Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 1. szám

A FIATALOK ÉS A HÁZI MUNKA Tisztelt fiatalasszony! Valóban igaza van, amikor azt írja, rosszul tette, hogy tizennyolc éves korában férjhez ment. Nem gondolt arra, hogy a házasélet milyen feladatok elé állítja. Akt nem megértéssel, bizalommal Indult a há­zaséletbe és nem vállalja a közös munkát, kölcsö­nös segítséget annak érdekében, hogy olyan otthont teremtsen, amelyben a megszületendő gyermekeknek nyugodt és boldog életük lesz, annak nem szabad megházasodnia. Ha nem ez volt a célja, akkor nem tudom, segíte­­nek-e jótanácsaink. Ha ez, akkor nem szabad vissza­riadnia a munkától. Akaraterő, szorgalom és kitartás kell az életcélok eléréséhezi Sógor Irénke, Ipolyság Nem olyan nehéz, mint amilyennek létszik Egy kicsit mosolyogtam, amikor B. Sára levelét olvastam az Iíjú szemmel című rovatban. Valami­kor én is hasonló véleménnyel voltam a házi munkáról. Az volt a különbség, hogy nálunk én mosolyogtam olyan megbocsátón a férjemre, mert ő még annyit sem értett a házi munkához, mint én. Kedves Sára, azért még nem kell elválni, ha nem sikerül az étel elkészítése. Amilyen talpra­esett fiatalok nőnek ma már, nem kell a házi munkából olyan nagy ügyet csinálni. Kész ételek­kel, tejjel, tojással, gyümölccsel könnyítsen a fő­zésen. Közben kérje meg az édesanyját, hogy ta­nítsa meg magát a háztartás bonyolult mester­ségére. Higgye el, nem olyan nehéz, mint ami­lyennek látszik. Csak az időbeosztáson múlik, és azon, hogy ha sok a munkája, egy-egy mosat­­lan tányért adjon a férje kezébe Is. Bizony, ked­ves G. József. A férfiak ne csak bírálni tudjanak, meg elné­zően mosolyogni, hanem segítsenek a feleségük­nek, ha Igazán szeretik. Először az én férjem is ügyetlen volt a házi munkában. De ma már nem szégyenli a munka­társai előtt sem bevallani, hogy mosogatott vagy kacsát tisztított, esetleg éppen pelenkát cserélt a kicsi alatt. Hogy ezt hogyan értem el? Egy kis hízelgéssel. Először néhány feladatot bíztam csak rá, aztán ahogy szaporodott a tennivaló a házban, mindig több és több munkát. Most már jó beosz­tással, kölcsönös segítséggel, kapkodás nélkül elvégezzük az otthoni munkát, mindketten tudjuk, hogy csak így lehet nyugodt és békés az életünk. Ez nem jelenti azt, hogy a házastársak életük végéig az egymás vagy az otthon cselédei. Ha pénzük engedi, étkezzenek vendéglőben, üzemi étkezdében. Ma már sokan választják ezt a lehe­tőséget. De mi itt még nem tartunk. Elértem azt, hogy férjem örül, ha hazajöhet és az én főztemet eheti. Ezt idővel minden feleség elérheti, ha egy kis jóakarat, ügyesség és sok-sok szeretet sarkallja, hogy jó háziasszony legyen. Persze a férj sem várhatja az asztalnál ülve a sült galambot. Azt ajánlom a férjeknek, vegyék ki a házi munkából a részüket. Meglátják, ha ketten készí­tik el, még a paprikás krumpli is jobb ízű lesz, mint az a sült galamb, amivel csak az asszonynak volt dolga. Erős Erzsébet, Komárom Mi férfiak, szívesen segítünk Igaz, hogy nem vagyunk mind egyformák. De az már a nők dolga, hogy milyen férjet válasz­tanak, s hogy hogyan osztják meg a házi munkát. Helytelen, ha egy nő úgy képzeli, férjhez megy, s aztán semmivel se törődik. Szórakozni jár, ven­déglőben étkezik. A takarítás és a mosogatás — marad. Ha ilyen elképzelésekkel indul a közös életbe, abból nem lehet jó házasság. Ugyanez vonatkozik arra a házasságra is, ahol a férfi utasít vissza mindennemű segítséget azzal, hogy „mi leszek én, szobalány?“ A házastársaknak egyforma a kötelességük, feladatuk akkor is, ha tizennyolc évesek, akkor is, ha túl vannak a harmincon. A munkaelosztást a háztartási munkák minden ágára ki kell ter­jeszteni. A feleségeknek úgy kell irányítani a fér­jek segítését, hogy ne „papucskodásnak“ tűnjön, s a férjeknek ne kényszerű kötelesség legyen a mosogatás, vagy a porszívózás, hanem termé­szetes segíteniakarás. Csak így jöhet létre a há­zastársak között a szerető és megértő kapcsolat, amely egymás jogainak tiszteletben tartásán és a kölcsönös segítségen alapul,: Kedves B. Sárai Ma már nem probléma, ha va­laki nem tud főzni! Jobbnál jobb szakácskönyvek, a rádió és a televízió főzőtanfolyamai állanak a tanulnivágyók rendelkezésére. És ha még ez sem elég, ahol elég érdeklődő van, ott a nemzeti bizottság, a nőbizottság vagy a Jednota főzőtan­folyamokat rendez, ahol szakképzett előadók ta­nítják a lányokat, asszonyokat. G. Józsefnek sem kell a válásra gondolnia. Be­szélje rá feleségét, hogy családi békéjük érdeké­ben járjon ilyen tanfolyamral Torpis József, Fülek Fr. SpáCil felvétele két, hogy a felvételek hátsó oldalát meg­nevezéssel és jeligével lássák el. A felvéte­lekkel egyidejűleg minden pályázó egy lera­gasztott borítékot küld a szerkesztőség címé­re (Dolgozó Nő szerkesztősége, Bratislava, Októbrové nám. 12.), amelyben saját nevét, címét és a fénykép hátsó oldalára írt jeligét helyezi el. Kérjük a borítékon feltüntetni: „Fényképpályázat“. A borítékot csak a kiértékelés után nyitjuk fel. A felvételek beküldésének végső határideje 1965. III. 30. Az ezután a határidő után érke­zett felvételek nem kerülnek értékelésre. A pályázatra beküldött és a feltételeknek megfeleld fényképek bíráló bizottság elé ke­rülnek. A bizottságot a Csehszlovák Üjság­írószövetség, a Képzőművészszövetség, a Cseh­szlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága és a Dolgozó Nő szerkesztőségének tagjaiból állít­ják össze. A legjobb fevételek a következő díjazásban részesülnek: 1. díj ........................ 1200 Kés 2. díj . . 3. díj ... 500 Kcs 4. díj ................... 300 Kés 5. díj ................... 200 Kés A szerkesztőség a pályázat folyamán jogot formál a fényképek felhasználására. A közzé­tett felvételekért járó honoráriumot a szer­zők a pályázat kiértékelése után kapják meg. 800 Kés . Ősi dal ifjak ajkán. Már kintről hallatszik, amint a tenor zengi, a basszus mélyen búgja a dallamot: Fel, fei szabad nép A. teremben félkörben elhelyezkedő 30 tagú férfikar próbál tagjai 18 — 60 éves korúak. A kipirult arcú karmester leinti az éneket, meg­adja a hangot, majd újra int és ismét és megint élőiről kezdik, egyre bátrabban, biztosabban, fáradhatatlanul. így folyik a próba három napon keresztül reggel 2 9—déli 12-ig és ebédszünet után 2—6-ig. Csengő szopránhang csalogat a másik, távo­labbi terembe, ahol a női kar próbál. Majd a 90 tagú vegyeskorús ajkán szárnyal a dallam, Bar­tók, Kodály, Bárdos Lajos feldolgozásai: Senkim a világon, János bácsi hegedűje, Béres vagyok és még sok más, A nyitrai Zobor-hegy ködbe burkolózik ezeken a télelejei napokon, a város közepén emelkedő kolostornak szinte csak a sziluettje látszik. De amilyen barátságtalan, rideg odakint az időjárás, olyan jó meleget érez az ember a zobori ven­déglő helyiségeiben, ahol az énekpróbák folynak. Nemcsak a kályhák melegítenek, de az a lelkese­dés, amivel találkozunk, az a szívet melegíti. Öt év óta vajúdott a dolog, hogy Morva és a Szlovák Tanítók Énekkara mintájára, meg­alakítsák a szlovákiai magyar tanítók központi énekkarát is. A hosszú vajúdás után, a Népmű­velési intézet és a CSEMADOK közös erőfeszí­tése eredményeként, szakemberek segítségével, néhány hét alatt összeverbuváltak 200 pedagó­gust, akikből 90 állandó és 20 póttagot válasz­tottak ki az énekkar számára. Bratislavától Rozs­nyóig folyt a toborzás és a lelkes jelentkezés. A jelentkezők sok helyen megható módon adtak kifejezést érdeklődésüknek. Oláh Ilona pl. azt telefonálta Komáromból: „Éppen új lakást kap­tam, nem tudok részt venni a próbákon, de szá­mítsanak rám, nehogy kihagyjanak!“ Az énekkar tagjai közt 24 fiú és lány a nyit­rai Pedagógiai Főiskola hallgatója. Iskolai ének­karok leendő vezetői kerülnek ki majd közü­lük. Amilyen komolyan, lelkesen próbálnak az idősebbekkel együtt, úgy tanítják majd ők is a dal, a zene szeretetére iskolás növendékeiket, akiknek a nevelésben ez — úgy hisszük — hatá­sos eszköz lesz. Amikor a déli szünetben az énekszót 1—2 órá­ra a halk edénycsörömpölés váltja fel a terem­ben, majd egy kis levegőzés a környéken, szóba kerül a sok nehézség is. A CSEMADOK-ból Gyurcsó István, a fáradhatatlan szervező és a Népművelési Intézet zeneszakosztályának elő­adója, Moyzes Imre ismertetik: A szervezési fáradalmakon túljutva, megalakult a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Tizennyolc tagú tanácsadótestület áll mellette, amely szak­emberekből, kórusvezetőkből, kulturális téren működő dolgozókból áll. Az énekkar terve az, hogy évente többször tart összpontosítást és má­jusban, a komáromi Jókai-napok keretében ren­dezendő zenei fesztiválon fellép. Szinte sugárzik az öröm róluk és mindnyájukról, hogy sikerült és ilyen szépen, ilyen lelkesedéssel! Csak hát a gondok is jelentkeznek. Állami támogatásra van szükség. Jelenleg a prágai, központi ROH kulturális osztálya fedezi a költségeket. És mű­vészi vezetés kell és még sok sok más probléma vár megoldásra. Ismét bebizonyosodott, ahol kezdeményzési szellem van, a kultúra szeretete és néhány fárad­ságot nem ismerő ember, ott eredmény is szü­letik. ... A kórusvezetők: Szíjjártó Jenő, a Rádió ze­nei osztályának dolgozója, zeneszerző, Schleicher László és Janda Iván a bratislavai magyar tan­nyelvű 12 éves iskola igazgatója beintenek és felharsan a dal: . . . Zengjen bátrak országában újszerű ének . . . ősi dal ifjak ajkain B. S. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents