre járó tizenhat koronából nekik tizennégyet fizetnek ki előlegbe, míg az idősebbeknek csak tizenkét koronát. A korszerű kultúrotthonban rendszeres filmvetítéssel, színielőadásokkal gondoskodnak a szórakoztatásukról. Dehát ... ismét a munkafeltételek, a nehéz és eléggé piszkos fizikai munka, a hosszú munkaidő az, ami másfelé csalogatja őket. Oda, ahol munka után zuhanyozhatnak, és sokhelyütt már csak heti 44 órát dolgoznak. Zuhanyozók, öltözők — ezt külön papírra írja, hogy ha az új gazdasági épületekről esik sző, megmondhassa: el ne felejtkezzenek róla. Jövőre már szilárd jutalmazásra térnek át. De talán, ha lakást is adhatnának a fiataloknak? Szövetkezeti lakásokat. .. erről is beszélni kell. Szakemberekre lenne szükség. A legmagasabb szakképesítéssel rendelkező ember a főkönyvelőjük. A négyéves technikumot végezte el. Igaz, hogy a tapasztalatok sokat jelentenek, de mégis... Jó lenne egy mérnök-szakember. Mert bonyolult folyamat lesz az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése. Vállalati rangra emelkedik a szövetkezet. Egyenrangú félként köthetnek szerződéseket, tárgyalhatnak a felvásárló üzemekkel, a mezőgazdasági gépgyárral, a vegyi üzemekkel, a takarmánykeverő vállalatokkal, építő vállalatokkal. A tervezés módszere is megváltozik. A mezőgazdasági üzemek a számukra legelőnyösebb terményeket vethetik piacra. „Az új irányítási rendszer hatékonysága nemcsak attól függ, hogyan dolgozták ki a központi szervek, és nemcsak a vállalatok külső kapcsolataitól. A XIII. kongresszus hangsúlyozta, hogy a rendszer hatékonyságában az a döntő, milyen következetesen érvényesül a vállalatokban és a vállalatokon belül. Éppen a vállalatok hatáskörében kellene kedvező eredményeinek a legnagyobb mértékben megnyilvánulnia.“ Lassan összehajtja az újságot, végigsimít a homlokán. Hát igen. Nem hónapok vagy egyetlen év kérdése. Sokáig tart majd, míg a tervekből, elképzelésekből valóság lesz. És most sem várhatnak a más példájára, tanácsaira. Éppúgy, mint akkor, 1949-ben. Saját maguknak kell megkeresni a legjobb lehetőségeket gazdaságuk további fejlesztésére. Nemcsak a szövetkezet vezetőinek, hanem minden egyes szövetkezeti tagnak, dolgozónak. Saját érdekükben, mindannyiuk érdekében. Nagy gondok ezek, de jó gondok. Holnapot formálók, alkotók. KEDVES ELVTÁRSNŐK! Fontosnak tartom, hogy abban az időszakban, amikor legfelsőbb pártszerveink a XII. kongresszus óta elért eredményeket értékelték és a szocialista hazánk építésében ránk való feladatokról tárgyaltak; a nők — kiváltképpen a kommunisták — munkájáról is többet beszéljünk, mint eddig. Hiszem, hogy minden nó, aki pártunk tagja, tudatában van, hogy mint kommunistának becsületesen, lelkiismeretesen kell kötelességét teljesíteni a családban — és munkájában egyaránt. 1957-ben én is ezzel a tudattal és meggyőződéssel léptem a párttagok sorába. A nemzeti bizottság dolgozója voltam és képességeimnek, tudásomnak megfelelően végeztem addig is a munkámat. A pártba lépve mégis megkérdeztem a lelkiismeretemet, lehetek-e a párt teljes értékű tagja; ugyanis akkor még nemigen ismertem Marx és Lenin tanait és vallásos is voltam. Egyet azonban biztosan, szilárdan hittem; hogy a kommunista párt hazánk vezető ereje és minden dolgozó embernek jót akar. Az első években — még mint tagjelöltet — megbíztak a pártoktatás vezetésével. A kommunistákon kívül a nemzeti bizottság pártonkívüli dolgozóit és HARASZTINÉ M. E. a nőbizottság tagjait is megnyertem az iskolázás látogatására. Nehéz, de mégis örömteli feladat volt ez számomra, hiszen a pártmunkában kevés tapasztalattal rendelkeztem. Mégis örültem, hogy az aszszonyokat is tanítjuk. Abban az időben alakítottuk a szövetkezeteket, és mint HNB titkár, valamint a KNB tagja, nagyon éreztem munkánkban az öntudatos nők, a kommunista asszonyok hiányát. Segítségükkel sok feladatot könnyebben teljesíthettünk volna. Sajnos, ezt még most is érzem mint a KNB női albizottságának elnöke. Főként a falvakban, a szövetkezetekben és állami gazdaságokban lenne szükségünk több kommunista asszonyra, hogy a mezőgazdasági termelés egyre igényesebb feladatai teljesítésébe még tevékenyebben bekapcsolódhassunk. De nemcsak a mezőgazdaságban, hanem népgazdaságunk többi ágazatában is több női párttagra lenne szükségünk, hogy a XIII. kongresszus adta feladatokat maradéktalanul teljesíthessük. Margita Smolková, a Kelet-Szlovákiai KNB nőbizottságának elnöke
