Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-05 / 5. szám

YT int még hótól búcsúznak a februári kertek, de itt benn, a károlyfalusi kertészetben a har■*v sány színek már tavaszt ígérnek: pirosán lángolnak, rózsaszínen simogatnak, lilán derengenek. A ciklámenek bársony kelyhein gyémánt ékszer a vízcsepp, hódító májust játszik a fehér orgona, és kényesen trónol karcsú szárán a gőgös orchidea. A szegfűk sok száz csillagfeje fényesen bólogat és a sok virág-primadonnát díszletként veszt körül a zöld szobanövények meleg színű erdeje.

Szépség bölcsője ez a hely, az ember állhatatos kísérőjéé, örök ihletőjéé: a virágoké, amelyek helyet kaptak a legnagyobb művészt alkotásokban éppúgy, mint a népdalokban és a mesékben. Kicsi ládákba palántázzák apró pálcikákkal a mákszemnyí virágo. . . És azt Is kívánjuk, hogy még nagyon sok ívig élhess velUnk egyllttl De . . . drága nagymamika, ugye, most már felvágod azt a tortát, amit anyu sütött neked a Nőnapra?

kát, és öntözik, porhanyásítják a földet, permetezik, cserépbe ültetik, ellenőrzik a bimbók megjelenését, a kibomló szirmokat.

— Milyen érzés virágok közt dolgozni? — kérdezem az asszonyokat, lányokat, akik talán csak abban különböznek a többi mezőgazdaságban dolgozó nőtől, hogy halkabban beszélnek, elővigyázatosabbak virágot óvó mozdulataik.

Elgondolkozva vállat vonnak, mielőtt felelnének.

— A munka itt is munka. El kell végezni.

— Most van minek örülnünk. A Bécsben megrendezett nemzetközi virágkiállításon több mint ötven érmet nyert az üzemünk. A mi virágaink is köztük voltak.

— Ёп meg a nemzetközi nőnap előtt szeretem itt a munkát. Akkor csaknem kiürülnek az üvegházaink

simít végig az azálea levelein egy ősz hajú assiony.

Mert valóban, a virág-termelők főidénye a nemzetközi nőnap. Es március 8-án évröl-évre nagyobb a virágok iránti kereslet. Egyre több azoknak a száma, akik érzéseik kifejezését ilyenkor a virágokra bízzák. Gyermekek az édesanyjuknak, férjek a feleségüknek, unokák a nagymamáknak mondanak köszönetét a gondoskodásért, szerétéiért, jóságért. Az üzemek, vállalatok sem feledkeznek meg már női dolgozóik köszöntéséről.

Az idén csupán Bratislava virágüzletei harmincnyolcezer cserepes virág, harmincezer szál szegfű, húszezer tulipán és 12—16 ezer csokor hóvirág eladására számítanak március 8-án. A „Bratislava rekreációs szolgáltatásai"-nak üzeme öt virágkerté szetből — ide tartozik a károlyfalusi részleg is — küldi a virágokat nemcsak hazánk városaiba,' hanem külföldre is. Hatalmas kosarakba csomagolva indulnak útra az tllatos szállítmányok, hogy köszöntsék az asszonyokat.

— Ogy látszik idén nem lesz nő, aki ne kapna virágot március 8-án — búcsúzom az asszonyoktól.

— Azért olyan is akad — mosolyodik el kesernyésen a jácintokat csomagoló fiatalasszony. — En például még sosem kaptam virágot. Vett a férjem már kendőt, harisnyát, táskát, de virágot még soha. Azt mondja, az haszontalan dolog. Elhervad, semmi sem marad belőle.

Hallgatagon dolgozik tovább. Ojabb cserép jácint tűnik el a selyem papírburokban. Csak éppen egy pillanatra érint meg az illata. Mint a fiatalasszony szívét a vágy, hogy egyszer virágot kapjon. Hiszen ott várnak benne a hála érzései, hogy kibonthassák szívében a szeretet és a kedvesség szirmait.

Milyen jó lenne, ha mindenki megtanulna virágot ajándékozni, ha nem maradna rejtve egyetlen lélekben sem a szépség és a jóság, ha a virágok egymás iránti szeretetre tanítanák az embereket.

HARASZTINE M. E.

KJ

40

a

и

bi

A különleges ápolást igénylő orchidea a legféltettebb, legértékesebb virágok közé tartozik. Egyetlen szál ára harminc korona. Günther Kuzsena öt szálból álló csokrot állít össze. Egy menyasszonynak rendelték március 8-ra .

. .. Emlékszel? Két éve még csak ibolyára tellett. De milyen jó, hogy három hónapja már együtt gazdálkodunk.