Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-13 / 19. szám
NEM ÚSZIK JOBBÉ világcsúcsokat? A nemrég lebonyolított ausztrál úszóbajnokság résztvevői között hiába kerestük volna Dawn Fraser nevét. Az Ausztrál Úszószövetség „vaskalapos“ vezetőinek talán egy kissé elhamarkodott ítélete, derékbetörte egy még ereje teljében levő versenyző sportpályafutását. Dawn Fraser éveken át a világ legjobb rövidtávú gyorsúszónője volt. Fantasztikusabbnál fantasztikusabb eredményekkel lepte meg a világot és egymás után aratta ragyogó világcsúcsait. Az 1965 évi csúcslistán egészen „férfias“ idővel — 58,9-el és 2:ll,6-al — ő vezet a 100 és 200 méteres gyorsúszásban. Három olimpián szerepelt eredményesen. Két évvel ezelőtt nyáron autóbaleset érte, amelynek során édesanyja meghalt, ő pedig súlyos gerincsérülést szenvedett, csaknem hat héten át kórházi ápolásra szorult. Sérüléséből felépülve ismét munkához látott és az olimpián régi hírnevéhez méltón szerepelt. Nem csoda tehát, hogy Tokióból hazatérve Sydneyben 90 ООО-es tömeg fogadta és ünnepelte a 27 éves versenyzőt. Frasert az olimpia után, amerre csak járt, az angol királynőnek vagy esetleg a Beatles-eknek kijáró ovációval fogadták. Meg is érdemelte! Ilyen „sorozatot“ nemcsak ausztrál, de a világon egyetlen úszónő sem ért el. Ez a nagyszerű fogadtatás, majd az utána következő néhány verőfényes nap végeredményben sportpályafutásom, karrierem végét jelentette. A pár napos „sűrített“ boldogság közben, amikor vőlegényemmel, Garyval rövid lélegzethez jutottunk, főleg kettőnk jövőjéről beszélgettünk. Elhatároztuk: rövidesen megtartjuk az esküvőnket. — Arra azonban nem is gondoltam, hogy hűtlen legyek az úszáshoz, sőt bíztam abban: képviselni fogom még Ausztrália színeit. , Egy hónappal később „Ausztrália legjobb sportolójává“ választották Dawnt, uszodát neveztek el róla: egyszóval ünnepelték. Röviddel ezután megtörtént az esküvő. Dawn Fraser és Gary Ware repülőre ültek, elutaztak Tahitiba, s ott töltötték mézesheteiket. Közben az Ausztrál Úszószövetség foglalkozott az ausztrál úszónők tokiói „viselt dolgaival" és általános megdöbbenésre nagyon szigorú ítéletet hozott: Frasert 10, Mc Gillt 4, Daymant és Duncant 3 — 3 évre eltiltotta a versenyzéstől. Nem indokolták meg, de nyílt titok, miért büntették ilyen szigorúan. Dawnt rendkívüli temperamentummal „áldotta meg a sors", egész életében „fenegyerek“ volt, de talán éppen ennek a nagy adag energiának köszönhette ragyogó eredményeit. — Szeretek táncolni — hangoztatta nemegyszer — imádom a jó társaságot, a vidám mulatságokat. Én vagyok Ausztrália legnagyobb sörivója. . . tudom, sokan azt mondják, bolond vagyok, de ezen már nem lehet változtatni. Dawn Tokióban több alkalommal nem viselte az előírásos fürdőruhát, meg nem engedett éjszakai „kirándulásokon“ vett részt, táncolt, mulatott. Eltüntetett egy ausztrál zászlót, és elcsente — nagyon kalandos módon — a tokiói királyi palotát díszítő japán zászlók egyikét. A rendőrség azonban üldözőbe vette, letartóztatta és az olimpiai bajnoknő egy éjszakát a tokiói rendőrszobában töltött. A japán zászlót végül mégis megkapta — most már ajándékba — és a tokiói rendőrség díszkíséretével érkezett az olimpiai faluba. Ezeket a csínyeket az ausztrál szövetség vezetői nem tudták megbocsátani, s hiába „hördült“ fel a közvélemény a súlyos ítélet hallatára: semmi nem segített. Ő azonban kárpótolta magát. Minden idejét családjának szenteli, annál inkább, mivel néhány hónappal ezelőtt egészséges gyermeknek adott életet. Fraser kissé szertelen természete ellenére sok barátra tett szert, mert talpig becsületes, őszinte, és ízigvérig sportember volt. Nagyon sokan sajnálják, hogy ilyen méltatlanul kellett befejeznie sikerekben gazdag sportpályafutását. (ol) В ÁRNYÉKÁBAN Szabadulás a pokolból A fiatal bírónő kissé felemelkedett székéből, előrehajolt, hogy láthassa, s hogy őt is láthassa a gyerek. A rózsaszínű szvetteres, világos szőke hajú, kék szemű kislány először megilletődve, majd kissé zavartan nézett fel rá, kezecskéje apai nagyapja kezét kereste, akinek kíséretében eljött erre a szörnyű tárgyalásra. De zavara csak néhány percig tartott. Lefegyverezte a két nő, a bírónő és az ügyésznő mosolya, szinte társasjátéknak — kérdés-felelet játéknak vette az egészet. Figyelmét már az emelvény előtt álló mikrofon kötötte le, szerette volna elérni a tetejét. Dagmar mögött üresen állott a vádlottak padja. Mielőtt a gyermek belépett volna a tárgyalóterembe, a tanács kivezettette a vádlottakat. A kislány, habár február óta nem látta sem az anyját, sem az öregasszonyt, az „ómamát“, nem vágyakozott utánuk. Félt tőlük? Gyűlölte őket? Ki tudja . . . Két kis kezével megkísérelte maga felé hajlítani a mikrofont, azzal a két kezecskéjével, amelyeknél fogva — csak óvatosan, szinte alig érintve, nehogy fájdalmat okozzon a gyermeknek — vezette az az idősebb asszony, a ligetfalusi nemzeti bizottság aktivistája, ez év februárjának elején az orvoshoz. Dása minden ellenkezés nélkül követte, mikor megtudta, hogy nem haza vezeti. Szorosan hozzábújt a szeles utcákon, az éles dunai szél átfújt a gyermek vékony kabátkáján, a vizes, hideg járda szinte jót tett rossz cipőkbe bújtatott lábacskáinak. Pillanatnyilag hűtötte gyulladásos, véres talpait. Moravcík Dagmár, a hétéves, első osztályos petrzalkai kislány ezen a februári reggelen szabadult ki a pokolból. § § S Kincses Gizella. Hatvanéves, ősz hajú, szép öregasszony. Egyenes derekát sem az évek, sem pedig a kemény munka nem tudták meghajlítani. Fiatal kora óta robotolt, előbb a másén, majd a magáén. Robotolt, hogy vagyont szerezzen, nem is magának, hanem egyetlen lányának, no meg az unokának. Csakhogy Helénánál két év múlva jött a másik gyerek. Már két örökös volt a Kincses- Moravcík vagyonra. S hiába figyelmeztette a lányát — a harmadik is megszületett. Még szerencse, hogy fiú volt a „ trónörökös11! S mikor három hónap múlva Helena ismét várandós lett, Kincsesné még az anyaméhben meggyűlölte és lányával is meggyűlöltette a magzatot. Elvétetni, azt nem, azt tiltja a vallás, de a házból kiadni, csecsemőgondozóban neveltetni a kis Dagmart, az nem bűn. S mikor egyéves korában hazahozták — mert már fizetni kellett volna érte —, apai nagyszülei nevelték nagyrészt. §§§ Négy gyereket készített elő naponta az iskolába Moravcíkné. Hármat szépen felöltöztetve, finom falatokkal ellátva küldött útjára. Dása félig éhesen, többnyire sántikálva, házak falánál, kerítéseknél keresve támaszt, tízórai nélkül ment utánuk. Az iskola volt az egyedüli öröme. A tanító néni, Piskorová, vajaskenyeret, tojást, sajtot, almát hozott neki tízóraira. Azóta már nem kellett a gyerekektől kérni, a szemétből száraz gombócot, eldobott kenyérhéjat kiszedni. A tanító néniben meg lehetett bízni, Ö, milyen jó volt, amikor lehúzta agyonkínzott lábacskáiról a cipőt, még papírt is terített a padlóra, nehogy az olaj nyoma meglátszódjék a harisnyáján. A mama, a nagymama gyorsabban, készségesebben engedte be tanítás után a kapun is, ha Piskora néni kísérte haza. Nem kellett félórákat ácsorognia a hidegben . . . Csak a vasárnapok, csak a szünnapok ne lettek volna! Azt még a tanító néni se tudta ugyanis elintézni, hogy az apjának is szünnapja legyen ilyenkor. S így a gyerek a pincébe zárva várta apja hazatértét. Talán még jól is érezte ott magát, addig legalább nem kínozták. A szomszédok, a rendőrség, a tanítónő kérték, figyelmeztették a két asszonyt, ne kínozzák a gyermeket. Mindhiába! Az anyja pálcával, drótkorbáccsal verte talpát, sarkát, ollóval szurkálta hátacskáját, kényszerítette, hogy magas létrafokról ugorjék le, s mikor a gyereknél egyszer zöld ribizlit látott, késsel vagdosta ujjait! S a nagymama? Kincsesnének hasábfa volt a nevelő eszköze. Azzal püfölte szemei körül, fején, vállán, lábán. Felette állt, míg a forró hamut ki nem szedte a tűzhelyből és nyugodtan tűrte, hogy egy évvel idősebb bátyja vasalóval égesse a tenyerét. S az apja? Néha megemberelte magát és megszidta az asszonyokat. Ha pedig azok panaszkodtak a gyermekre, maga verte el: . Hogy nagyobb verésektől megkíméljem . . . Moravcíkéknál az asszonyok uralkodtak. A házért, az autóért, az elegáns berendezésért, a televíziós készülékért! S hogy mindezt ne kelljen majd egyszer negyedelni, ha öröklésre kerül a sor, elég volt a három gyermek. Dásának pusztulnia kellett! Fejétől a talpáig kínzások nyomát viselte magán, mikor az orvos megvizsgálta. Mielőtt az anyját letartóztatták volna, még sikerült eltüntetnie a házból a korbácsot, pálcát, szeneslapátot s a többi fenyítő eszközt, de nem sikerült elnémítania a tanukat. S mindenekelőtt itt volt a legsúlyosabb bizonyíték, maga az agyonkínzott testű és lelkű kislány. Moravcíknét hét, Kincsesnét öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte a bratislavai Járásbíróság. S míg az ítélet kihirdetése után a börtönőröknek nem kis erőfeszítésükbe került bántatlanul a rácsok mögé kísérni a két elvetemedett némbert a felháborodott hallgatók haragja elől, a tömeg mögött egy ősz hajú férfi felsóhajtott: „Harminc éve vagyok igazságügyi alkalmazott, de ilyen esetre nem emlékszem. Hála isten, hogy most ítélkeztünk ezek felett. Egy év múlva már valószínűleg gyermekgyilkossággal vádolhatta volna őket az ügyész.. 1- EAS -A fogorvosnál a. 4JJ N «/) A fogorvos ma a páciens kivizsgálásakor az egész szájüregnek, a nyálkahártyának, az ínynek, az állcsontoknak és a szomszédos szerveknek is figyelmet szentel, tekintettel a szájüregnek az egész szervezettel való szoros kapcsolatára. Ha a páciens idült betegségben szenved, tudnia kell, mire kezelik. A fogorvost főleg az alábbi betegségek érdeklik: szív- és érbetegségek, vérbetegség, az emésztő szervek megbetegedése, gümőkór, cukorbaj, különböző daganatok, fokozott pajzsmirigytevékenység, terhesség stb., mivel a fogműtétek végzése — beleértve a közönséges foghúzást is —, az injekciós oldat, valamint az alkalmazandó gyógyszer megválasztása az alapbetegségnek megfelelően más-más lesz. A páciens saját érdeke, hogy részletesen tájékoztassa a fogorvost egészségi állapotáról, hogy így elejét vehessék a kezelés vagy a seb hegedése folyamán előadódó komplikációknak, utóvérzéseknek, esetleg bizonyos gyógyszerekkel szembeni allergiának. A cukorbajnál és egyéb vérbetegségeknél, főként a fehérvérűségnél (leukémia) fennáll a veszély, hogy a foghúzás után hosszan tartó vérzésre, komoly vérveszteségre kerül sor, ami már természetesen szakorvosi beavatkozást igényel. A szívbetegségek, valamint a fokozott pajzsmirigy-tevékenység — főleg a helyi érzéstelenítésre szolgáló injekciós oldat alkalmazásakor — a páciensnél hirtelen rosszullétet, sőt, ájulást is kiválthat, ami természetesen megnehezíti a további fogászati beavatkozás elvégzését. Gyakran előfordul, hogy a tbcés páciensek elhallgatják betegségüket, ami semmiképpen sem indokolt eljárás. Amint ők is kötelesek betartani a számukra előírt szigorú egészségügyi szabályokat, úgy a fogkezelés alkalmával is — a további fertőzések elkerülése végett — fokozott mértékben ügyelni kell a fogászati eszközök alapos fertőtlenítésére. A terhesség folyamán, illetve a szoptatási időszakban fokozott mértékben romlik a nők fogsora, gyakran kerül sor nyálkahártya-gyulladásra és ínyvérzésre. Az említett nemkívánatos jelenségek ésszerű táplálkozással és a szájüreg helyes tisztántartásával többnyire megelőzhetők. A fogyasztott táplálék tartalmazzon sok fehérjét, vitamint, ásványi sókat, főleg: meszet, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot. A magzat fejlődése szempontjából ez döntő jelentőségű, főleg a csontképződés, a fogak növése és fejlődése érdekében, mivel ezek csírái már a gyermek megszületése előtti időben létrejönnek. A nőknek terhességük alatt fokozott gondot kell fordítaniuk fogsoruk ápolására. Minden második, harmadik hónapban fel kell keresniük a fogorvost, aki az elromlott fogakat rendbehozza, a szétmállott foggyökereket, valamint a genny-gócos fogakat kihúzza. Helytelen az a nézet, mely szerint a másállapotos nőknél nem szabad vérzéssel járó orvosi beavatkozásokat alkalmazni; ellenkezőleg, az egészség megszilárdítása érdekében a fertőzés forrásait minél előbb el kell távolítani, nehogy egy esetleges heves fogfájás megnehezítse a szülés lefolyását. Az általános fogászati gondoskodás keretében a terhes nők rossz fogait a lehető legrövidebb időn belül megjavítják, a műfogsorok elkészítésénél pedig anyagi előnyben is részesülnek. A jövendő anya számára mindenképpen jobb, ha fogsorát a szülés előtt hozatja rendbe, mivel ekkor rendszerint több ideje van saját maga számára, mint a szülés után, amikor is úgyszólván minden idejét az újszülöttről való gondoskodás tölti ki. Légcső-megbetegedés esetén (angina, hörghurut, náthaláz), főként a járványos betegségek idején, ne menjünk fogászati rendelőbe, nehogy a váróteremben megfertőzzük polgártársainkat, illetve a kezelés során az egészségügyi dolgozókat. Ez esetben nem ajánlatos sem a foghúzás, sem egyéb fogászati műtét, mivel a szájüregben vagy annak közvetlen közelében levő gyulladás következtében nehezebben heged a seb. Kivételt képez az az eset, amikor a pácienst elviselhetetlen fogfájás kínozza vagy a szájüregben levő gennygócok magas lázat okoznak. Dr. Poncáková Viera
