Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-14 / 2. szám
Érdekes gondolattársításra ad alkalmat ez az évszám: Róna Viktor, a Magyar Allamt Operaház Kossuthdíjas művésze 1945 óta táncol... Pályakezdése egybeesett a második világháború befejeződésével, a szabadságra ébredés emlékezetes hónapjaival. Gyerekfejjel akkor még fel sem tudta mérni: mit kapott 1945- től? Afándékba kapta — mint mt is, valamennyien — az életetI S ráadásként lehetőséget kapott arra, hogy tanulhasson, táncolhasson, fiatalon világszerte ismert és elismert művésszé válhasson Játszótere a színpad volt! Művészek gyerekeként született. Édesapja tánckomikus volt, édesanyja színésznő, majd később a Fővárosi Operettszínház súgónője. Róna Viktor a díszletek világában nőtt fel — az operettek rózsaszín, cukorhabos légkörében — Honthy Hanna, Latabár Kálmán és a többiek védőszárnya alatt. Énekesek, rendezők, karmesterek, díszletezők, világosítók, jegyszedők — a színházi világ — szeretetének melegében. Alighogy megtanult járni, beszélni, már fellépett apróbb gyermekszerepekben. Mindenki a jövő színészét látta benne, de őt csak a tánc vonzotta, a mozgás érdekelte ... 1945-ben Horváth Margit balettmester meglátta a kisfiút, s elhatározta: táncost farag belőleI Kézenfogta, s elvitte a szomszédos Magyar Állami Operaház balett-termébe. Róna Viktor a rúd mellé állt: elkezdődött egy művészpályaI Kgy gyerek státuszt kap — Most már valóban csak a táncnak élhettem... — idézi emlékeit. — Megtanultam, hogyan kell mozdulataim, izmaim felett uralkodni, s meg kellett tanulnom azt ts, hogyan kell céltudatos, lemondani is képes, fáradtságot nem Ismerő fegyelemmel készülődni a művészpályára. A csillogás mögött megismertem a gyakorlás verejtékes, szürke óráit is ... Egyszer megbetegedtem, s az orvos finoman értésemre adta: le kell mondanom a további táncolásrólI Ügy éreztem, hogy nem bírom ki ezt a megrázkódtatást, s elhatároztam: erős akarattal legyűröm a bajtI Sikerült: az 1950-es év új fordulatot hozott az életembe ... Ebben az évben két híres szovjet balettmester érkezett Budapestre. Vaszílij Vajnonnan és felesége, Klavgylja Armasevszkája ... Azért jöttek, hogy a balettegyüttesnek betanítsák Csajkovszkij „Diótörő“ és Aszafjev „Pártzs lángját“ című balettjét. A próbák során felfigyeltek a tizennégy éves fiúra: megtetszett nekik kulturált mozgása, színészi képessége. Így történt, hogy őt választották a mese-balett pás de trotsjának pásztor fiú-szer epére, s a másik — forradalmi sodrású — balett kisdobos-szerepét is ő kapta. — Ez volt első két jelentős alakításom, s ezzel a két szereppel arattam első sikereimet. Legnagyobb elismerést azonban az operaház igazgatóságától kaptam: státusztl Gyerek voltam még, de már a Magyar Állami Operaház rendes tagja! Picasso születésnapi köszöntése Az ifjú operaházi tag délelőtt az Állami Balettintézetben gyakorolt, s délután tanult. Kitűnő érettségi bizonyítványt szerzetti Lassan főszerepek következtek: a „Diótörő“ hercege, a „Párizs lángjai“ forradalmára, a „Bahcstszerájl szökőkút“ Waclawja, a „Keszkenő“ férfi főszerepe, a „Bihari nótája“ Baltaváry nemese ... Ez utóbbi szerepéért — 1957. Január elsején — szólótáncossá nevezték ki, s amikor a bécsi Vllágijjúsági Találkozón első díjat nyert, akkor felfigyelt rá a nemzetközi balettközvélemény ts. Tudásának csiszolására — állandó partnerével, Orosz Adéllal együtt — háromhónapos tanulmányútra ment Lentngrádba, a klasszikus balett hazájába. Az Orosz-Róna szólótáncospár ezután sorozatosan meghódította Európa balett-színpadait: Moszkvában, Berlinben, Párizsban, Londonban, s együtt képviselték a magyar táncosokat Nizzában is, Picasso nyolcvanadik születésnapján, a világhírességeket felvonultató gálaest műsorában ... Róna Viktor hazatérve, egyik főszerepet a másik után táncolta el: „Hattyúk tava“, „Glselle", „Gafane“, „Rómeó és fúlta“, „Csodálatos mandarin“, „Choplniana". — A „Rómeó és Júlia“ előadásain egyik este Rómeót táncoltam, a másik este Mercutiot. Bevallom: Mercutio közelebb áll a szívemhez, s ennek az alaknak zenei megformálása is több lehetőséget ad a táncosnak ... Nekünk mindig a zenéből kell kiindulnunk, hogy ne csak tetszetős technikával kápráztassuk el a nézőt, hanem teljes embert jellemet formál hassunk a színpadon: szavak nélkülI Talán ezért jelentette számomra a legnagyobb élményt, s a legnagyobb erőfeszítést Bartók mandarinjának életre keltése! Izgalmas Interurbán: Londonból! 1962. februárjában a londoni BBC felvételt készített rólam és a többi magyar szólótáncosról. Ezt a filmet Margót Fonteyn, a balettvilág ma Ismert egyik legnagyobb sztárja is látta. Egy este otthon csengett a telefonom. Interurbán Londonból: felezte a központi Margot Fonteyn volt a vonal túlsó végén, s megkérdezte: vállalnám-e, hogy a partnere legyek? Szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől... Ettől a perctől kezdve minden olyan volt, mint egy szép álom. Londonba utaztam, Van jövöje a klasszikus balettnek? Igenis vanl (ellnek György (elvételei s egy díszelőadáson a „Gajane“ részletét táncoltam Margót Fonteyn-nel. Másnap Margot Fonteyn szobájában csengett a telefon: Amerikából keresték. Megbetegedett a „Washington Balett“ szólótáncosnöje, s könyörögtek neki, hogy vállalja el a fellépést, ö kijelentette, hogy csak egy feltétellel utazik Amerikába: ha engem vihet magával partnerként. London után két nappal az USA-ban táncoltam, Kennedy elnök előtt... Sokan megkérdezték már tőle: mit érzett, mire gondolt, egy-egy sikeres külföldi fellépés után. Ilyenkor így válaszolt: Siettem a szállodába hazatele-A tánc az élete. Az autó a hobbyja fonálni anyunak és apunak, hogy ők ts velem együtt örülhessenek! A balett jövőjéről a jövő balettjéről Azóta már végtgtáncolta a fél világot: Londontól Jerevánig, Brüsszeltől Párizsig, Kairótól Stockholmig ... A balett jövőjéről és a jövő balettjéről így beszél: — Sokan vitatkoznak: van-e jövője a balettnek? Igenis vanl Van-e jövője a klassztkus balettnek? Igenis vanl A balett történetében sok hullámhegy és hullámvölgy volt már, de a tánc csillaga mindig akkor hanyatlott le, amikor a klasszikus balett ellen fordultak. Jó példa erre a század elejének erőszakosan terjedő mozgásművészete, amely igyekezett minden vetélytársat leszorítani a színpadról... A technika századában élünk: a táncnak is lépést kell tartania a fejlődéssel. Szeretettel és kegyelettel tudok csak beszélni a nagy táncos-elődökről, de őszintén el kell mondanom: az ő valamikor csodált technikát virtuozitásuk ma arra sem lenne elegendő, hogy a karban táncoljanak! A jövő balettje káprázatosán virtuóz, s mégis nagyon emberi lesz. Csak egyetlen példát mondok erre: a „West Side Story“ táncait. Abban reménykedem, hogy egyszer a tánc, a harmonikus mozgás ts iskolai tantárgy lesz, mint manapság a sport vagy a testnevelés. Zsebemben van már a balettmesteri diploma is. Ha már nem táncolhatok, akkor majd tanítani szeretnék ... Róna Viktor neve ismét szerepel a Magyar Állami Operaház plakátjain. Visszatért dél-amerikai turnéjáról. SOMOS ÁGNES 7
