Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-11-12 / 23. szám
1 S á г о s f a : Falunkban az állami gazdaságnak két részlege van. Az öregudvari és az újfalusi. Az asszonyok mindkét részlegen bekapcsolódtak az őszt munkálatokba. A cukorrépa betakarításában az újfalusi részlegen 25, az öregudvari részlegen 35 asszony vett részt. Ha sürgős és fárasztó is az őszi munka, a nőbizottság gondoskodik arról, hogy az asszonyok esténként se unatkozzanak. Legutóbb 98-an hallgatták végig dr. Klenka egészségügyi előadását, aki az előzőleg névtelenül beküldött, nőket érintő kérdésekre válaszolt. A nemzeti bizottság újabb kérdezz-felelek esteket készít elő, hogy a tél folyamán az asszonyok gyarapíthassák ismereteiket. (Andrejkovics Teréz) I Komárom: Az árvíz idején történt. Az egyik legveszedelmesebb szakaszon, a I Vág hídja tövében rengeteg ember dolgozott már az első napokban a gát védelmén. f Kattogtak a földtoló gépek, dőlt a veríték az emberek arcáról. Feljebb, a töltés végén gondterhelt arcú idős néni ült az egyik kilométerkövön. Aggódva nézte a vizet, amely régen megszűnt folyónak lenni. Lát\ szott rajta, hogy segíteni akart. De az ő I keze már nem bírja a lapátolást, a zsákolást. Mégsem maradt tétlenül. A Csehszlovák Vöröskereszt önkéntes tagjaként téliesített szolgálatot. Fiusz Mária volt ez az asszony, aki rengeteg megpróbáltatáson ment át életében. Hét gyermekes anya volt. Három fiát elhurcolták a nyilasok. Az átélt szenvedések indították arra, hogy embertársai segítségére siessen. Ezért tagja már 1948 óta a Vöröskeresztnek. Arra a legbüszkébb, hogy sok önkéntes véradót és új tagokat sikerült szereznie. Minden közös akcióban részt vett, sok elismerést és dicsérő oklevelet kapott. Boldog, hogy idős kora ellenére is segíthet embertársainak. S a c a: Az itteni nőbizottságot a helyi nemzeti bizottság jobbkezeként emlegetik. A szövetkezet fejőnőjével, Mária Matejovával az élen, részt vesznek a brigádmunkákban, segítenek a felvásárlási feladatok biztosításában. Ahhoz is hozzájárultak, hogy az állattenyésztési termékek felvásárlását száz százalékon felül teljesíthette a szövetkezet. De nemcsak a mezőn Végzett munkában, a polgári ügyek bizottsága rendezvényeiben is sokat segítenek. A téli időszakban főző- és varrótanfolyamot rendeznek. FIGYELEM! (Andreas Sándor) A SZABAD FÖLDMŰVES' október clcjétül módosított formában és az eddiginél gazdagabb tartalommal jelenik meg! A jelenlegi 16 oldalas terjedelem keretén belül 8 oldalas melléklettel, gazdagszik minden száma! A „Gyümölcs-zöldség és virág“, a „Kisállattenyésztés“, a „Méhész“, a „Vadász és Halász“ hasznos tapasztalatokat közvetít és tanácsot ad nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemeknek, hanem a h á z t á j á n gazdálkodó kistermelőknek, — tehát az iparban és más munkaszakaszon alkalmazott városi és falusi dolgozók többségének is! A mellékletekként megjelenő folyóiratok mindegyikéből egy év után 12 példánya lesz! A SZABAD FÖLDMŰVES t megrendelheti a helyi postahivatalban, vagy a postai kézbesítőnél! Nemsokára télül kap ez a báz is, — mutatja Pnstiffk elvtárs ш/лЯъЯт'л Kulcsodtól messze van Gottwaldov. Ahogy itt ülünk Kodovsky Karéinak, a gottwaldovi Járási Nemzeti Bizottság elnökének irodájában, a végtelen fenyveseket növesztő városban az első percekben el sem tudjuk képzelni, hogyan indulhatott innen a gyors segítség akkor, amikor Csallóköz népe a mindent elsöprő árral vívta hősies, egyenlőtlen küzdelmét. De amint halljuk, az elnök kiegyensúlyozott, nyugodt beszédét, nem csodálkozunk többé. — Bár az első napokban azt sem tudtuk, hogyan segítsünk, — mondja — mindjárt bizottságot alakítottunk az árvízkárosultak megsegítésére. Nem hagyhatjuk testvéreinket cserben. Már az első napokban felajánlottunk egymillió korona segítséget, de ezt besorolták a központi alapba. No, korholtuk magunkat; így jár, aki elhamarkodja a dolgot. Mert mi ezt az összeget is Kulcsod megsegítésére akartuk fordítani. Mert ha már elvállaltuk a falut, nem vallhatunk szégyent. Szét kellett nézni a járásban, milyen módon segíthetünk. Hát így kezdődött... Az elnök sorra beszéli, mi történt azóta, ők mindig készen álltak. Egyszer száz gyereket vártak. Már az ebédet is elkészítették számukra, de nem jöttek. A zűrzavarban máshová irányították őket. Elsősorban orvost küldtek a faluba. Majd mezőgazdasági szakembereket, becsüljék fel, mekkora a kár, milyen legyen a segítség. Állandó megbízottként Pastirík József, a párt régi harcosa, tapasztalt, edzett funkcionárius érkezett a faluba. Negyvennégy rombadőlt ház és közönnyel küszködő emberek fogadták. A katasztrófa után nehezen bírtak hozzáfogni a munkához. Beszélgetett velük egyenként, csoportosan, népgyűlésen. De a bizalmukat végül is tettekkel nyerte meg. Az utcát telehordatta téglával és így szólt az emberekhez: — No, kulcsodiak, itt az anyag, mindenki építsen a maga udvarára. Ha dolgoznak, laknak; ha nem, tető nélkül éri magukat a tél hidege. Az emberek szemében felcsillant a remény sugara. Hozzáfogtak a munkához. Szalagszerűen, közösen építették sorra a házakat. Egymás után emelkedtek a falak, míg végre tető alá került az első ház. Az emberek áhítatosan nézték a tetőt, a házat, az otthont, családjuk biztonságát. Aztán jött a többi. Gottwaldovból meg egyre érkeztek a különféle szakemberek, szerelők, ácsok, kőművesek és szakácsok is. Mert a dolgozóknak főzni is kellett. De hamarosan rendbeszedték a gazdasági épületeket és az űj iskolát is. Az iskola szebb, korszerűbb, mint valaha és szeptember elsején már megkezdhették benne a tanítást. Hamarosan működik az artézi kút is. A faluban most szerelik fel a vízvezetéket. Tanulhatnak tehát a gyerekek. A szövetkezet gazdasági udvarán van munkalehetőség is. És nap mint nap újabb ház kap tetőt. Eddig már 17 ház került tető alá. Panellokból gyorsan 600 méter utat építettek a gazdasági udvarokhoz. Pastirík elvtárs állandóan lót-fut. A járásban már majd minden faluban ismerik. Egy kicsit tartanak is tőle, mert amit meglát, azt el akarja vinni Kulcsodra. Az iskolai bútort is egy faluban fedezte fel, ahol évek óta nem használták és még tovább porosodott volna a raktárban. Egy-kettő megegyezett velük és ma a kulcsodi szülők gyerekei új padokban hallgatják az előadásokat. Minden szombaton jelentést tesz a gottwaldovi Járási Nemzeti Bizottságon és egyben segítséget is kér. .BORHARAPÓ" a Csonkavár alatt A krónika szerint Perényi Péter földesúr а XV. század derekán építtette a királyhelmeci várat, de az nem soká állt ott teljes épségben. 1548-ban „felsőbb parancsra“ lerombolták. Azóta csonka a helmeciek vára . . . Az idén kőművesek és más szakemberek is gyakran megfordultak a Csonkavár körül. — Csak nem akarják tatarozni a várromot? — kíváncsiskodtak a közeli lakók. Amit láthattak, válaszként szolgálhatott. Az elhanyagolt várpince rendbehozásán dolgoztak az állami gazdaság emberei. — Borozó lesz ott! — szállt a hír szájról szájra — azt mondják olyan, amilyet a környéken nemigen találni. . . Lombot ritkít az ősz, de a délutáni órákban a nap sugarai az új borozó teraszára csalogatják a borkedvelő vendégeket. Jó megpihenni munka után az ősi várrom szomszédságában. A pincebejárat felett kovácsolt vasból készült felirat: „VINÁREtí“, „BORHARAPÓ’. A lejárati folyosó két oldalán faragott, mintás kis asztalok, szé^ Csendélet Vendégek érkezése előtt V. Veseiy felvételei ▼
