Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-06 / 18. szám

HELTAI JENŐ

Tudd meg:

Szabad csak az, akit szó nem butít, fény nem vakít.

Se rang, se kincs nem veszteget meg, nyíltan gyűlölhet, átkozhat, szerethet, a látszatot lenézni, meg nem óvja, nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg:

szabad csak az, kinek ajkát hazugság nem fertőzi meg.

Aki üres jelszókat nem visít, nem áltat, nem ígér, nem hamisít, nem alkuszik meg. Hű becsületéhez, bátran kimondja, mit gondol, mit érez, nem nézi azt, hogy szép-e, tetszetös-e, sem azt, kinek ki volt és volt-e őse. Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre, s embernek tudja azt is, aki pőre.

Tudd meg:

szabad csak az, aki ha neve nincs is, mégis valaki.

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos. Tüzet fölöslegesen nem harangoz.

Van mindene, ha nincs is semmije,

mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemére húzott vaskalappal, mindig merészen szembenéz a Nappal. Vállalja azt, amit jó társa vállal és győzi szívvel, győzi vállal, helyét megállja mindig mindenütt, többször cirógat, mint ahányszor üt, de megmutatja olykor, hogy van ökle, szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet könnyelműn, ingyen ajkadra ne veddl

Tudd meg:

szabad csak az, aki oly áhítattal mondja ki, mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap, Ínség, veszély, kín meg nem tántorít és lelki békó többé nem szorít.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen, gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Hiába őrzi porkoláb, lakat, az sose rab, ki lélekben szabad.

Ilyen szabad légy ЛНШт JÖnnyű játék, égből lepottyant qflHplelkflpjándék. Szenvedj meg ért^ngyjBfczt nem adják. Hol áldozat nin<^ nincrfSabadság.

Ott van csupán, hol/Skozatát megértve meghalni tudnakprélni mernek érte.

De nem azért c»lt érte harc, hogy azt csináld, amit akarsz.

S mindazt, miért más kínnal robotolt, önzőn magad javára letarold, mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az, mint a reménység, napsugár, tavasz. Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva szétönti illatát a szomjazó világra, hogy abból jótestvéri jusson minden szegénynek ugyanannyi jusson. A véröntötte magból most kikelt.

Ápold! Vigyázz rá! őrizd! ünnepeld!

L. Lisicky felvételé