Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-07 / 1. szám
jtf -о» évbe lépw tünk. Számunkra ez a kongresszus, konferenciák és az intenzívebb cselekvés éve. Pártunk XIII. kongresszusa előtt fel kell mérnünk és számot adnunk, miként éltünk alkotmányadta jogainkkal és szabadságunkkal. Meg kell állapítanunk, hogy a nők még mindig nagyon csekély mértékben töltenek be közéletünkben vezető helyet. E téren is meg kell találnunk az érvényesülés útját, hogy a nők kezdeményezéssel is további munkára serkenthessenek. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a nők áldozatkészen dolgoznak az üzemekben, a mezőgazdaságban és lakóhelyükön a társadalmi munkából is kiveszik részüket. A szülői munkaközösség tevékenységében és a nemzeti bizottságok különböző akciói elvégzése mögött a nők zöme áll. A Csehszlovákiai Nőbizottság javaslatot terjeszt a XIII. pártkongresszus elé, miként lehetne még e téren is javítani a nőbizottságok tevékenységét s egyben szervezésiig is szilárdabban megalapozni a nők mozgalmát, fokozni a Csehszlovák Nőbizottság egybehangoló és irányító szerepét. Ezekről a kérdésekről nyilatkozik majd ez év januárjában a nők országos konferenciája. A kongresszus és a konferencia előtti időszakban kissé hajlamosak vagyunk a szép szavakra és a gondokat ilyenkor csak mellékesen említjük. Pedig tudjuk, hogy rohamos fejlődésünk mellett nehéz teher nyomta asszonyaink vállát, melyet egyrészt a nők munkájának megkönnyítése iránti közöny és az előítéletek is súlyosbítottak. Az eredmények azonban eredmények maradtak s a nők többsége alkalmazásban van. Szabad az út a szakképesítés felé, de sokszor nem ártana, ha jobban igyekeznénk erre az útra lépni. Jogilag egyenjogúak lettünk a férfiakkal, de mi a 20 szabad év után szívesen látnánk, ha ez az egyenjogúság a közéletben, a gyárakban, a földeken s mindenütt ott, ahol mi is termelő munkát végzünk, érvényesülne. Ne csak a nőt tiszteljék bennünk, hanem az alkotó embert is, akinek munkája társadalmunkban nélkülözhetetlen és kettős hivatásával nagyon sokszor a férfiaknál több és megerőltetőbb munkát végez. A sok örömteljes tény mellett ilyen gondokat tárunk a pártkongresszus elé. Azt akarjuk, hogy nőmozgalmunk a nemzetközi szolidaritás eszméjétől áthatva továbbra is a béke védelmére álljon. Határainkon belül pedig, az országos feladatok teljesítése mellett a nőket a közéletben és a magánélet útvesztőjében anyai együttérzéssel támogassa. A nők országos konferenciájának feladata, hogy mindezt az országos tapasztalatok alapján összegezze. Pártunk XIII. kongresszus előtti téziseiben az állampolitika rangjára emelte a nők társadalmi és vezető pozíciókban való részvételének fontosságát. A járásainkon megindult női konferenciákon elhangzó viták összegezése a példa rá, hogy az asszonyok munkájára, kitartására és áldozatkészségére mindig számíthat az ország. SZARKANé-LéVAY ERZSÉBET Százszámra élnek Párizsban — és nem ts rosszul — jósnők, aktk jó fizetség ellenében kártyából, tenyérből vagy üveggolyóból megjósolják, hogy mt vár a jövőben a kíváncsi érdeklődőre. A londoni „Sunday Express“ tudósítója felkereste az egyik legfelkapottabb Ptthtát és királyt honoráriumot ígért neki, ha megjövendöli, ml várható a világpolitikában a legközelebbi évttzed folyamán. Íme az „egészen pontos jóslat": Kérdés: — Kt lesz az USA elnöke 1967-ben? Válasz: — John Lindsay, a nemrégiben megválasztott New-York-t polgármester. Kérdés: — KI lesz Franciaország elnöke tíz év múlva? Válasz: — Természetesen Debré, de Gaulle tábornok volt miniszterelnöke. A riportert teljesen meggyőzték a válaszok, s látván, hogy egy politikailag Igen tájékozott és hozzáértő jósnőre talált, megkockáztatta a harmadik kérdést ts: — Kt lesz Dél-Vtetnam kormányának élén tíz év múlva? A jósnő levette a szemüvegét, összerakta a kártyáit és csodálkozva bámult az újságíróra: „Lehetetlen dolgokat kérdez tőlem, uram. Hiszen a világ összes jósnöje sem tudná megjövendölni, valón mt lesz Dél-Vietnamban egy év múlva, hát még tíz év múlva .. .1 A Német Szövetségi Köztársaság egyik városában Frelburgban, a kitelepített németek szövetségének funkcionáriusai nem férnek a bőrükbe. Kívánságukra az 1870-71-es, Franciaország felett aratott német győzelem emlékműve mellé úgynevezett útjelző táblát állítottak, amelyen a következő városok neve volt olvasható: Gdansk, Kaliningrad, Gliwice, Karlovy Vary, természetesen régi német változatukban. Ezzel akarták bizonyítani „soha el nem évülő jogaikat“ a német „élettérre“. Az ünnepélyes leleplezést követő éjszakán Ismeretlen személyek kicseréltek néhány feliratot: az egyik Oswtecztm, a másik Stalingrád felé mutatta az utat a „soha nem felejtő“ hazafiaknak Wenzel faksch szociáldemokrata képviselő, akt elsősorban a nyugatnémetországi kitelepítettek szószólójaként lett hírhedt, nemrégiben Rómában járt védenceivel, ahol a Vatikán több magas rangú személyiségével tárgyalt, s VI. Pál pápa ts fogadta. E kihallgatás után Jaksch sajtóértekezletet tartott, amelyen az egybegyűlt újságíróknak kijelentette: „A Vatikánban biztosítottak engem, hogy az egyházközségek határai Kelet-Németországban (értsd azokon a területeken, amelyek a két világháború között német fennhatóság alatt állottak} a békeszerződés megkötéséig és a szabad (?!) Lengyelország megalapításáig változatlanok maradnak.“ A kitelepítettek nyugatnémet minisztériumának államtitkára, Peter Paul Nahm, akt minden tanácskozáson részt vett, kapásból megcáfolta Jaksch állítását, mondván: „Az egyházközségek határairól egyetlen HINCZ GYULA rajza értekezleten sem esett szó. faksch képviselő úr ma nem érzi jól magát. Ügy látszik, hogy a meleg Földközi tengert szél nem tesz jót neki..." Masahtto herceg, a japán császár másodszülött fia, a minap feleségével, Hanako hercegnővel együtt Nyugat-Berltnben járt. A hercegi párt egy este az operába akarták vinni, ahol éppen a Madame Butterfly volt műsoron. A herceg viszszautasitotta a meghívást. Kijelentette, hogy a császárt család tagjainak ttlos végighallgatni Cső Cső Szán szomorú történetét. A kis japán gésa tragikusan végződő szerelme Pinkerton amerikai hajóstlszt Iránt ugyanis kellemetlen emlékeket ébreszt a távol-keleti szigetország lakosaiban. Hiszen az Amerikai Egyesült Államok volt az a hatalom, amely az úgynevezett nyugatt civilizációt rákényszerítette a japán népre.- EAS
