Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-10 / 23. szám
V I annak pillanatok, amelyeket az émber sohasem felejt el. És vannak vágyak, amelyekről úgy hisszük, sohasem teljesülnek. üe ha mégis valósággá válik az álom, akkor sokszor tartós boldogsággal ajándékoz meg bennünket. A leopoldovi születésű fán Osvald hoszszú évekig hivatásos fényképész volt. Аг embereket fényképezte különböző körülmények között, különböző alkalmakkor. Száz és száz arcot látott, száz és száz mosolyt csalt elő — mesterkéltet vagy természeteset. De amikor becsukódott mögötte a műterem ajtaja, fogta a hátizsákot, a hálót és sietett ki a városból. Ki a zöldbe, a természetbe, oda, ahol semmi sem mesterkélt, ahol minden „igazi“, s ami — ha olykor mostohán bánik is rajongóival — de mindig vonzó, mindig érdekes: Ha csak valamit, akár csak egy kis részét hazavihetnéi Hogy otthonában is maga körül érezze a természet lélekemelő varázsát! Ha hazavihetné a pillangókat, bogarakat, rovarokat — mit bánja, ha egyikük, másikuk tolakodóan kellemetlen. Hiszen ők is élik a maguk sajátos életét, amelyet a természet törvénye a számukra kijelölt. Figyelte az életüket, gyűjtögette őket, osztályozta s időnként preparált egy-egy érdekes példányt. És könyvtárában is egyre szaporodtak az értékes szakkönyvek. fán Osvald gyűjteménye mintegy 2000 lepkét és bogarat számlál — idegen és hazai fajtákat. Sőt ó volt az első, akinek hazai földön sikerült rabul ejtenie egy igen ritka szövőlepkét, az Ocnogina parasita nevűt. Az ötvenkilenc éves fényképész a Csehszlovák Entomológiai Társaság tagja lett. Egyike azoknak a keveseknek, akiket vesszőparipájuk késztetett hivatásuk megváltoztatására. Ma a hlohoveci Honismereti Múzeum alkalmazottja — itt konzerválja, preparálja és természetesen fényképezi is kedves rovarjait. Mikor felkerestük, kezdetben szűkén mérte a szót. Az egyszeriben rászakadt nagy népszerűség ugyanis sokszor terhére van, megnehezíti a munkáját, elrabolja idejét. Röviddel azután, hogy szakfolyóiratban ismertette „hobby"-fának eredményeit, levelekkel árasztották el Már eddig mintegy 400-at kapott, s naponta újabbak jönnek. „Ezt és ezt szeretném tudni, kérem írja meg a lehető legrészletesebben ...“ Dehát emberileg lehetetlen annyi címre írni, s méghozzá részletesen! Hírneve elkíséri magányos erdei, mezei barangolásaira is. Eddig, ha valaki meglátta lepkefogó hálóval a kezében, legföljebb csípős megjegyzést dobott utána: — Nocsak, úgy futkos a pillangók után, mint holmi kis kölyök. Ma az emberek megállítják, érdeklődnek a gyűjteménye felől, és rengeteget kérdezősködnek. Miután mi sem vagyunk mentesek a kíváncsiságtól, mi is kérdezősködtünk. Megtudtuk, hogy ha valakinek a pillangók a vesszőparipája, nem elég a szeretetteljes gyönyörködés, hanem végtelen türelem is kell hozzájuk. És nemegyszer komoly akadályokba ütközik ez a kedvtelés. Például nem kapni étert (ezzel kell a lepkéket elpusztítani), mert ezt a fontos kelléket csupán szakkörök kaphatják, továbbá a dobozokat és feszítő kapcsokat saját magának kell elkészítenie, és a rozsdamentes gombostű is sokszor hiánycikk. Maga a lepkefogás sem gyerekjáték, a zsákmány preparálása pedig babramunka a javából. Nem is megy a szakirodalom tanulmányozása nélkül. Mert másképpen kell bánni a nappali és másképpen az éjjelt lepkékkel. A külföldi példányokat pedig — és ezek a legszebbek és legnagyobbak — csak Prágában, az évente megrendezett cserepiacon léhet megszerezni. Például a Fülöp szigetek csodálatos szép pillangója, az Atlas, 300 koronát is megér. Egy ilyen cserepiacon mintegy 9000 lepke és 6000 bogár kerül forgalomba. S ha meggondoljuk, hogy minden fajtából 30-at preparálnak, s hogy hazánkban körülbelül 2960 fajta lepke él, — elhihetjük, hogy ján Osvaldra még nagyon, nagyon sok munka vár. M. P. yl ■ te £ Ш Wfw M
