Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-17 / 19. szám
á « X Csillagfényes, szokatlanul hűvös nyári este volt. A sötétkék hegyormok méltóságos mozdulatlansággal meredtek az égbolt felé, mégis, amikor a két drótkötélen lebegő függőhídon elindultunk az Árva folyó túlsó partjára, a víz közepén úgy éreztük, velünk lépkednek a büszke hegyóriások, táncot járnak velünk együtt a tűlevelű örökzöld fák. A folyó jobbpartján egy lapostetejű faházikó ablakán fény és zaj szűrődött ki. — ... a legszebb dalért és a legjobb előadásért járó első díjat a német és a szovjet csoport osztja meg egymás között — mondta hangszóróba szlovák nyelven egy fehér inges nyurga fiú, amint beléptünk a fenyőgallyakkal és tobozokkal díszített társalgóba. Szavait gyors egymásutánban három tolmács fordította le orosz, német és francia nyelvre, majd hatalmas „hurrá“ rengette meg a levegőt. A győztesek átvették a jutalmat — egy láda sört. Durrcgtak a sörösüvegek, habosán csurgott az üdítő ital, csszecsendültek a poharak: egymás egészségére és a közeli viszontlátásra koccintottak a Nemzetközi Ifjúsági Tábor lakói. Német barátaikat búcsúztatták, akiket egy óra múlva Prága felé röpít a vonat. — Még egy „Letkiss“ német barátaink tiszteletére — kiáltja valaki tört németséggel a tömegből. Megszólalt a zene. a fiatalok egymás után ugrottak fel a székről, hosszú sorban vegyesen, német, szovjet, cseh, holland, francia, szlovák fiúk és lányok — ki mezítláb, ki fapapucsban, tűsarkú vagy túracipőben járta ezt, itt a táborban nagyon közkedvelt táncot. Kitáncoltak az udvarra, majd a hosszú sor — mint egy óriáskígyó hullámzó teste — újra betekeredett a terembe. Szőke hajú német kislány — Brigitte David — válik ki először a sorból. — Sajnos indulni kell — mondja sóhajtva. — Ahol az ember jól érzi magát, ott mintha szárnya lenne az időnek, úgy elrepül. — Kitűnően éreztük itt magunkat — szegődik mellénk Horst Klementz, a berlini Humboldt-egyetem másodéves hallgatója. — Kár, hogy a rossz idő miatt csak két napig túrázhattunk a környező hegyekben. Minden szép volt, minden jó volt, csak .. . — Csak? ~ — ... kicsit sok volt a knédli... — mosolyog hamiskásan Horst. — De azért jövőre szeretnék visszajönni —■ teszi hozzá gyorsan. A menet — élén a zenészekkel — lassan elindul az állomás felé. A sötét éjszakában egyszerre száz szál, vagy még egyszer annyinál is több gyertya pislákoló fénye világította meg az erdőalját. Minden fiatal kezében gyertya gyúlt. Megszólalt a zenekar és gyertyafénynél, nótaszóval folytatták tovább az utat, gyertyával a kezükben táncolták el még egyszer a „Letkiss“-t és gyertyával állították meg a feltételes vonatmegállónál a motorost. — Glóri, glóri allelúja ... — énekelték búcsúzóul, amikor a vonat nagyot füttyentett és lassan lefelé ereszkedett a völgyben. Reggel verőfényes napra ébredt a tábor. Árva vára új, vakítóan fehér köntösében tündökölt a dombokra kapasz-1. kodó házak között a hegytetőn. Apró, piroskeretű ablakai kíváncsian kacsingattak le a tábor mézeskalács-házaira, ahol egy kidöntött fatörzsön ülve Éva és Jean — szótár segítségével — ismerkedtek egymással. — Én . . . veled . . . megyünk úszni — magyarázta ügyes kézmozdulattal a bájos ostravai Éva. Jean úgy látszik megértette, mert máris indulni akart. — Nem most, majd később. Jaj, hogy kell ezt franciául mondani... — és Éva lázasan lapozni kezdett a szótárban. Jean Poard, La Celle St. Cloud-ból jött ide 33 társával együtt. Valamennyiük szülei az ottani S. N. E. C. M. A. gyárban dolgoznak. Az üzem pártbizottsága tette lehetővé, hogy a fiatalok egy hónapot Csehszlovákiában töltsenek. Jean két évvel ezelőtt is hazánkban töltött egy hónapot. Azóta gyakran vált levelet a prágai Vladoval. Jeannak a jövőben még egy levelező partnere lesz, mert Éva kijelentette: — Ha törik, ha szakad, egy éven belül megtanulok franciául. Az udvar közepén egy vízzel teli kád. A végén egy víziember és egy vízitündér ül, akik majd csókkal fogadják az érkezőket természetesen úgy, hogy azok belebukjanak a kádba. A dél felé érkező német fiatalok nem is sejtették mi vár rájuk. Az elsők ruhástól fürodtek meg, de a többiek felismerve a helyzetet, már útközben levetették a levethetőt. A keresztelő után üdvözölni kellett az új lakókat, de a német tolmács a nagy zűrzavarban elveszett. A helyzetet egy szovjet kislány, Larisza mentette meg. Kifogástalan németséggel, keresetlen szavakkal köszöntötte a német fiatalokat. Évről évre június 15-én kitárja kapuit a hazai fiatalok és a baráti országok ifjúsága előtt a Chot'ské-hegylánc, a Kis-Fátra és a Tátra keleti hegynyúlványainak ölelésében, az Árva folyó völgyében elterülő Nemzetközi Ifjúsági Tábor. Az itt szövődött baráti kapcsolatok egyéneket és nemzeteket hoznak közelebb egymáshoz. 2. A címlapon: Vénasszonyok nyara az Itjúsági Táborban 1. Hárman beszélgetnek: Éva, lean és a szótár 2. Szótár nélkül 3. Merengő muzsikus 4. Árva vára — nsm árva Irta: JANDANÉ H. MAGDA Fényképezte: FR. SPÄCIL
