Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-11-12 / 23. szám

Bratislavában a Szlovák Nemzeti Színházban ünnepi emlékestet tartottak Ludovít Stúr születésének 150. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen a CSKP KB küldöttsége is megjelent Antonín Novotny, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk vezetésével. A megjelenteket — a kulturális, művészeti és tudományos élet képviselőit, a diplomáciai testület tagjait és a számos fiatalt — dr. Matej Lúcan, az SZNT iskola- és kulturális ügyi megbízottja üdvözölte.

Stúr életéről, munkásságáról Alexander Dubcek, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZKP első titkára mondott beszédet, majd a Csehszlovák Rádió szimfonikus zehekara Suchon és Cikker műveiből adott elő. Végül Viliam Záborsky, államdíjas művész mondta el a szlovák nép nagy nemzetébresztőjének egyik beszédét.

Eudovlt Stűr

Ünnepi előadás a Szlovák Nemzeti Színházban, a díszpáholyban Novotny elvtárs a küldöttséggel

Szerencsés

hajózást, Mara!

— Maga mit akar? — kérdezte a Szovjet Lettország hűt'óhajó szolgálatos őr-matróza nem éppen szívélyesen a fiatal lánytól. A lány elmosolyodott:

— Hogy mit akarok? Magukkal együtt a tengerre szállni!

így kezdődött Mara Kalninnak, a rigai élelmezési technikum növendékének az oklevél megszer'A Brit Nemzetközösség leendő uralkodója időnként megbotránkoztatja az angol sajtót. Amikor ez a felvétel napvilágot látott, a lapok egy része „illetlen viselkedésnek“ minősítette, hogy Charles herceg az autó tetején foglal helyet, a többi újság pedig a trónörökös ráncos zokniját kifogásolta. Az egyik vidéki újság pedig újból felsorolta a fiatal herceg összes nyugtalanító „botlásait“. — „Még nem felejtettük el, hogy tizenhárom éves korában betért egy kocsmába és két féldecit rendelt, eladta iskolai dolgozatait, hogy pénzhez jusson. Hogyan feledkezhet meg ennyire magáról egy világnagyhatalom trónörököse?'

zéséhez szükséges gyakorlata.

Hosszú út állt előttük. A hajónak át kellett szelnie a Balti- és az Északi-tengert, a La Manche csatornát, az Atlanti-óceánt ahhoz, hogy befuthasson az Észak-Amerika keleti partjainál fekvő Georges zátony- szigetekre.

Az első vihar alkalmával bámulatba ejtette a matrózokat Mara bátorsága.

— Halászlány vagyok! — felelte hévvel a kérdezősködőknek.

Valóban, Lettországban jól ismerik a Kalnin-dinasztiát. Mara bátyját, a tapasztalt hivatásos halászt, Imant kapitányt, nemrégiben tüntették ki Lenin-renddel.

A fiatal lány az egész úton kitartóan figyelte a halfeldolgozás technológiáját. S miután visszatért Rigába, sikeresen elnyerte oklevelét. Mara most a teherflotta rigai állomáshelyén dolgozik. Sorsát hosszútávra kötötte össze a tengerrel.

A. V.

Д— alábbi levelet egy amerikai katona írta. Barátái — kb. húsz fiatalember — másolták le. Mindegyik néhány sort írt, hogy a kézírás felismerhetetlen legyen, ha a levél véletlenül a parancsnok kezébe kerül. A levelet Chicagóba küldték a „Nők a békéért“ szervezetnek.

Drága Helcia! Itt vagyok Vietnamban és csak két dologért imádkozom, hogy hazatérjek ebből a pokolból, vagy öljenek meg, mielőtt nekem kellene megölnöm valakit. Minden, amit Vietnamról írtatok, úgy igaz, de azért szeretnék még hozzátenni valamit, amiről az újságok nem írtak. Nagyon kemény itt az élet. Vagy egy hete századparancsnokunk három foglyot hozott. Egy szobát rendezett be a kihallgatásra és valaki a hírszolgálatosok közül megkezdte a vallatást. Életemben először láttam ilyet és meggyőződtem róla, hogy a vallatásoknál piszkos módszert alkalmazunk. A hírszolgálatos a falhoz állította mindhármukat. Egy nő volt közöttük. A nőt derékig, a férfiakat teljesen levetkőztette. Valamilyen kis műszert tartott a kezében, először azt hittem, hogy leadó. A drót egyik végét a nő mellére tette, az olyan lett, mintha áramütés érte volna. A melle egészen megégett. Abból, amit kiabált, megértettem, hogy ártatlan. Azután a drótot a nő férjének és bátyjának az alsótestére helyezte. Azóta borzalmas émelygést érzek a gyomromban, portyára sem járok. Tizedesünk azt mondja: belefáradtam a harcba és lehet, hogy hazaküldenek. A mi századunkban senki sem akar gyanús egyént kihallgatásra vinni. Nem tudjuk, mitévők legyünk? A vietnamiak között sok jó fiú van. Vannak közöttük képmutatók is, de mi nem akarjuk, hogy kínozzák és öldössék az embereket. A századunkból az egyik katona mesélte, hogy már többször látott I t ilyen kihallgatást, egyszer a villanyáram egy férfit vallatás közben megölt. Szívesen küldenék neked néhány ilyen villanydrótot, hogy próbáljátok ki azokon az urakon, akik ideküldtek és itt tartanak bennünket.

Mickey Hargitay egykor „az izomember“ címet kapta, feleségének Jayne Mansfieldnek pedig Marilyn Monroe halála után, ha csak ideiglenesen is, a sajtó a ,,legnagyobb sexbomba“ címet ajándékozta. Azután 1963 óta az estélyeken és a forgatások közben elkezdtek pattogni a gombok a sexbomba estélyiruhájáról, a blúzok és a „rosszul“ szabott alsószoknyák lecsúsztak testéről, a következmény: válás, házasság a gyártásvezetővel, újra válás, újabb házasság a rendezővel. Mit szól mindehhez Mickey Hargitay? — Szívünk szorosan összetartozott. Remélem, hamarosan újra egymásért dobog. Jayne a sajtókonferencián arra a kérdésre, miért adta el új Cadillac kocsiját és miért válik, azt felelte: — A kocsiban már minden hamutartó tele volt, hát mit tehettem volna mást?! "" '