Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-06 / 18. szám

KREOL*

Hogyan napozzunk

A napot emberemlékezet óta a szépség, ifjúság és egészség forrásának tekintik. A napfény kultuszát azonban gyakran túlzásba viszik. Abban az igyekezetünkben, hogy minél hamarabb lebarnuljunk, megfeledkezünk arról, hogy a nap színképének ibolyántúli része ártalmas is lehet az élő anyagra, sőt II. fokú égési sebeket is okozhat.

Bőrünket fokozatosan kell hozzászoktatnunk az erős nyári napsütéshez, hogy elegendő pigmentréteg képzésével tudjon védekezni. A nap sugárzása elleni ellenállóképesség a bőr szarurétegétől, vérellátásától és a bőrpigmenttől függ. Ezért a sötéthajúak jobban bírják a napozást mint a világoshajúak. Bőrünk a nap sugárzását legjobban természetes mozgás, sportolás, vagy séta közben szokja meg. Napozni fokozatosan kezdjünk, először a végtagjainkat tesszük ki a nap sugarainak, ezt is csak 5 — 10 percig s csak másnap egész testünket.

A napozás tartamát fokozatosan hosszabbíthatjuk.

Emellett döntő fontossága van a napsugárzás intenzitásának. A nap színképéből mintegy 40 százalék esik a látható fényre, 59 százaléka a hősugárzásra és mindössze egy százalék az ibolyántúli sugarakra, amelyek hatására a bőr pigmentizálódik.

Fel kell hívnunk a figyelmet a tavaszi napfény veszedelmes voltára is. Tavasszal ugyanis táplálékunkban kevesebb a vitamin, s ennek következtében fokozódik a sugárzás iránti érzékenységünk. Bőrünket a túl-, zott lesülés ellen speciális olajjal vagy krémmel kell óvnunk. A kedvelt olívaolaj nem védi bőrünket olyan tökéletesen, mint az arra szolgáló készítmény. Jóval hatékonyabbak a napozásra szolgáló készítmények, amelyek felfogják a nap sugarait és az ártalmas sugarakat nem engedik a bőrig. Ezek a készítmények olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket szaknyelven „UV szűrőknek“ nevezünk. Megvédi a bőrt a fájdalmas túlzott lesüléstől, de csak akkor, ha napozás előtt használjuk őket, nem pedig akkor, mikor már késő. A védőkrém rétege fürdéssel és zuhanyozással letörlődik bőrünkről, ezért érthetően ismételten fel kell újíta-KREOLA

nunk. A védő készítmények közül az alábbiakból választhatunk a napolajak palettájáról:

Jadran, Kreola, Nubian vagy Kreola olaj aerosol csomagolásban.

A krémek palettájáról a Jadran áll rendelkezésünkre — előnyös csomagolásban, lapos skatulyában.

A napozáshoz való készítményeket semmi esetre sem használjuk bőrünk napi ápolására.

Napfürdőzés előtt ne mosakodjunk szappannal. A szappan megbontja a bőr védő savas rétegét, megfosztja zsiradékétól s ily módon fokozza a túlzott lesülés természetes veszedelmét. Napozás után soha ne fussunk a zuhany ala, hanem előbb árnyékban hűljünk le.

Ne feledkezzünk meg hajunk védelméről sem, színes kendővel, vagy szellős kalappal óvjuk. Hajunk a nap sugárzásának hatására kifakul, törékenynyé válik, ami lehetetlenné teszi frizuránk megőrzését.

Ügyeljünk szemünkre is, s helyesen választott sötét szemüveggel védjük az éles napfénytől.

Hogyan kezeljük túlzottan lesült bőrünket?

1. Langyos teás vagy nyers tejes borogatással.

2. Lisztből, nyers tejből és bóraxból készített péppel, amely felfrissít és kiválóan alkalmas a lesült bőrre.

3. Olyan krémmel, amely kamillakivonatot tartalmaz. (Dermazulén)

4. Súlyosabb esetekben feltétlenül forduljunk orvoshoz.

Az érelmeszesedésben, magas vérnyomásban és tuberkulózisban szenvedő egyéneknek nem válik javára az intenzív napozás, ezért jobban teszik, ha árnyékban pihennek.- kz -Mit mondjunk a gyereknek- A VALLÁSRÓL

Alighogy túljutottunk a nagy problémán, hogyan magyarázzuk meg a gyereknek világrajötte titkát, máris özönlenek a további kérdések. Kisiskolásunk egyszercsak azzal érkezik haza: Anyu, mi az az isten? Anyu, miért jár Pista meg Klári hittanra? Minek vannak templomok? Mi az a bérmálás? Miért van Gyurinak keresztmamája, és nekem miért nincsen?

Annak ellenére, hogy ateista szülőkről és gyermekekről beszélünk — tehát olyan családokról, amelyek többé-kevésbé egyforma meggyőződést vallanak — meg kell állapítanunk, hogy a felvetett kérdésekre a válaszok nem mindig egyformák, gyakran gondot okoznak, igen sok tényező befolyásolja őket. A választ leggyakrabban a vallásos érzületű nagyszülő iránti tapintat, a vallásos iskolatárs, barát szüleihez fűződő barátság, de néha az ateista meggyőződés mélysége, sőt az ember vérmérséklete is befolyásolja. Meg kell vallanunk, hogy a gyermek ateista nevelése napjainkban, amikor még igen gyakran, némely környéken általánosan elterjedt vallásos nézetekkel találkozunk — nem könnyű dolog. A mai ateista szülők többsége csak érettebb korban távolodott el a vallástól, s így nem rendelkezik kellő tapasztalatokkal ahhoz, hogy a gyermek tudatvilágához tudja idomítani tudományos világnézetét. Mindezen felül a gyermek lelke igen fogékony a mesevilág iránt, szereti a fantasztikus, csodálatos dolgokat, ismeretei korának megfelelően korlátozottak, esetleg fél a sötétben, vagy a villámlástól, s hajlamos a meg nem értett jelenségeket természetfölötti erőkkel magyarázni. Ha ebben a korban (7 — 10 éves gyermekekről beszélünk) vala kitől istenről, angyalokról, csodatevő szentekről hall — szinte kapva kap a lehetőségen, hogy ezekkel magyarázza a számára megmagyarázatlanul hagyott dolgokat.

A fentiekből kitűnik, hogy a tudományos világ nézetet valló szülő legelső, s legfontosabb teendője gyermekük felvilágosítása ércekében a különféle ijesztő, félelmet keltő jelenségek megmagyarázása. Ez nagyon egyszerűnek tűnik, de újabb problémát rejt magában. Mert mely családokban a legelterjedtebb az ateista szemlélet? Természetesen a kommunisták családjaiban, a haladó szellemű emberek körében. Nos, éppen ezek az emberek azok, akik meggyőződésük szerint a legnagyobb részt akarják vállalni építőmunkánkból, akiket a legtöbb tisztséggel látnak el, akik rendszerint idejük nagy részét munkájuknak, munkahelyük, funkciójuk megszabta gondjaiknak szentelik. Mi tagadás — legtöbbször örülnek, ha a gyermeknevelés egy részét a nagyszülő vállalja, vagy azt napközi otthonokra bízhatják. Ilyen emberek gyakran legjobb akaratuk ellenére sem képesek megfelelő időt, energiát fordítani gyermekeik apró-cseprőnek tűnő problémáira. Márpedig ez igen könnyen oda vezethet — s a legtöbbször vezet is — hogy későn kerül napirendre a vallással kapcsolatos dolgok megmagyarázása akkor, amikor a homályos vallás-ismeretek különféle forrásokból már felszívódtak a gyermek gondolatvilágába. Az időhiánnyal küszködő szülő ilyenkor elüti a kérdést, legyintéssel elintézi az ügyet, vagy egyszerűen eltiltja a gyereket e kérdésektől. Pedig . . . ugye, ismerjük ezt? a tiltott gyümölcs jobban ízlik

Tudományos magyarázattal — ez a gyermek ismeretei szempontjából érthető — a homályos vallás-kérdést még inkább összebonyolítanánk. Ne feledjük, a gyermek bonyolult okfejtés helyett sokkal jobban elfogad nézeteket attól, akinek tekintélyét elismeri. A szülő nagyon előnyösen kihasználhatja a tekintélye adta lehetőségeit. A gyermekre a legjobban abban az esetben hathatunk, ha a vallásos nézeteket a mesék birodalmába soroljuk, ö már tudja, hogy a hétfejű sárkány és a boszorkány nem létezik, elvégre értelmes emberke, s túljutott már a gólyamesén is. Ilyen előzetes eredmények után nem lesz olyan nehéz a Krisztus-legenda, az isten létezésének kérdése stb. besorolása sem a mesevilágba. Ha megfelelő ismeretekkel rendelkezünk, s szilárdan állunk meggyőződésünk talaján, bővebb magyarázattal is szolgálhatunk. Elvégre később, amikor a képzőművészettel ismerkedik majd, s egyéb vonatkozásban is találkozik különféle bibliai eredetű hagyományokkal, szólásmondásokkal, jelképekkel — nem áll majd értetlenül előttük. Minden magyarázatnál jó, ha ügyelünk az egyszerűségre. Ezzel kapcsolatban néhány értelmes szülőt, tudományos világnézetet valló embert

kérdeztem meg tapasztalatai felől, s mint követendő jó példákat idézem:

• Járási pártfunkcionárius nyolcéves fia esetéi meséli: „A dolog akkor vált aktuálissá, amikoi az útszálen a gyerek megpillantott egy feszületet, s megkérdezte: mi az s miért áll az ott. — Régen azt hitték az emberek, hogy ha bajba jutnak ez majd segít nekik. De tudod, mondtam neki. ez is csak úgy van, mint a mesében a varázsgyűrűvel. Az Is csak a mesében segít a bajba jutott vitézen.'"

• Egy szakszervezeti dolgozó fia megirigyelte iskolatársát, amiért az bérmálás előtt nagy lakomára készült, tortát és ajándékokat helyeztek kilátásba előtte. Az apa látta, hogy „ez kész agitáció“ és „ellenakciót“ szervezett. A bérmálás vasárnapjára náluk is süteménnyel, tortával gazdagított ebédet készítettek, az ellenőrző könyvecskében díszelgő egyesekért építőkockát ajándékoztak a fiúnak, s ráadásul meghívták vendégségbe a gyerek' nagynénjét „olyan ritkán vagyunk együtt Juliskám, tölts velünk egy vasárnapot". Másnap a megbérmált gyerek elhencegett a tortával, az ajándékkal, a keresztmamával. Természetesen mindezzel képtelen volt „letromfolni“ barátunk kisfiát.

• Egy tanítónő, ugyancsak anya, véleménye: „Azt hiszem, fontos, hogy a szülők a vallási kérdésekben adott felvilágosításnál ne feledkezzenek meg a tapintatról. Figyelmeztessék a gyermeket, hogy a vallásos barátoknak, ha akarják, mondják meg véleményüket a kérdésről, bizonyítsák igazukat (mint azt egész biztosan a gólyamese esetében is elmondták és bizonygatták), de semmi esetre se gúnyolódjanak velük, ne közösítsék ki őket baráti körükből. A tanítóban biztos szövetségest találnak. Jó, ha a szülők felhívják a tanító figyelmét, amikor e kérdés foglalkoztatni kezdi a gyermeket. Ha a vallásos szülők a vallás kérdéseire terelik a beszélgetést az ateista módon nevelt gyermekkel, a gyerek viselkedjék feltétlenül illedelmesen. Elvégre a legtöbb szülő, aki hittanra járatja gyermekét, éppen azon a címen teszi ezt, hogy a gyerek „erkölcsi nevelést kapjon“. Mutassák meg a tudományos világnézetű szülők gyermekei, hogy a jólneveltség, az illemtudás nem a hittanórától függ.

... És azt hiszem ez a fő. A vallásos embereknek, vallásosan nevelt gyermekeknek látniuk kell a tudományos világnézetet valló emberekben, gyermekekben, hogy azok nemcsak vannak olyan erkölcsösek, illemtudóak és tisztességesek, mint ők, hanem ebben a vonatkozásban szenteltvíz és keresztvetés nélkül is túltesznek rajtuk. Ne higyjük, hogy ez apróság és elhanyagolhatjuk.

VILCSEK GÉZA