Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-05 / 5. szám
AZ EGYENJOGÚSÁG sfßfiüb' Ш1 ÍV’ em a tizenkét unokájának mond szívet dobogtató történeteket fürge manókról, világszép Tündér Ilonáról vagy az okos szegénylegényről. Nagyanyő meséjének a hőse ő maga és sorsát az Élet írta ... az 6 közreműködésével. Húsz éve annak éppen, amikor tizedik gyermekét világra hozta. így mondja — ki sem látszott az anyai gondokból, hiszen a sok gyerek közül az egyik kicsi, ^ másik pici volt. Ätzerkilencszäznegyvennyolcban özvegyen maradt hét őW gyerekkel. Nem szokott ő addig önállósághoz, a jtórje intézett mindent. Neki asszony létére sok mindenbe nem volt beleszólása. Nem is mert volna komoly „férfidolgokba“ avatkozni. Az 6 gondja a háztartás volt, meg a gyerekek. De amint özvegyen maradt, nagy gond szakadt a nyakába, hiszen Ja sok házi teendőn kívül a családfenntartás terhe Is ráhárult. Nem tudta, hol kezdje. Legegyszerűbbnek az tűnt, ha falujából, Tejfaluból bejár Bratíslavába és ott keres munkát. Mosást vállalt. Később, amikor meghallotta, hogy a helybeli óvodában szakácsnőt keresnek, jelentkezett. Sok emberrel beszélgetett nap mint nap, értesült a falu dolgairól-gondjairől. Más szemmel kezdte nézni a világot. Hallotta, hogy a szövetkezetben munkaerőket keresnek, ő is jelentkezett. Ez 1955-ben történt. Azóta Is ott dolgozik. Ha a kertészetbe kell valaki, akkor odamegy, ha a mezőn van sok munka vagy javítgatni kell, zsákot foltozni, ünnepségek alkalmával ebédet főzni, neki az mindegy, ott dolgozik, ahol éppen szükség van rá. Közben, ahogy cseperedtek a gyerekei, dolgos kezén, arcán úgy szaporodtak a ráncok. S most, amikor a legkisebb is már felnőtt, érettségizett, a statisztikai hivatal dolgozója, férjhez is ment, nagyanyó rádöbbent, hogy bizony azért hamar elröppent ez a húsz esztendő. De sok minden is megváltozott azótal A gyerekei szétszéledtek, szövetkezeti dolgozók, az egyik fia bádogos, a másik szabó, a harmadik sofőr. Mindegyiknek családja, szép háza van. Ö pedig, ha végez a munkával, az otthonival is, leül a rádió mellé és horgolgat. Olvasni Is szokott. Míg fiatalabb volt, a nőbizottságba is eljárogatott. így beszéli el a hatvan esztendős Kovács néni röviden az életét, végül vidáman futnak össze a ráncok a szemesarkában, ahogy elneveti magát és magabiztosan kijelenti; — Ég és föld az, ha összehasonlítom. Ma már az asszonyok elmennek dolgozni és élvezik munkájuk gyümölcsét. Többet megengedhetnek maguknak, mint azelőtt. Szerencsére az életkedvem az megmaradt, az egészségem is jó. Büszke vagyok arra, hogy nem szorulok rá senkire, megállók én a magam lábán is! BERTHÁNÉ S. ILONA Alig aludtam az éjjel — nyugtalanítja még mindig a tegnapi eset. — Nagyon nehéz volt állást foglalnom. Végül is: kimondtuk a válást. Lerázza a görcsösen cipőjére tapadó sarat, beljebb tessékel a takaros kis családi házba. — A kisszobában biztosan meleg lesz. Klári mindig befűt, mielőtt munkába indul Bratíslavába. Érettségi után nem jutott be az egészségügyi középiskolába. Szinte belebetegedett, de hát az élet nem állhat meg. Talán még eléri vágyát és óvónő lesz, hisz még olyan fiatal! Mert ha az ember valamit nagy akarással akar, végül mégiscsak sikerülni szokott. És Dolán Mária néhány percre a múlt rohanó, életadta filmképeit eleveníti fel, az 6 nagy akarását. . . Első nagy vágya talán az volt, hogy alaposan jóllakhasson, ő és nyolc kistestvére. Teltek az évek. Vajon mennyi ideje, hogy a nagymagyari jegyzóék ügyes szolgálólányát feleségül kérték? — Élnünk kell, nem pusztulhatunk el. Apád is biztosan visszatér — igyekszik élniakarását az éhesen felsíró, karonüló kicsire is kiterjeszteni. Az anya és feleség nagy akarása diadalmaskodik, amikor felszabadulás után Illésházán találkozik a család és a fiatalasszony szinte öntudatlanul elindul egy útszakaszon, melynek akkor még nincs élesen meghatározott iránytáblája: a női egyenjogúság eléggé göröngyös útján. — Közhírré tétetik, hogy ma délután cukorjegyet osztanak a községházán — ez volt talán első kisbírói ténykedése Aztán jöttek a további dobolások, melyekből a falu felmérte, hogy békés napok, munkával, tervekkel, nehézségekkel és örömmel átszőtt köznapok virradtak fel, melyet a háború vészes dübörgése helyett legfeljebb a női kisbíró dobpergése ver fel. A fizetett állás mellé sorakozik a nőbizottság elnöknőjének tisztsége, társadalmi munka, politikai feladatok. És további két kislány. Margitnak most már két kistestvére van: Klári és Marika. Az öttagú család 1953-ban Somorjára költözik, a kis családi házba. Dolánné a szövetkezet sertésgondozója és az EFSZ-ek 1П. országos kongresszusának küldötte. Aztán itt egy kissé összekuszálódik az ,,akarás-fonala“. Orvosi tanácsra ott kell hagynia a mezőgazdasági munkát. Ekkor már minden szabad idejét elfoglalja népbírói tisztsége, a JNB tagjának felelősségteljes munkája. Mégis boldog, amikor 1962-ben munkát kap a helyi kommunális üzemben: vasalónő lesz, ma is az. Most jövök Dunaszerdahelyről a bíróságról — térünk vissza ismét a jelenbe. — Tegnap is este kilenckor kerültem haza. Nagyon nehéz volt az a válóper. Polgári ügyek, üzemi problémák .Jß, Szakszerűen, a hozzáértő tapasztalatával beszél a kérdésekről, ismeri a járás gondját-baját. .в — És valóban úgy érzi* Dolán elvtársnő, hogy nő létére egyenrangú partnernek tartják a munkátSn és közéletben? Egyet sajnálok: miért is nem mentem mindjárt a felszabadulás után iskolába. Havonként eljárok a népbírói iskolázásra, szaktanfolyamokat látogaffl tam, de az iskola azért hiányzik. Mosr meg, hogy átléptem a negyedik X-et, kicsit késő. De különben nem érzek én megkülönböztetést. Valahogyan úgy képzelem, nem lehet azt kidobolni, hogy: „Közhírré tétetik, egyenjogúak vagyunk!“ Azt nagyon nagy akarattal kell igazán akarni, tettekkel bizonyítani. KRPELÁN MAGDA К 4 ír Jvito 'Er. Spácil felvételei Я jr ért a mai fiataloknak minden természetes • /1/1 — ezt panaszolják az idősebbek — mosolyog Fekete Katalin. — Én meg azt mondom, éppen az a jó, hogy minket nem kötnek olyan előítéletek, mint őket, hogy nem kell állandóan visszanéznünk. Minket a jövő izgat, a távlatok. Kati akkor született, amikor a szabadság. Pontosabban — néhány hónappal későbben, ö már egy új társadalomba érkezett. Mire, eszmélni kezdett, már izmosodott az új rend. Neki már nem múlt, hanem történelem a háború. Szabályos mondatai a szegényekre meg a gazdagokra osztott világról, a nyomorról, gyermekek éhezéséről arra vallanak, hogy lelkiismeretesen megtanulta róluk a leckét ш iskolában. OCttörő lett, amikor eljött az ideje. Majd kék CSISZ-ing váltotta fel a fehér inget, piros nyakkendőt. Eddig még nem volt kívánsága, amely rövidebb-hosszabb idő után ne teljesedett volna. Érettségi előtt izgult, vajon sikerül-e. Természetesen, sikerült. Aztán meg azért drukkolt, hogy felvegyék a főiskola geológiai szakára. Hogy miért éppen pfaa? Izgalmas munka lehet feltárni a föld méhének kin'cseit.. . hősies, önfeláldozó. És neki ilyen munkát kell végeznie, mert részese akar lenni a kommunista társadalom építésének. És nem vették fel a főiskolára. Nem, egyáltalán nem esett kétségbe, csak szomorú volt egy kicsit. Ha nem közvetlenül érettségi után, majd egyszer sikerül... A Duna-utcai Magyar Tannyelvű Iskolának a bratislavai Autójavító Özem a védnöke. Szerencsére akadt náluk egy megüresedett könyvelői állás. Katit felvették. Igaz, hogy soha életében nem akart könyvelő lenni, de csak nem várhat ölbe tett kézzel a főiskolára? Dolgozik és kedvvel végzi a munkáját. Jól érzi magát az üzemben, kilencszáz koronát keres havonta. Olvas, néha színházba jár. A József Attila körben csak egyszer volt. Sajnos, ugyanazon a napon vannak a klub-estek, amikor egész délutánját az iskolában tölti. Ugyanis pionírvezető; harminchárom úttörővel foglalkozik. A CSISZ városi bizottságában is tevékenykedik, mint instruktor. Közben a felvételire készül. Most az ökonómiai főiskolára jelentkezett. Távúton szeretné elvégezni, hogy közben dolgozhasson, kereshessen is. — Az egyenjogúság? Hát az . . . természetes. Hogyan mondjam másképpen? Mert igaz, hogy a nők sokszor még félnek önálló véleményt formálni és még leginkább csak a munkájuk több azáltal, hogy egyenjogúak lettek, de mégis. Helyt kell kérnünk és állnunk a közösségi munkában, az anyai hivatás mellett önálló munkakörben kell dolgoznunk. Sokan megkérdezték már, hogyan gondolom, ha férjhez megyek és gyermekeim lesznek, akkor is bírom majd a tanulást, tanítást, a munkát, a család ellátását? . . . Ma a férfinak, a férjnek az otthoni teendőkből éppúgy ki kell vennie a részét, mint az asszonynak. Közösen kell végezm a gyermekneveléstől a mosogatásig mindent. Én derűlátó vagyok. Szolgáltatásaink már ma sem rosszak. Mire nekem gyermekeim lesznek, akkorra meg biztosan még jobbak lesznek És olyan férjet választok, úgy rendezem be a családi életemet, hogy ne okozzon problémát a munkám elvégzése, az otthon gondja és a társadalmi munka végzése. Ha ilyen lányok mondják ma, hogy „természetes“, mint Kati, ha ilyenek a mai fiatalok, akkor elégedettek lehetünk. Hiszen elértük azt, ami húsz évvel ezelőtt még harc, néhány éve még idegeket őrlő meggyőző munka volt, azt: hogy a mai húsz éves lányoknak már „természetes“, hogy a nő a férfiakkal egyenrangú emberré vált. HARASZTINÉ M. E.
