Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-25 / 8. szám

ттжж/ — Vajon hogyan fogadja majd az olasz közönség művészeinket, tetsze­ni fognak e népdalaink, táncaink? — Ezek a kérdések foglalkoztattak bennünket, amikor megérkeztünk Olaszországba. Az együttes tolmácsa­ként vettem részt ezen az élmények­ben oly gazdag turnén. Ismerve Jól az olasz közönséget, egy kicsit Izgultam és megértettem kollégáim aggodalmait. Sok helyen a lelkese­dés nem Ismert határt, de a közöny sem volt ritka. Első állomásunk Bergamo volt, a nagy olasz zeneszerző, Gaetano Do­nizetti szülővárosa. — Ha Itt helyt­állnak, — mondotta nekem egy hely­beli zenekritlkus, — nincs már mitől félni. Ez a város arról közismert, hogy nagyon Igényes a közönség és nehezen lelkesednek valamiért. A Teatro alle Grazie színpadán mutatkoztunk be a bergamol közön­ségnek. Az első tapsok elég tartóz­kodók voltak, nem nagyon biztattak bennünket, de a későbbiek során nagy örömmel vettük tudomásul, hogy egyre nő a lelkesedés. Elhang­zottak az első „bis“ kiáltások, ame­lyek azt Jelentik, hogy Ismételni kell a számot. Nem Is kell hangsú­lyoznom, hogy művészeink milyen örömmel tettek eleget ennek a kö­vetelésnek. — Un grande successo! — (nagy ’ siker) — mondta nekem a vezetőség egyik tagja és én boldo­gan tolmácsoltam ezt az örvendetes hírt a SEUK művészeinek. Másnap reggel utunk Vlcenzába vezetett. Mivel csak este 9 órakor léptünk fel, napközben megcsodál­hattuk a reneszánsz épületeket és műemlékeket, amiben ez az észak­olaszországi város olyan gazdag. Megtekintettük a XVI. században épült színházat, a Teatro Qllmplcot. Ezt a város híres építésze, Palladio építette. Este nagy sikerünk volt és ez után a fellépés után már kissé n/ugodtabban, magabiztosabban foly­tattuk utunkat. Végigmentünk Lom­bardia városain, Trentonon, Veresen, Thleneh, Bresclán, míg Milánóban ta­láltuk magunkat. Nagyon szomorú hírrel fogadtak, meghalt Tito Schipa, az olasz operavilág nagy énekese. A Palazzetto dello Sport-ban lép­tünk fel, ahol bizony nem a legideá­lisabb feltételek mellett kellett sze repelnünk. Ebben a 3000 embert be­fogadó sportcsarnokban nincsenek felkészülve az ilyen rendezvényekre. De a fennálló nehézségek ellenére a fiatal milánóiak nem fukarkodtak Vlcensa sakktáblái tarán la fellépett a SÍJÜK A pesti Fővárosi Nagycirkusz nemrégi­ben új oroszlánszelldltőnőket keresett. A jelentkezők közt volt gimnazista lány (is­kolájának ifjúsági bizottsága Javasolta, osztályfőnök ajánlotta: szorgalmas, jó tanuló), kávéfőzőnő, géplrónő, technikus, fogorvosnő és még sok más mesterség fiataljai. Két lányt próbaidőre felvették. A cirkusz Hungária úti telepén fel­kerestük az egyik próbaidős oroszlánsze­­liditőnőt. Szombat volt, az első hét lejárt az oroszlánok között, pontosabban, az oroszlánok mellett. Sonnenschein Mária, pesti kávéfőző lány Wagner Károly fő­­idomár mellett inaskodik az oroszlánsze- Üdítő mesterségben. PRÓBAIDŐS OROSZLÄNSZELlDlTÖ Két esztendeje, hogy először küldött jelentkező levelet a cirkuszba. „Kérését figyelembe vettük, alkalomadtán értesít­jük .. .“ — ezt a választ kapta. Most értesítették, jöjjön be a cirkusz központ­jába, felvétel van, a Jelentkezők közül kiválasztják a legalkalmasabbakat. A cirkusz vadállat-száma ugyanis a nyáron — a manézs nyelvén szólva: fellazult, át kell alakítani. A jövő évi vadállat­számot új, bátor és csinos elővezetőnővel kell bemutatni. Mire nyit a tavasz és fe­szülnek a cirkuszsátrak árbocai, öt orosz­lán, két leopárd és két dán dog közt kell egy lánynak parancsolni tudni! Son­nenschein Mária az első, akit kipróbál­nak, egy hónapig dolgozik Wagner mes­ter keze alatt. Tehát hogy telt el az első hét? Elő­ször is ismerkedéssel. Legelőször a ku­tyák kötöttek Máriával barátságot, az oroszlánok közül egyelőre még csak Szul­tán. A nagysörényű ötéves hlmoroszlán a debreceni állatkertből került Pestre — a rács mellé feküdve már simogatni en­gedi magát. Talán a bűnbánat az oka a nagy jóságnak, kedveskedésnek, barátko­­zásnak. Ugyanis Szultán vad szenvedé­lye miatt „lazult fel“ nyáron a szám. Féltékenység! jelenetet rendezett éppen külföldön a nagy körketrecben. Életveszé­lyes volt vele együtt fellépni, ki is tet­ték a ketrecből, azaz a cirkuszi szám­ból A tanulóórák reggel nyolckor kezdőd­nek. Ketrectakarltással kezdődik a munka — persze, a takarítás alatt egy másik lakosztályba, ketrecszárnyba mennek át a ragadozók — majd főzéssel. Mária a két dán dognak főzi nagy kondérban a sűrű, minden jóval, hússal, tésztával teli levest. Aztán jön a folyosóseprés és mikor de­let üt az óra, a hippodromban megkezdő­dik a próba. Mária a ketrecen kívül áll, úgy figyeli Wagner munkáját. Próba után etetés: Mária nyújtja át a nagy húsfalatokat az állatoknak (öt­hat kiló jut egynek-egynek), hogy meg­ismerjék, megszeressék. Aztán egy kis gyakorlás a korbáccsal. A mester ugyan korbács nélkül lép a nagyvadak közé, de tudni kell bánni a hosszú korbáccsal, egy csuklómozdulattal ott pattanjon a vé­ge, ott találjon célba, ahol kell. Mária kimegy az udvarra, ■ mint egy tanuló csikós, pattogtatja a korbácsot. Délután kettőig tart az inaskodás. a tapssal. Nagy ovációkkal Jutalmaz­ták Palo Bartók hegedűszámát, a kedves Detva-Jelenetet, a cigánytán­cot ás még sok más számot. A leg­nagyobb sikere Virág Jóskának volt, akinek cimbalmát, a műsor befejezé­se után, külón megcsodálta a közön­ség. Sajnos búcsút kellett monda­nunk Milánónak Is. Kőrútunk nehe­zebbik szakasza következett. Hosszú, fárasztó utat tettünk meg, hogy Ná­­polyon keresztül a csodálatos tenger­parti városba — Salermöba Jussunk. Hangversenyünket a Gloventu Mu­sicale (Zenei Ifjúság) rendezte. Ez egy haladó szellemű fiatalsági moz­galom, amelynek célkitűzései közé tartozik az Is, hogy a fiatalságot megnyerje a komoly muzsika számá­ra. Ennyi lelkes, remek fiatal ember­rel már régen nem találkoztam, Mindnyájan nagy rajongói zenei éle­tünknek és hazánknak. A szlovák népművészet nagy sikert aratott a közönségnél. Valóban nem remél­tük, hogy olyan nagy visszhangja lesz fellépésünknek és hogy annyi új meghívást kapunk. BORAROS JÓZSEF a> © ■*-> V > © •ы *►* О S3 3 Ebéd után vagyunk; az oroszlánok jól­­lakottan pihennek, kicsit el is szundí­tanak. Az Idomár-inas most szép csend­ben átöltözik és a Ligeten keresztül a városba indul, civil munkahelyére, az Eötvös utcába, az eszpresszógép mögé. Kávét, szimplát, duplát főz éjfélig a kedves vendégeknek. Azt mondja: ez sem veszélytelen mes­terség Kőbányai György

Next

/
Thumbnails
Contents