Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-05 / 5. szám

gozott együtt Dubnában abban a csoportban, amely az „antíszigma —mínusz—hiperon“-t fel­fedezte. Hazatérése után átadta tapasztalatait a fiatalabbaknak. Ilyen a tudomány „lánc­reakciója“. Irina férjnél van. Három éve házasok, de gyer­mekkoruk óta Ismerik egymást. Most férjével — aki a moszkvai szív- és érsebészeti intézetben dolgozik disszertációján — hetenként csupán két­szer, szombaton és vasárnap találkozik. Férje neve — Ion — a fizikus számára nagy értéket jelent. Irina nem igen kedveli a XX. század művésze­tét. A klasszikus zenét többre becsüli minden későbbi mesterkélt kompozíciónál. Kedvenc írója? Shakespeare Nguyen Thi Hong A 20 esztendős Nguyen Thi Hong tavaly három hetet töltött vasúti kocsiban, hogy szülővárosából, Hanoiból a férjéhez utazzék. Férje, Van Hien kutató, vidám, tréfás ember. 18 éves volt, amikor az egyetemet elvégezte. Régóta dolgozik Dubnában és több munkát tett már közzé a neutronokról. Szabad idejében sze­ret gitározni, énekelni és teniszezni. Nguyen Thi Hong még nem védte meg a szak­­dolgozatát és egyelőre laboránsként dolgozik, de hamarosan ő is valódi tudománnyal foglalkozik majd. Férje segít neki az elmélet elsajátításában. A fiatal pár még jő néhány télen fog bundát viselni. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban ugyanis nincs atomreaktor és még kevésbé szinkrofazotron. Az Egyesített Magfizikai Kutató Intézetben bevezetett rendszer hozzásegít a meg­oldáshoz: a gyorsítóban nyert felvételek sorozatát Hanoiba viszik és ott tanulmányozzák. A rádió­­aktív izotópokat azonban nem lehet odaszállítani: azok felbomlanának a repülőtérre vezető úton. Vajon mivel tölti Thi Hong a szabad idejét? Virágokat gondoz, szép csokrokat szed, csónaká­zik az esti szürkületbe burkolódzó tavon, forra­dalmi dalokat énekel. Tudják-e, milyen az igazi vietnami melódia? Nekünk feltettek egy ilyen lemezt a lemezjátszó­ra, és a szobában halk torokhangon felhangzott a dallam. Kiderült, hogy ez költemény. Vietnam-Xguyen Thi Hung nak sok barátja van Dubnában, de néha jobban szereti a csendes magányt, az ál­modozást, elmé­lyülést .. . ban nem szavalják, hanem bármilyen alkalmas dallamra énekelik a költeményeket. Hát a fiatalasszony kedveli-e a klasszikus költé­szetet? Nem, Thi Hongnak a Lengyelországban járt s néhány költeményében a lengyel föld szép­ségét megéneklő To Hűn költő versei tetszenek. Tavaszi olvadáskor, amikor a nyírfák kérgét melegíti a napsugár, Lengyelország olyan, mint a díszt öltött menyasszony... Thi Hong is szeret; az egzotikumot. Négy nő, négy tudományos kutató. A szocialista tábor különböző országainak képviselői. Négyen az Egyesített Magfizikai Kutató Intézetben dolgozó kétszáz asszony közül, akik éppoly jól dolgoznak a közös ügyért, mint a férfiak. Ezek az asszonyok, a mikrovilág felderítőnői, az anyag legrejtettebb titkaiba is behatolnak. MELD TOTYEV Két jelentős évfordulót ünnepiünk; az egyik követi a másikát, de a kettő szorosan össze­függ. Ha a nőkről beszélünk el kell gondolkoznunk azon: milyen változások történtek életünkben, mi­lyen volt a helyzetünk tegnap, és milyen ma? Hazánk felszabadulása 20. évfordulójának évé­ben az ötvenötödik nemzetközi nőnapot ünnepel­jük. Nem véletlen, hogy ma e két jubileumot együtt emlegetjük, mert hiszen éppen ez alatt az elmúlt húsz esztendő alatt valósult meg mindaz, amiért h HELENA LEFLEROVÄ a Csehszlovák Nőbizottság elnöknője: Üdvözlő szavak helyen az előző nemzedék harcolt, ami után vágyakozott. Megvalósultak azok az eszmék, amelyek akkor, ötvenöt évvel ezelőtt Kodanban, március nyolca­dikén kibontakoztak. És a korábbi álmok nagy része nálunk már beteljesedett. A forradalmi vívmányok közül a legnagyobbak közé tartozik: az önálló, független, egyenjogú nő, aki a szocializmusban minden gátlás nélkül fejlesztheti, érvényesítheti képességeit. Ezért ta­lálkozunk ma nemzetgazdaságunk minden sza­kaszán nőkkel. I uszadik születésnapotokat ünneplitek, kedves lányok. Egyidősek vagytok szocia­lista köztársaságunkkal. És mi, akik átéltük a tegnapot — akik soha nem tudjuk elfelejteni a kapitalista elnyomás és a náci terror kegyetlenségeit, — számí­tunk rátok, fiatalokra, veletek együtt építjük fel boldog jövőn­ket, holnapunkat. Sokat — szinte véget nem érően — beszélhetnénk azokról a javakról, melyeket az elmúlt húsz esztendő hozott a nőknek. De hagyjuk a múltat — fordul­junk inkább a jövő felé. A nők nemzetközi kongresszusai azt bi­zonyították, hogy minden tár­gyalás előterében az emberi jo­gok, a munkához való jog meg­vitatása áll. És ez nem véletlen. Hiszen a nők gazdasági önálló­ságának, függetlenségének mag­va egyenjogúságukban rejlik. Ezen a téren köztársaságunk az .elsők között van a világon. A nők foglalkoztatása terén na­gyobb arányszámot csak a Szov­jetunió és a NDK mutat ki, ahol a háború alatt igen sok férfi pusz­tult el. Hazánkban 1964 elején 2 800 000 nő volt alkalmazásban — vagyis valamennyi dolgozó 44 százaléka volt nő. A nők foglalkoztatását azon­ban nem szám szerint, hanem az emberi munka minőségének igényessége és a holnap köve­telményei szempontjából kell elbírálnunk. És itt egy jelentős, hogy úgy mondjam kulcsproblé­mába ütközünk: ez a szakkép­zettség kérdése. A fiatal lányok­nak ez mar nem jelenthet prob­lémát. Államunk minden fiatal­nak lehetőséget ad a továbbta­nulásra— még a főiskolai ké­pesítés elnyerésére is. Éppen ezért határozottan til­takoznunk kell az ellen, hogy a fiatal lányok, az alapfokú ki­lencéves iskola elvégzése után azonnal állásba lépjenek. Ma úgy gondolják, hogy munkájuk­hoz nincs szükségük megfelelő képesítésre, néhány esztendő múlva azonban nehéz körülmé­nyek között — mint családanyák — igyekeznek behozni azt, amit a múltban elmulasztottak. A képesítés, az általános mű­veltség ma már szorosan hozzá­tartozik a modern nő fogalmá­hoz, legyen az ipari, mezőgaz­dasági, kulturális, egészségügyi dolgozó vagy háztartást vezető édésanya — gyermekeinknek, az új nemzedéknek nevelője. Sok édesanya nem léphet munkaviszonyba, mert nem tud­ja bölcsődében elhelyezni kis gyermekét. A bölcsődék száma még mindig kevés (bár 1961 — 1963-ban a kicsik számára 14 000-rel több helyet biztosítot­tunk! és sok üzem nem szívesen foglalkoztat családos anyákat. Ezért ideiglenesen vagy gyakran véglegesen otthon maradnak. Társadalmunk azonban Így is nagy fontosságot tanúsít a gyer­meknevelés terén kifejtett mun­kájuknak. Március nyolcadikán, amely egyúttal az anyák napja is, nem feledkezhetünk meg azokról a nőkről sem, akik annak ellenére, hogy nem kap­csolódhattak be a termelő mun­kába, nem szakadtak el a külvi­lágtól, művelődnek, lépést tarta­nak az újjal és haladó szellem­ben nevelik gyermekeiket. Nem mondhatjuk, hogy az elmúlt húsz év alatt minden nehézséget áthi­daltunk, hogy ma már asz­­szonyaink problémamentesen él­hetnek. A megoldásra váró kér­dések azonban egészen piás eredetűek, mint azok, melyekkel a nők a kapitalista uralom alatt küzdöttek a munkások soraiban. Itt szeretnék a CSKP KB utolsó összejövetelén elhangzott beszá­molómra hivatkozni, amely gaz­dasági életünk irányításának új alapelveivel foglalkozott. Már az a tény, hogy ilyen jelentős fórum foglalkozik a nők problé­máival, bizonyítéka annak, hogy ezt a kérdést az egész társada­lom a magáénak tekinti. Rajtunk múlik azonban, hogy a jelszót: „Termelékenység, minőség, gaz­daságosság" — átvigyük a min­dennapi életbe, hogy mind­annyian felelősségteljesen lás­sunk hozzá elhatározásunk meg­valósításához. Ebben az évben még egy je­lentős évfordulót ünnepelünk — igaz, hogy csak decemberben — de már most meg kell említe­nünk, mert szorosan összetarto­zik március nyolcadikával — a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség 20. évfordulóját. Ez a nagy szervezet, amely az öt vi­lágrész több mint kétszáz millió asszonyát egyesíti, húsz éves fennállását ünnepli. Tömöríti azokat a nőket, akiket a béke­vágy, a boldog jövőbe vetett reménység, az emberszeretet fűz egyre szorosabbra, hoz egy­re közelebb egymáshoz. A cseh­szlovák nők is aktív tagjai a Nemzetközi Demokratikus Nő­­szövetsegnek. Munkánk, sike­reink nagy mértékben elősegítik e szervezet törekvését: hogy megvédjük a békét, melyet oly nehezen harcoltunk ki húsz évvel ezelőtt, hogy Földünkön minden férfi, minden nő és min­den gyermek, emberhez mél­tóan, boldogan élhessen. 7965 március 8

Next

/
Thumbnails
Contents