Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-10 / 23. szám
I I 1 1 i k. SZBCSI MARGIT A pava Lágy toll-uszályon fönn úszik köríttk égi lángok, tudja hogy hozzám tartozik, hozzájuk fölkiáltok, hallom vad, éles hangomat, hallja s nem jő le hozzám, tollától illetlenül sápad világos orcám. Kijöttek mind az emberek csodálni őt, az égit. Szájából a sugárutat tüzek harapják végig, lehalkulnak a rádiók a fény mint az ítélet — sírásig bánt a bűntudat; de egy kicsit sem félek. Ezer szemedben ott vagyok, ne nézz eres kezemre, csak a megtartó dühre, a megőrzött szerelemre, nézd: fényűző eszményeim beragyogják a gondot, sorsomban olvass, látomás biztassad a bolondot! A MÚZSÁK MODERN LÁNYA Versei közül a legkedvesebb a Körmenet a boldogságért. Ha nem maga mondaná, talán akkor Is sejteném: ebben nyilatkozik meg leginkább életigenlő bátorsága, alkut nem tűrő embersége. A boldogságért menetelők között ott van ő is — Szécsi Margit a költő. „Gólyák között költőnek lenni cseppet sem rendhagyó dolog.“ Hiszen a gólyát — az első éves bölcsészhallgatót — ezer szál köti az irodalomhoz. A népstadion közönsége az Universtadén két lányt köszöntött, akik legyőzték a nőt diszkoszvetés „legyőzhetetlenjét". Így festett az atlétika történetében szenzációs eredménylista: 1. dr. Kleiberné KONTSEK folán 55.66 m, 2. Stugner Judtt 55.14 m, 3. Tamara Press 53.62 m. Két magyar lány állt a győzelmi dobogón, s — a női diszkoszvetés történetében először — a vtlágcsúcstartónak csak a harmadik hely futott. , Három héttel ezután került sor a nőt atlétikai Európa-Kupa döntőjére, ahol Kontsek Joli újra összekerült Ta-Stugner Judit Ha gondolatait, érzéseit versbe önti — mégsem feltétlenül költő. Szécsi Margit se tartotta magát annak, mikor első verseit megírta. Kollégista társai „fedezték fel“, ők küldték be első írásait egy pályázatra. Margit maga lepődött meg legjobban, amikor a versért jutalomkönyvet hozott a postás a kollégiumba. Külvárosban nőtt fel, édesapjának a konyhában volt asztalosműhelye, ez volt Margit gyerek- és tanulószobája. A kereskedelmi szaktanfolyam biztos kenyeret jelentett — hivatalnokként kezdte a pályát. Az iratok, számok között addig elégedetlenkedett, míg hátat fordított az irodának és bejutott az egyetemre. De alighogy a bölcsészkaron „beérkezett“, újra fordított egyet a maga sorsán: otthagyta az egyetemet és elment előbb a Csillag című irodalmi folyóirathoz titkárnőnek, azután még nagyobb elhatározással Dunapentelére — kőművesnek. Ma már utólag, könnyű kézlegyintéssel intézi el, romantikus gesztusként megmosolyogja ezt a tényt. — Szécsi Margit akkor valóban úgy érezte, hogy az ő két keze munkájára szükség van az épülő városban. Költői élményeket keresett? — tán azt is. De elsősorban munkát, alkotási teret, mérhető és tapintható közösségi feladatot. Versei már sorrarendre megjelentek a folyóiratokban. Aztán megbetegedett és évekre elhallgatott. Akkor már férjnél volt. Már tudtam, hogy másként kell írni, mint ahogy diákfejjel elkezdtem. Csak még azt nem tudtam, hogy hogyan. Évek múltán meglepetés volt első verseskötete, a Március. Addigra a pályakezdő versek kihulltak a magaszigorftotta rostán. És Szécsi Margit már költői mértékkel mérte önmagát. Az első kötetet követte a második, az Angyalok strandja, egy év múlva József Attila-díjas lett. 1958-ban jelent meg a sokrétű, már érett költőre valló Páva a tűzfalon. És nemrég jelent meg a negyedik kötete. Hogyan születnek a versei? — Mit mondjak, hogy ne hangozzék keresettnek, költői póznak. Egyszer egy televíziós- riportban említettem, hogy esztendők óta legszívesebben egy kávéházi sarokban dolgozom. Utána arra gondoltam, hogy talán mások valami bohém, nagyképű költősködésnek tarthatják ezt, és nem gondolnak arra, hogy ez a márványasztal egyszerűen — a munkahelyem. Mi a véleménye a verset olvasó EGY BAJNOKNŐ KÖZELRŐL marával. A sportág ismerői sajnálták a rokonszenves magyar atlétanőt: — Tamara most rettenetesen visszavág. Szegény Kontsek ... S a nőt diszkoszvetés eredménye az Európa Kupán: 1. Kleiberné Kontsek Jolán 56.75 m, Press 51.83 m. Megtörtént az elképzelhetetlen: három héten belül Joli kétszer legyőzte a világhírű szovjet dobónőt. Így kezdődött... A Fáy András gimnázium 16 éves diákja életében először egy középiskolás versenyen vette kezébe a diszkoszt, 1956-ban. A 33.74 m mai eredményéhez képest mosolyogni való, de arra elég volt, hogy a kislányra felfigyeljen a Dózsa edzője. Hat év telt el és 1962-ben egy verseny után így hirdették az eredményt: 1. Kontsek Jolán 55.53 méter, új országos női diszkoszvető csúcs. Rövid mondat ez, de hat hosszú esztendő céltudatos munkája van mögötte. Eleinte nem vártak sokat tőle. — Tehetséges, de ... nem elég erős. Tehetséges, de ... nézzétek ezt a stílust. Hát lehet így dtszkoszt dobni? Valóban nem lehetett klasszikusan szépnek nevezni Joli stílusát, és az eredményeknek is volt egy kis szépséghibájuk. Világszerte kialakult a női atléták között egy szint, 50 méter körül, s volt a külön klasszis, a szovjet gárda, amelynek tagjai közül a harmadik, negyedik is mindig méterekkel dobott többet, mint a nemzetközi élmezőny. Ezeket a klasszisokat akarta Joli „befogni", de közbeszólt a sportolók rosszsorsa. Motorbaleset érte, megsérült a térde, s a belgrádi Európa-bajnokságon már csak a harmadik lett, 53 métert sem ért el. — A következő év, 1963 — emlékszik vissza — sportszempontból szintén nem hozott sok jót. Sérülések gátoltak. Abban az évben mentem férjhez. S akkor elhatároztuk az edzőmmel, hogy 1964 „kemény év lesz“. Elő kellett készíteni az 1965 évi sikert. Azoknak, akik nincsenek otthon az atlétika berkeiben: a „kemény év" azt jelentette ennek az asszonynak, hogy egy-egy edzéskor több tonna súlyt emelt. Aztán „pihenésül“ a Testnevelési Főiskoláról fölszaladt a Szabadsághegyre és vissza. Erezte, hogy egyre jobb formába lendül. A magyar bajnokság előtt Tatán volt edzőtáborban. Akkor már tudta, hogy nincs baj — meséli. — Jók voltak a dobások. Azután egy próbaversenyt rendeztünk Szécsényí Jóská val. Egy tábla csokoládé volt a tét. Két méter előnyt adott, de nem kellett volna. Jobb voltam, mint ő. Persze, a férfiak két kilós diszkosszal dobnak, mi meg ktlóssal. Nem hittem a mércének. Két dobásom volt 56 méter feletti A többit már a sporttörténetből tudjuk. Készül a 1968-as Olimpiára, melyet Mexikóban rendeznek meg? — Hiszen 1972-ben, a következő olimpián, még csak 32 éves leszek. Mexikó után — ha kijutok — abbahagyom. Mindenképpen. Két gyereket szeretnék legalább, s úgy érzem, ehhez egész ember kell. ■ Es ha győz az olimpián?- Akkor még inkább. Az ember tudközönségről? — Azokról, akiknek az ízlését elrontotta, vagy napról napra rontja a giccses slágerek bárgyúsága, nem akarok szólni. De azt hiszem, főként a fiatalok között, sokan vannak és egyre többen, akik valóban fogékonyak a versre. Meggyőződésem, hogy ma már nem lehet ugyanúgy írni, mint Petőfi korában. Bonyolultabbak lettek nemcsak a gépek, de az emberek is. A mai költő feladata és felelőssége a bonyolultabb ember kifejezése és az, hogy hozzásegítse, megismerni önmagát. Valahol itt kezdődik a közérthetőség is. — Nem okoz konfliktust két költő egy családban? — A kíváncsiság nem háborítja fel, inkább mosolyog. — Sőt, ellenkezőleg, nagyszerű dolog. Elsőnek olvassuk egymás verseit, néha vitatkozunk is. Eszembe jut Nagy László Margitról rajzolt remek portréja és a vers, amelyet Szécsi Margit Nagy Lászlónak dedikált. „Üdvösségre ki gondol: szavadra pályáz.“ A költő nemcsak feleség, hanem anya is. — Tizenhárom éves a fiam... — mondja büszkén. — Hatodikos, de akkora mint én. Cselgáncsra jár az iskolában, remek rajzkészségét az apjától örökölte. Akár a verseiről, akár a fiáról beszél: van Szécsi Margitban valami olthatatlan, rokonszenves lobogás. Ha kezébe veszi a gitárt, vagy bicskával pásztorbotot farag Szigligeten, álarcos iskolai ünnepélyre kartonpaplrból maszkot fabrikál fiának — akkor is megnyilatkozik benne a művész. Azt hiszem „munkaidejében“ verset ír, szabad idejében — versben él. Szerény és dacos, szertelen és mégis tisztelettudó modern lánya a múzsáknak. FA. Dr. Kleiberné Kontsek Jolán jón keményen dolgozni a sikerért, s legyen kemény önmagával szemben is, ha úgy érzi, hogy a csúcsra ért. A sport lemondás is, szenvedés is. A siker nagy-nagy öröm, de nem az élet teljessége. En szeretek a sportban ts egész ember lenni, de szeretnék teljesen emberi életet is élni F. A.
