Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-10-29 / 22. szám

EGY HETI ÉTREND Hétfő Kedd — ebéd: paradicsomleves, káposztafőzefék, sült kolbász, vacsora: svájci almaszivacs, citromos sodó, — ebéd: burgonyaleves, sertéspörkölt, tarhonya, uborka, vacsora: gomba tolással, körte, ILLIK Szerda ebéd: zöldségleves, túróspalacsinta, vacsora: rántott velő, franciasaláta, naspolya, Csütörtök — ebéd: köménymagleves, beefsteak tükörtojással, bur­gonyaköret, szőlő, vacsora: fondue (svájci sajtmártás) zsűrkenyér, Péntek Szombat ebéd: gulyásleves, káposztásrétes, vacsora: húsos-zöldséges rizottó, savanyúság, ebéd: zöldborsóleves, hagymásrostélyos,. rizs, saláta, vacsora: lángos, tea, Vasárnap — ebéd: erőleves, piccata j svájci borjúszeletj spagetti­vel, birskompót, dobostorta, vacsora: füstölt tarja tormával, déli tészta, gyümölcs. SVÁJC Fondue. Hozzávalók: Уг kg kövér sajt (ömlesztett ementáli) 4 dl fehér bor, 4 dkg vaj, 1 kiskanál maizena, 3 kanál víz (vagy griot­­ta) 1 gerezd fokhagyma, bors vagy paprika, csipetnyi só, szere­csendió, puha kenyér vagy zsűr­kenyér. Egy mély jénai tálat bedörzsölünk fokhagymával, fölhevítjük benne a vajat, hozzáadjuk a bort és a fel­darabolt sajtot. Állandó keverés közben a sajtot fölolvasztjuk. Ami­kor forrni kezd, besűrítjük a vízbe vagy griottban elkevert maízená­­val (ha úgy találjuk, hogy a massza elég sűrű, a maizenát ki lehet hagyni), fűszerezzük és még forrón kockára vágott kenyérrel tálaljuk. (Svájcban ezt az ételt spirituszfőzőn az asztalon készítik, így állandó melegen tudják tarta­ni. T. i. amint hűl nagyon gyor­san sűrűsödik, ezért a legjobb jé­nai üvegben készíteni, mert abban még tálalás után is forr egy ideig). Mindenkinek egy hosszú­­nyelű kétágú villát adunk, erre a kenyérkockát és megmártják a fondueben. Svájcban az a szokás járja, hogy mindenki közös tálból eszik és ha valaki beejti a kenye­rét a tálba, hozat a társaságnak egy liter bort. Piccata. (Borjú szelet). Hozzáva­lók: 8 kis szelet borjúhús, 12 dkg reszelt sajt, 1 kanál citromlé, 2 kanál tej, 2 tojás, 1 kanál liszt, 6 dkg vaj, olaj, só, bors. A húst vékonyra verjük és a szé­leit bevagdaljuk. Meghintjük só­val borssal, citromlével és megfor­gatjuk a lisztben. A tojást a tejjel és a reszelt sajttal fölverjük, bors­sal ízesítjük. Megforgatjuk benne a húst és kisütjük, mint a rántott szeletet. Spagettivel tálaljuk. Muesli (Zabpehely kása). Hozzá­valók: 4 kanál zabpehely, 12 dkg dió, 4 kanál édes kondenzált tej, 2 banán, 1 citrom leve, 2 dl víz, 4 édes alma. A zabpelyhet előző nap beáztatjuk a vízbe. Másnap hozzáreszeljük az almát, belekeverjük a citromlevet és a kondenzált tejet. Tányérokra rakjuk és minden tányért fölsze­letelt banánnal és dióval díszí­tünk. Az időszaktól függően vehe­tünk más gyümölcsöt is. Nagyon tápláló reggeli főleg gyerekek ré­szére. Svájci almaszivacs. Hozzávalók: 25 dkg alma, 7 dkg tisztított man­dula, 6 dkg mazsola, V\ l tej, 12 dkg cukor, 4 dkg dara, 12 dkg vaj, 3 tojás, 1 kiskanál fahéj, zsem­lemorzsa. A tejet fölforraljuk és belefőzzük a darát, kb. 3 perces forralás után félreállítjuk. Kikeverjük a vajat és a cukrot, hozzáadjuk az apró­ra vágott mandulát, a habosra ke­vert tojássárgáját, a mazsolát, fa­héjat és az egészet belekeverjük a darakásába. Végül könnyedén hozzáadjuk a tojásfehérjék ke­mény habját, és a reszelt almát. Kivajazott kuglófformába öntjük és nem túl forró sütőben egy óra hosszat sütjük. Melegen és hide­gen is tálalhatjuk. A maradék mandulával díszítjük. Az étkezősarok kérdése Megváltozott életkörülményeink szükségessé teszik, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk. Ma a dolgozók többsége üzemi konyhán ebédel, gyermekeik pedig a nap­köziben. Este és vasárnap azonban rendszerűit együtt étkezik a csa­lád. Tehát étkezősarokra okvetle­nül szükségünk van, csak az a kérdés, hol rendezzük be. Sokan még ma is azt a nézetet vallják, hogy legegyszerűbb a konyhában étkezni, mert így a há­ziasszony időt nyer, és a szobát is megkíméli. Mi nem osztjuk ezt a nézetet, s csak abban az esetben tartjuk elfogadható szükségmegol­dásnak egy étkezősarok berendezé­sét a konyhában, ha erre más mód nincsen. Például egyszobás lakás esetében, s akkor, ha a konyha olyan nagy, hogy az étkezésre ki­jelölt rész a konyha többi részé­től teljesen elválasztható, és ízlé­sesen berendezhető. Ebben az eset­ben az étkezősarkot díszítő füg­gönnyel választjuk el. Erre a cél­ra lehetőleg az ablak közelében jelöljünk ki helyet, hogy az étke­zőrész eléggé világos és szellőztet­hető legyen. Ha a konyha padló­zata kő, használjunk háncsszőnye­get. Nagyon jól megfelel például a nálunk is kapható zöld-drapp kockás vietnami szőnyeg. — Az ebédlőasztal lapja lemosható mű­anyagból, umakartból készülhet, vagy az asztal deszkalapját borít­juk be műanyaggal. Az étkezőrész­ben egy kis polcot is erősíthetünk a falra (lásd a képen), ebben he­lyezhetjük el a vizespoharakat, kávéscsészéket, sótartót, cukorszó­rót, asztalkendőket stb. — Ha a konyhában étkezünk, tálalás előtt mindig jól szellőztessük ki a he­lyiséget, hogy az ételszag és gőz ne zavarjon bennünket étkezés közben. Az étkezősarkot legideálisabb a konyha melleti szobában beren­dezni. Erre a célra lehetőleg az ajtó mellett jelöljünk ki helyet, hogy a háziasszonynak ne kelljen az ételt a konyhából a szobán végighordania. Az étkezősarkot a képünkön látható módon egy pol­cos résszel választhatjuk el a szoba többi részétől. A polcokat virággal, kerámiatárgyakkal díszít­hetjük, s itt helyezhetjük el a szt­­varkásdobozt, hamutartót, likőrös­­készletet stb. — Természetesen az étkezősarok berendezésének össz­hangban kell lennie a szoba bútor­zatával. Ezt a részt külön lámpá­val világítjuk meg. Legalkalma­sabb a tetszés szerint szabályoz­ható világítótest, amelyet étkezés­kor az asztal fölé húzhatunk. Sokan azért nem akarnak a szobában étkezni, mert féltik a bútort és a szőnyeget. Természe­tesen erre is lehet vigyázni. A gyermekeket már kiskorukban kul­turált étkezésre kell szoktatnunk. Nem engedhetjük meg nekik, hogy étellel a szájukban vagy süte­ménnyel a kezükben futkossanak az asztal körül. Ha a gyermekek fegyelmezetten viselkednek az asztalnál, nyugodtan étkezhetnek a felnőttekkel együtt a szobában. P. J. A leánykérés Nemcsak üres formaság. Valami vétójog­féléjük a szülőknek is van, legalább az idő­pontra vonatkozólag. Például: de azért maga leteszi előbb az államvizsgát is, agyé? Vagy: a lányomnak előbb el kell végeznie a tech­nikumot, hogy szakma legyen a kezében. Ennél a leánykérésszerű beszélgetésnél szo­bákéról a kelengye is. Szerencsére ma már „hozomány“, mint ilyen, nincsen. A fiata­lok érzéseit nem mérgezi meg a szülők anyagi természetű alkudozása úgy, ahogy ez nemrég még szokás volt. De sok anya azt hiszi, hogy leánya jövendőbeli háztartásának minden darabját köteles saját szájától meg­vonni. Rendjén találja, hogy kislánya szó­rakozásra költi önálló keresetét. S mindezt azzal a jelszóval: — Ráér még szegénykém mindenről lemondani, ha majd asszony lesz. A mai leány maga gyűjti kelengyéjét. Ez legyen legalább annyi, hogy az új életet zökkenőmentesen elkezdhesse. Legyen két váltás ágyneműje, 8—10 törülközője, né­hány konyharuha, egy-két abrosz, étkészlet és konyhaedény. Ma már rendszerint a fiú is hoz magával valamit. Többnyire van egy fekvőhelye, íróasztala, néhány hamutartója, talán még törülközője és ágyneműje is. Na­gyon helytelen, ha a menyasszony, vagy annak hozzátartozói ezt a holmit lecsepülik. „Kegyelettel“ kell bánni velük, mint a férfi „szabad“ legényéletének emlékeivel, melyek­hez ő érthető módon ragaszkodik. No és hol fogtok lakni? Ha a szülők ezt kérdezik, nem illik rá­vágni: — Nálatok —, még akkor sem, ha előreláthatóan csakugyan nincs más meg­oldás. Illik kivárni, mig a szülők ezt felajánlják. És illik ezt az ajánlatot nagyon szépen, őszintén megköszönni. Ugyanis ez nemcsak annyiból áll, hogy abban a szobában, ahol eddig aludt a fiú vagy a leány — ezentúl ketten alszanak. Ez annyit jelent, hogy a szülők feladják korlátlan uralmukat saját kis birodalmuk fölött. A fiatalok dolga, hogy tapintattal, figyel­mességgel elviselhetővé, sőt kellemessé te­gyék a szülők életét. Hadd adjunk ehhez is egy-két apró tanácsot. Amennyiben a leány szüleinél laknak a fiatalok, tulajdonképpen az após a legnehe­zebb probléma. Az anyós, a vő-viccek hír­hedt anyósa úgy általánosságban: nincs töb­bé. A fiatalok elemi érdeke, hogy ez így legyen s így is maradjon. Ha az anyós dolgozik, ki lehet alakítani egy kedélyes váltott műszakú háziüzemet. Hogy a vő né­hány váratlan ajándékszivarral, hazahozott szaklappal, bélyeggel vagy érdekes történet­tel mily könnyen maga felé fordíthatja apó­sa szívét, azt el sem lehet mondani. Ha a mama nem dolgozik, s ő vezeti a fiatalok háztartását, akkor már nehezebb az ügy. A háztartáspénzt ne a vő, hanem a fiatalasszony adja át neki, mégpedig lehe­tőleg hetenként vagy havonként egy összeg­ben és minden vitás kérdést is ő beszéljen meg az édesanyjával. Ne kerüljön sor ilyen párbeszédre: — Igazán kár volt anyukám tegnap még sajtot is venni! — De azért a kedves férjed jóízűen meg­ette még az apád részét is! Ha a fiatalasszony egy összegben adja oda a kosztpénzt, a háztartás vezetésébe nem kell beleszólni. Csak úgy segíteni, ahogy ezt a lány remélhetőleg lánykorában is megszokta. Ha a mama panaszkodik, hogy nem tud „kijönni“ a pénzből, mielőtt beosztását szidnánk, nézzünk alaposan körül a család­ban és ha bizonyos jelek, amilyenek a ma­ma félretaposott sarkú cipője, kopott tavaszi­kabátja, leszakadt roló stb., arra mutatnak, hogy a panasz nagyon is indokolt, meg kell komolyan és tárgyilagosan vizsgálni, milyen átszervezéssel lehetne a dolgon segíteni. Mindenképpen helyes volna az anyának legalább feleannyi munkadíjat megszavazni, amennyit egy bejárónő kap. És legalább ugyanannyi tiszteletteljes kíméletet is. Ne élj vissza azzal, hogy anyád nem mondhat fel és nem állhat el máshová anyának.

Next

/
Thumbnails
Contents