Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-03 / 18. szám
A BROADWAY / Úgy énekel, mint Frank Sinatra ■ Úgy táncol, mint Fred Astaire ■ Kiváló színész ■ Egy vagyont keresett hanglemezeivel és fellépéseivel Las Vegas éjjeli mulatóiban ■ A jazz-kedvelok istenítettek ■ Boldog házasságban él May Britt svéd filmszinésznövel • De Sammy Davis többet akart: Színészként akart érvényesülni ■ A Brocidway-ra akaií kerülni! ■ Kétségbeesett küzdelem kezdődött ■ Es mindent elsöprő győzelmet arotctt. — Túl sokat dohányzol. Túl sokat iszol. Túl sokat dolgozol. Egy nap, amikor kinyitod a szádat, már csak por jön ki belőle. Mérsékelned kell magad — figyelmeztette őt barátja és csodált példaképe, Frank Sinatra. Mérséklési Ez egyike azon kevés dolognak, amihez Sammy Davis nem ért. 0 énekel, táncol, játszik. Rabja a foglalkozásának. — A jégszekrényhez lép, hogy valamit egyen — meséli Frank Sinatra. — Abban a pillanatban, amint a jégszekrényt kinyitja és rázúdul a világos fény, egy 45 perces előadásba kezd. furcsa házasság 1960-ban Sammy Davis feleségül vette May Britt, szőke svéd színésznőt. Nem azért tettem, hogy az emberek véleményét megváltoztassam — meséli Sammy. — Ha gyűlölni akarnak, ám legyenI Jómagam előre figyelmeztettem May-t — a legsötétebb színekben festettem le előtte a jövőt. De May azt mondta, szeret. Egész lövőmet a színjátszásra tettem fel. Tudtam, hogy néhány szerződésemet elveszítem. Még azzal is számoltam, hogy esetleg nem léphetek fel többé. Közben az emberek beletörődtek házasságába. Van egy hároméves kis lányuk és egy ötéves örökbefogadott kisfiúk. Sammy keserűséggel a hangjában meséli, hogy egy férfi megkérdezte tőle, mi a véleménye a különböző fajok közötti házasságról. — Rámutattam a kislányomra és azt mondtam: Ez a véleményem. A legszebb gyerekem van a világon. ' Sammy a gyerekek kedvéért vállalt szerepet a Broadway-en, az „Aranyifjú" musicalban. — Amíg mulatókban léptem fel, az évnek legföljebb a tízedrészét töltöttem otthon — mondta. A gyerekek alig ismertek. Pedig nekik szükségük van rám és nekem rájuk. SAMMY DAVIS MINT ARANYIFJO Jelentős vagyont szerzett hanglemezeivel és az éjjeli mulatókban való szereplésével. Több jótékony célú előadást tartott, mint bárki más. De egy vágya volt: azt akarta, hogy a nagy kritikusok komolyan vegyék. A Broadway-re akart kerülni. Clifford Odet egykori híres színdarabját, az Aranyifjút muslcallá változtatták. A darab hőse egy fiatal olasz, aki muzsikusnak készül, de ökölvívó lesz, hogy hamarább pénzt keressen. A Broadwayen, a színdarabban, John Garfield játszotta a szerepet, a filmváltozatban William Holden. A musicalban az olaszt egy fiatal négerré változtatták, aki tudományszomjában ki akar szabadulni Harlemből — és ökölvívó lesz belőle. A szerep és Sammy Davis élete között több párhuzam is akad. Apja hároméves korában már a színpadra állította, iskolába nem járt, s tizenkét éves volt, amikor megtanulta ieírni a nevét. Elérte, hogy kikerült Harlemből. Beleszeretett egy fehér nőbe. Amerikát szokás szerint az előadást vidéki turnén próbálták ki. Ez az öthónapos turné az egész társulat részére idegpróbát jelentett. Két hónap után William Gibson, a dramaturg, teljesen átdolgozta a darabot. Új rendezőt szerződtettek. Előadás után Sammy nemegyszer virradatig dolgozott a két zeneszerzővel és a dalszövegíróval. Egyes prózai részeket, amelyeket Gibson javasolt, Sammy elvetett. — Fiúm, ezt nem mondhatja — magyarázta — ismerem az életét. Egy keddi napra tűzték ki Broadway-en az ünnepélyes bemutatót. A VIRÁGOS SZIGET i Portugália sziget benyomását kelti azok részére, akik délről, Andalúzia felől érkeznek; itt ugyanis a Rio Guadiana képezi a határt és ez a folyó Ayamonte és Vila Real határállomásoknál olyan széles, hogy a spanyol és a portugál partot nem híd, hanem rév köti össze. Portugália nyugati és déli partjait az Atlanti-óceán mossa, ami bőséges csapa-A gabonaföldek között forgó megszámlálhatatlan szélmalom sajátos szépséget kölcsönöz a vidéknek A Sequa torkolatánál, a spanyol határ közelében fekvő Tavira tipikus tetőformáival a marokkói építészetre emlékeztet dékot biztosít, továbbá források, patakok, folyók sokaságát jelenti. Ez különösen a délen fekvő Algarvára vonatkozik, amelynek különben ugyanolyan az éghajlata, mint Szicíliának vagy Észak- Afrikának. Itt azonban nincsenek olajpálmák és csupasz szentjánoskenyérfák, mint a Földközi-tenger melléki országokban, hanem virágos rétek. Ez csodálatosan hat — mint egész Portugália is, összehasonlítva a komor és merev Spanyolországgal. Ez az emberekre is vonatkozik. Kedélyesek, vendégszeretők. Csak a nyelvük furcsa. Sajátságos, szaggatottnak ható szavakkal beszélnek, és aki azt hiszi, hogy egy kevés olasz vagy spanyol tudással boldogulhat Portugáliában, az téved. Eleinte egyetlen szót sem ért meg, de aztán rájön, hogy minden műveltebb ember beszéí franciául (angolul már kevesebben) és lassan nyelvtudás nélkül is megérteti magát egy kis jóakarat és fantázia segítségével. Délen, Algarvában, a hegyekkel körülvett tengerpartot éppen most szándékoznak turistaközponttá alakítani. Jelenleg a világtól való elzárkózás és kényelem érdekes keverékét nyújtja az ide utazónak. Algarvából Lisszabon felé utazva egy ritkán lakott fennsíkon megyünk keresztül, ahol a gabonaföldek között megszámlálhatatlan szélmalom forog, s ez a régi időkre emlékeztető, sajátos szépséget kölcsönöz a vidéknek. Ami Lisszabont illeti, Alexander von Humboldt a világ öt legszebb városa közé sorolta, lord Byron pedig a közel
