Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-11-12 / 23. szám
SImWP'Iví a ' Jf attyor? in A természet örök párbajában győzött az ősz, a bús rablólovag s kevélyen űzte idegen tájra az álmot adó, bőkezű nyarat. — Eltűnt a fény, a dal, virágillat ^^z£p szemek szánva néznek utána — ^ЩИЙМЬь^ет /őn, rossz így egyedül, Екк0ГуЩЩ^1^00^рагар1ё árnya. Nagy férfternyőoJ^I^^^_____ szerelmeseknek biztos /еЗег^ИЩ — Te sírtál? — kérdi ijedten a fflT* s megcsókolja a lányka kék szemét. III. — Azt hittem nem jössz. Szeretsz? — Szeretlek S felcsendül újra a régi nóta. melynek ritmusa т1пй^ЖвЖ Adám és Ev^zerelme t ^fisináltattiétl^^yfekete öltönyt, farbantfFa megtartjuk az esküvőt. — Anyu meg rendelt kombinált bútort, leszállítják még a lagzt előtt. — Képzeld, amíg nem lesz új lakásunk fant bácsitól a szobát megkapom. — Hurrái Es ki fog főzni te drága? — Majd közösen, ki mit tud alapon. m^rzíic, nem látják, V. Hogy vizes с^Я hogy koPasz jZfat nímztK Q jGitQZ:arany}оттщшш járják аШъШ forrongóm*i— Mert Tudják kérem, a nyár csa^, __ "a sápadt ősszel és meg sem szökött, titokban örök lakást bérelt két boldog szívben s odaköltözött. IV.
