Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-04 / 9. szám
H Mikovíni utcában a szobrászok műtermei úgy fiinak egymás mellett, mint a gombák az erdőben. itt találtuk meg a 7/b szám alatt Ferdinandy Alina szobrászművészt. Éppen munka közben csodálhattuk meg. Szebbnél szebb divatékszerek hevertek körülötte a műterem minden sarkában; úgy festett, mint egy varázsló, így vall magáról; Gyerekkoromban könyvet írtam. Minden iránt érdeklődtem. A könyvet, amely tizenhat éves koromban jelent meg, magam illusztráltam. A szobrászattal is próbálkoztam. A háborús évek megrázó eseményei okozták, hogy más szemszögből kezdtem látni a dolgokat. Gondolataimat nem prózába, hanem formába öntöttem. 1945 óta egészen a szobrászatnak szenteltem életemet. A művészet о megismerési folyamot eredménye. A dolgokat egységesen és összefüggésben kell vizsgálni, és főleg mindenki számára kell hogy szóljanak. Előfordult már az is, hogy egy munkás jobban megértett, mint egy teoretikus. Kell, hogy a művész maga is örömét lelje munkájában, mert csak úgy várhatja el, hogy másnak is örömet okozzon. Kiállításom 10 éves munkám eredménye volt. Januárban mutattam be a Cyprián Majernik galériában sok éves próbálkozásom gyümölcsét. Amikor portrékat kreáltam, megpróbáltam előbb beleélni magam modellem lelkivilágába. És csak ezután kezdtem formálni, önteni. Mielőtt Ivan Krasko portréjához hozzáfogtam volna, megismerkedtem egész költészetével. Csak alapos tanulmányozás után kezdtem dolgozni. Ma már Nox et solitudo kompozícióval jellemzem. Ez lesz Ivan Krasko sírköve. Én az egyéniséget nem realista portréba akarom vésni, hanem csak a legjellegzetesebb vonásait kihangsúlyozni. Szerintem ez sokkal meggyőzőbb mint az, ami hasonlít, és sokkal nagyobb szuggesztív ereje kell hogy legyen. Ezért mutattam be egész munkámat, mert nem látom a különbséget e két felfogás között. A művészet о kor tanúja — vele harcolunk az élet szürkesége ellen. A jelenben élek és abból indulok ki. Csodálom az eredeti egyiptomi Nofretétét, de nem szeretem minden változatban. Nem vagyok hive a rosszul értelmezett erotikának. Ha ismerem a modern formát, akkor saját örömöm és mások örömére is megvalósítom a modern ékszerben. Nem tudok dolgozni anélkül, hogy ne ismerjem annak az asszonynak az Ízlését, akinek ajánlom. Legnagyobb élményem Olaszország volt. Danteval kezdődött. Ugyanis részt vettem a Dante Alighieri emlékérem-pályázaton. így kerültem Arezzoba, a világ ékszer manufaktúrájának városába. Persze csak úgy vehettem részt, hogy »isteni színjátékom“ helytállt a versenyben. így történt, hogy megismerhettem Olaszországot, turistaként, aki Dante nyomdokain elindulva, találkozott a modern szobrászattal is. Részt vettem az új modern divatékszer-pályázaton is. Az olasz művészekkel való találkozás nagy élmény volt számomra. Főleg emberi közelségük döbbentett meg. Csodálkoztam, hogy olyan nagy művészek, mint Pomodoro, Carlo Levi, Marcelo Guasti, Manzúa mennyire ismerik és milyen nagy érdeklődést tanúsítottak a szlovák szobrászat iránt. Legnagyobb meglepetésem Pomoaoroval való találkozásom volt. 6 ott Milánóban és én itt, nem tudva egymásról, egyforma technikával dolgozunk és egyforma erdeményekhez jutottunk. Viszont mindegyikünk a maga útján halad. Pomodoro járta ki nekem azt az utat, amely a miniatűrtől a monu-Dlratékszerek. Nox et solitudo — Ivan Krasko sírkövének modellje. A FÉMEK Ferdinandy Allna munka közben. mentális formához vezet. Mig én főleg divatékszert véstem és öntöttem a szépiákba (tengeri állat), ő addig a monumentalitásba merült. Nagy kompozíciókat alakított. Ma már én is próbálkozom vele. Hogyan bukkantam erre a technikára. Pomodoro -mint ötvösművész kezdte pályafutását. Utána építész lett, de szobrásznak született. A szépiát az ötvösművészi gyakorlat adta a kezébe. Én nem a gyakorlatból indultam ki, de abból, hogy böngésztem az ötvösművészet történetét. Ugyanis a szépiák rendkívül alkalmasak az ékszerminták lemásolásához. Legforróbb kívánságom. Ne veszítsem el azt, amit kiharcoltam és még tovább tudjam fejleszteni. Mt'ly £ii miül kodásba inuriilt оI gondola lók, oj bt Irtok után kutat a szobrászul ú vésznb. Följegyezte: Kiricel Emília Fényképezte: F. Spácil
