Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-19 / 4. szám
Valahol ott kéne kezdeni, hogy ha nem volnának a fenséges és gyönyörű hegycsúcsok, nem lett volna síükség a szállodákra, turistaházakra és üdülőkre sem. És nem csengne olyan vonzóan minden nyelven: Üdülés a Ma: gas-Tátrában. . . Téli sportok és a Tátra . . . Csakhogy ha már megvannak a hegykoszorúk, a szállodák, a természet adta sportlehetőségeket is ki kell használnunk, már pedig ezt nem tesszük eléggé — nyugtalanítja évek óta a gondolat a Magas-Tátrai Városi Nemzeti Bizottság és a Magas-Tátra vidéke építészeti tervhivatalának dolgozóit. Annál is inkább, mivel a mindjobban kibontakozó turistaforgalom óta egyre több külföldi teszi fel ezt a kérdést, nem beszélve a hazai üdülőkről. Mert sajnos, ma a Magas-Tátrában tulajdonképpen nincs sílesiklópálya, sífelvonó, ugrósánc, korcsolyapálya, szánlesiklópálya, egyszóval: korszerűsített sportlétesítmények. Mindez azonban ott szerepel az űj tervekben, mégpedig olyan elgondolásokkal párosítva, melyek ha valóra válnak, a Magas-Tátrát nagyvonalú, a téli sportok modern és látványos központjává alakítják. a megvilágított sílesikló pályá: már ezen a télen is élvezhetik a romantikus esti sízés hívei és a rendbehozott szánkópályát a Nemzetközi Szövetség ii alkalmasnak találta nemzetközi versenyek céljára. Tátralomnic, mely eddig is a téli sportversenyek színhelye volt, egy rekreációs lesiklópályát és két ugrósáncot kap, fedett uszodát, golfpályát, szállodát, motelt és autocampingot. A négy szentélyt szállító fülkés függővasút majd ötszáznegyven embert szállít fel a Kőpataki-tóboz egy óra alatt. Tervek, vitatott tervvázlatok, további merész elgondolások. . . Mindez annak érdekében, hogy a Magas-Tátrát méltón nevezhessük hazánk legfontosabb turistaközpontjának. Nagyon sok a tervezett munka és természetesen a probléma is, — szedi ismét sorrendbe a vázlatokat, fényképeket és tervrajzokat Jaroslav Cejka építészmérnök, a Magas-Tátra építészeti tervhivatalának vezetője. — A mi feladatunk elsősorban ügyelni, hogy megőrizzük a tátrai Nemzeti Park jellegzetességét, a csendövezeteket (ami valóban a mi sajátosságunk) és a Magas-Tátra természeti szépségeit. Nehézségeket okoznak az egyes beruházók terveinek öszszehangolása a táj jellegzetességével. Azt Turisták paradicsoma Megvalósításukat nagyban befolyásolná, ha az 1970-es évben Csehszlovákiában rendezésre kerülő Sílesikló Világbajnokság színhelye a Magas-Tátra volna. A Csorbatónál 1970-ig elkészülnek az ugrósáncok, rendbehozzák a lesikló és futópályákat és a hozzájuk tartozó sífelvonókat. Az ugrósáncoknál 16 000 férőhelyes tribün várja majd a sportközönséget. Négyszáz gépkocsit befogadó parkolótér létesítését és autószerviz-szolgálatot is tervbe vettek. És elkészült a tervrajza annak a legmodernebb kivitelű, látványos nemzetközi A-szállodának, mely az ugyancsak tervbe vett B-szállodával párhuzamosan épülne. Az alkalmazottak részére Tatranská Strbán épül lakótelep, a közlekedést a fogaskerekű vasút oldja mafd meg. A négy Tátrafüredhez sem volt mostoha a tervezés. Az idén átadtak egy 160 ágyas szállót, s már elkészült egy másiknak a tervrajza is. A Hrebienokon akarjuk, legyenek egyéniek az itteni szállók, turistaházak, üdülő otthonok. A szeszélyes időjárás gyakran szobafogságra ítéli a vendégeket, és ekkor hiába keresi a külföldi turista a fedett uszodát, tekepályát, tornatermet, a szállóhoz tartozó fedett korcsolyapályá . És nagyon hiányzik a Magas-Tátra területén egy olyan kulturális központ, ahol nemcsak színház és filmelőadások volnának, hanem hangversenyek, esztrád- és egyéb kulturális fellépései: is. Valóban, sokat segítene, ha a világbajnoksággal kapcsolatos döntés a Magas-Tátra javára dőlne el. Nagyon meggyorsítaná a tervek megvalósításának ütemét. És ez a jelentős sportesemény nemcsak a Tátra szépségére, turista-, sport- és üdülési lehetőségeire hívná fel a külföldiek figyelmét, hanem hazánkat, életünket is ismertetné a világgal. KRPELÁN MAGDA Fr. Spécii felvétele Ez a modern és eredeti 280 + 160 férőhelyes nemzetközi hotel épül Csorbatón, a Világbajnokság vendégeit várva. A NO ÉS AZ ÉKSZER évszázadok óta kiegészítik egymást. A finoman ötvözött, csiszolt ékszert viselője tartalommal tölti meg, viszont az ékszertől a nő fényt, csillogást kap cserébe. A reneszánsz dámái Génuában, Velencében aranyból, ezüstből készült övét viseltek. A Borgiák idejében a „dámák“ nagyértékű gyűrűk, varázslatos szépségű melltűk ékkövei alatt mérget rejtegettek, mert az olasz reneszánsz virágkorában minden becses volt és drága. . . szerelem, művészet, szépség, asszonyok . . . csupán egy dolog volt olcsó, az emberélet! A tizennyolcadik század második felében a kacér francia női cipő kikandikált a krinolinok szegélye alól és ezért ünnepi estélyek alkalmával valósággal ékszerré vált a báli cipő. De ékszerek halmaza tarkítja ebben az időben a női ruhát is. Kalapcsat, gomb, legyezd, csak úgy villognak az ékkövektől. Címerek s szimbolikus ékszerek djvatja ez, mikor minden hölgy ott viseli keblén szerelme ,,hűségének zálogát". Napjainkban az ékszer kiegészítő része öltözetünknek. A díszek anyaga is alá van vetve különböző korok ízlésének. A tenger mélysége, föld gyomra, folyók medre ontotta végtelen évek hoszszú során a gyöngyöket, drágaköveket, aranyat, ezüstöt, platinát a női divat szolgálatába, de a drágaköveken kívül féldrágaköveket, művésziesen csiszolt színes üvegeket, vagy aranynál, platinánál jóval olcsóbb fémeket is felhasználtak. Csehországban, a Nissa menti fablonecben 1750 körül létesítették az első üvegfúvó kemencéket, melyek üveggyöngyöket állítottak elő. Napjainkban a műanyag is utat tör a bizsuiparba és szakértői vélemények szerint könnyedsége, színek iránti rendkívüli érzékenysége folytán méltán kerül a valódi ékszerek sorába. A jabloneci bizsutéria már régen megszűnt csupán ékszerutánzat lenni. Művészi kiállítása önálló művészetté emelte, s ezért nem is csodálkozunk, ha azt halljuk, hogy a világ 116 országában jabloneci bizsutériát viselnek a nők. Az olasz, spanyol, arab iparművészek és az utóbbi években külföldre vándorolt német kézművesek, nem lebecsülendő versenytársai divatékszer-iparunknak. De a cseh ékszeripar tökéhtességéhez rendkívüli olcsósága is párosul. Ez igen • fontos tényező, ha tekintetbe veszszük, hogy valamikor a nő egy egy ékszert egész életén .keresztül viselt, míg napjainkban csaknem minden öltözethez más bizsut vásárolunk. Erről a világ bizsutériájának fővárosában gondoskodnak, ahol 30 000 ember és a legmodernebb technikai berendezés áll ennek az iparágnak a szolgálatában. A tervezőművészek havonta mintegy 800 új formát és változatot gondolnak ki, formáznak meg, hogy a világ asszonyai ízlésesen ékesíthessék magukat. Vannak természetesen klasszikus, úgynevezett hagyományos formák és alapanyagok is, amelyek különböző vegyi fürdők után a valódi arany, platina csillogásával is felvehetik a versenyt. Ezzel kapcsolatosan érdekes megjegyezni, hogy az arany színe országonként változik. Minden ország népe olyan színűnek kívánja látni a bizsuaranyat, amilyen színű az országukban legutoljára kiadott aranypénz volt. Ezért küldenek a Szovjetunióba sárga, Angliába fehér és Afrikába vörös színezetű „aranyékszert“. Aranyat mondtunk, mert a jabloneci fémbizsu a valódi aranytól kapja a fényét. Igaz, hogy hígított arányban. Egy kilogramm arannyal egy tonna bizsut lehet elvarázsolni. Tűz, víz, kémia, villanyerő és gépek csiszolják, festik, fényezik, égetik a gombot, gyöngyöt, aranyat, mielőtt a vásárló elé kerül. Mintegy 600 új fajta nyaklánc, gyűrű, melltű, gomb fekszik előttünk az asztalon. Űj formák, új színek, új összeállítások. Rendkívül érdekes a műanyaggal kombinált csiszolt üveg. Csodálatosan szép rózsaszínt nyertek halpikkelyekből őrölt festékkel. Ékkövekkel kirakott „arany teknősbékát“ gyártottak Brigitte Bardot számára. Tudnivaló, hogy a híres filmcsillag teknősbékákat tenyészt kastélyának parkjában. Ennek az ötletnek alapján készült most az új formájú melltű fablonecben. A divatnak hódolók 1965-ben teknősbékát viselnek melltüként. Nagyon szépek a legragyogóbb színekben és mintákban összeállított gallérszerű nyakékek is. Megkérdeztünk egy fiatal lányt, aki páratlan ékszercsodán dolgozik. Mi a véleménye? Szeretné az ékszert saját nyakán viselni? — Nekem a bizsu a munkám eredménye és nem dísz. A Jizerei hegyek között fekvő Jablonec évszázados múltra tekinthet vissza. A második világháború és a német megszállás idején a cseh bizsuipar úgyszólván teljesen megsemmisült. Nyersanyagukat elkobozták és a jabloneci bizsuipart „háborús iparrá“ alakították át. Ma ismét fellendült és teljes fényében ragyog. A Jablonex nyolc emeletes, gyönyörű épületében külföldi kereskedők nézik, válogatják az árut. Csodálatos világ ez bizony. Kint hósapkát viselnek a kémények, fehér ruhába öltözködtek a fák, bent kellemes meleg, világosság, virágok, csillogás, gyöngyök, színek, fények, árnyalatok, mint a mesebeli Alladin barlangjában, ahová a mesék szárnyán száll a regélő. DÁVID TERÉZ
