Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-07 / 1. szám
Щ Ш г<п/ а FÉLBESZAKADT PÁRBESZÉD. Ülünk a Tátra tehergépkocsi kellemesen meleg vezetőfülkéjében. Kint legalább — 2 fok hideg, éjszaka, körös-körül sötétség. Csak a homokbányát árasztja el majdnem nappali fénnyel mintegy húsz fényszóró. Jegyzem egyik legfiatalabb és legcsinosabb színésznőnk — Olga Schoberová — válaszait: — Ha nem lett volna Kachlík rendező, akkor is színésznő lenne ma? — Alighanem igen, mert abban az időben mikor Kachlík rendező szerepet ajánlott fel, érdeklődött utánam egy másik rendező is. — Mit csinálna, ha nem lenne színésznő? Ha lehetne, akkor utaznék. Sportol? Csak kedvtelésből. Unatkozik néha? — Nem, nincs rá időm. — Mi érdekli még a filmen kívül? — Minden. — Milyen fiú tetszik? — Nem kell sokat magyarázkodnom, megmutathatom fényképét. Kopognak az ablaküvegen, Olinkát hívják. Ledobja magáról a meleg kabátot, kiszáll, közben kellemetlen csípős hideg tódul be a vezetőfülkébe. Minden elő van készítve a felvételhez: két sárga Tátra tehergépkocsi áll szemben egymással, elülső részükhöz vastag lánc van erősítve, a háttérben a megvilágított homokbuckák tükröződnek a vízben . . . Olinkát — ebben a pillanatban már Jessit — kezénél fogva a láncok végéhez vasalják. Felzúg a felvevőgép, a gépkocsikat beindítják és az egyenként 180 lóerőt képviselő gépek bőszült erővel igyekeznek kettészakítani Jessit — Olinkát. A motorok teljes fordulatban ordítanak és kék füst lepi be a terepet. A néző csodálkozni fog, hogy lehetséges az, hogy nem szakadt ketté a lánchoz vasalt Jessi? Mikor Olinkát kiszabadítják — aki úgy remeg gyér öltözetében, mint a kocsonya — látom, hogy a háta mögött rejtve volt a láncok végeit összekötő drótkötél, amely csak éppen olyan hosszú, mint Olinka karjai . . . Újra bent ülünk a kellemesen meleg vezetőfülkében, úgy beburkolódzik kabátjába, hogy csak a szeme és a szája látszik. Fél az öregségtől? Eddig még sosem gondoltam az öregségre. Tud főzni? Ha a körülmények kényszerítenek, hát főzök, de ez még nem jelenti azt, hogy tudok — Szeretne a holdba repülni? — Nemigen! Gondolom, hogy felesleges időveszteség lenne, mikor ott úgy sincs semmi. Majd újra felvétel, remegve, fagyoskodva be a gépkocsiba, újra válaszol. — Elfogadja a szerződést, amelyet a hollywoodi 20 Century Fox vállalat ajánlott fel? — Még nem tudom. — Mit szeret az életből? — Magát az életet. — Csehszlovákián kívül hol szeretne élni? — Ha Angliának olyan lenne az éghajlata, mint Californiáé, hát akkor Angliában. — Hány nyelvet beszél? — Hármat. — Volt valamikor kínos helyzetben? — Vannak olyan esetek, mikor az ember legszívesebben elsüllyedne szégyenében. Én is ezt tettem volna Hollywood legforgalmasabb útkereszteződésén, amikor nem tudtam beindítani gépkocsimat és ezzel leállítottam a forgalmat. Szerencsére egy udvarias fiatalember segítségével félretoltuk az útból a gépkocsit és újra megindulhatott a rengeteg autó. A szervizszolgálat megállapította, hogy „túletettem“ a kocsit, mivel idegességemben megfeledkeztem arról, hogy teljesen automata . . . Felvétel. Ugyanaz mint előzőleg, csak közelebbről. Jessi fájdalmas arcjátéka bizonyítja a gépkocsik igyekezetét. A felvétel alatt sikerült elfojtania a remegést, amelyet a hideg idéz elő. Azután megint folytatjuk a beszélgetést. — Szeretne filmezni Antonionival, tetszik a stílusa? Szeretnék, és nagyon tetszik. — Ön szerint ki a legjobb színésznő? — Azt nem lehet megállapítani, hogy ki a legjobb, de Sophia Loren és Jean Moreau tetszik nekem. — Milyen szerepet szeretne játszani? — Nem akarom azt mondani, hogy mindent, de erre gondolok. Újra egyedül maradok és számvetést csinálok a filmekről, amelyekben Olinka eddig szerepelt, és ahol szépségével főleg dekoratív alak volt; kevés lehetőségei kapott a komoly színészi teljesítményekre. Eddig kilenc filmben szerepelt, legismertebbek a: „Tízen voltunk“ „Limonádé Joe“, „Egy bolond krónikája“. Ausztriában és Németországban is forgatott: „A kínai szegfű titka“ „Arkansasi aranyásók“, „Santa-Féi fekete sasok“, „Robby gróf, a vadnyugat réme“. Jelenleg Barrandovon a „Lányok később jönnek“ és a „Ki akarja megölni Jessit?“ filmekben szerepel. Olinka helyett a rendező ül be a vezetőfülkébe és arról beszél, a „Ki akarja megölni Jessit?“ film alapjában álomkomédia. A film alapgondolata: az emberi álmok elpusztíthatatlanok, legyőznek minden akadályt és teljesülnek. Dr. Baránek álmát a csinos Jessi segíti megvalósítani, aki kezdetben megálmodott lány, végül annyira megtetszik neki az élet, hogy megmarad élőnek. Ellentéte Dr. Baránek felesége, akinek az élet nem tud semmi újat mondani és ezért az álomba menekül. — Az álomalakok, akik élővé változnak, a rajzfilmek figuráihoz hasonlóan képekben beszélnek. Ezt a formális dolgot oldjuk meg majd ebben a filmben is, és ezzel valami újat igyekszem hozni a filmművészetbe — mondja a készülő filmről rendezője, Václav Vorlícek. Többet nem szabad elárulni, mivel a történet idegfeszítő. Addig is, míg megjelenik a vetítővásznon, titokban izgulok, hogy ez a film valóban előrelépésl jelentsen, a rendezőnél és a színésznőnél egyaránt KOVÁCS ANTAL
