Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-08-20 / 17. szám

ж U j к г и т р I i Reggel félretettem magamnak két po­hár tejet, hadd savanyodjon. Jó lesz majd este, TV mellett, darab kenyérrel, nem kell folyton azt a feketekávét... A munkából hazafelé menet azonban — az ördög nem alszik — a zöldséges­nél látom, hogy újkrumpllt árul. Ez már Igenl Ma nem lesz vendéglői koszt, meg­kezdődik az egészséges életmód érája. Ez lesz az igazi vacsora: újkrumpli sa­­vanyútejjel... Remek! Egy kiló elég lesz, marad holnapra is, hiszen egy egyedülálló férfinak szalmaözvegy ko­rában nem kell sok. Még fülemben csengenek feleségem szavai: „Ugyan te csacsi, hát az a leg­egyszerűbb: megpucolod, bedobod sós vízbe, amikor belemegy a villa, akkor jó. Vajra rávágod, egy kicsit dinszte­­led, egy kis petrezselyem, slussz.“ Hol itt a probléma? Igazán nem nagy kunszt. Tehát: Itt a kiló krumpli. Na mármost. Sok ez, vagy kevés. Hm. Hát így szemre nem sok. De elég lesz a fele. Marad­jon tartalék is. Nahát. Most vízbe vele. Ezt nem mondta, de biztosan meg kell mosni. Világos ... Nem lesz mégis ke­vés? Na, most pucolunk. Az újkrumpllt csak úgy vakargatni kell... Persze, tu­dom. Katonáéknál Is csináltuk ... Igen ám, de ott, hogy gyorsabban fogyjon, fél krumplikat levágtunk héjpucolás cí­mén. Na nem baj. Szóval vakarga­­tunk... így szépen a kisbicskával. Ej, az a mélyedés, oda nem fér be a kés. Eh, minek vian késem? Le vele! Zsupsz — egy van már. Na ugye szép? Most jó lenne rágyújtani. Ejnye, de lucskos az ember keze, egész nedves tőle a ci­garetta. Ezt már el lehet dobni. Mármint a cigarettát. A gyufa is átázott! Mit spriccel ez úgy, ki tudja? Szóval, vesszük a másodikat... Trá, Iá, lallalá ... Megy ez, nem vagyunk mai gyerekek. Ügy . .. puff. Na, ez a földön kötött ki. Sebaj, van még. Trá, Iá, lalla­lá ... Ejnye, de sok van belőle . . . Nem lesz ez mégis sok? Au! Az ujjam! Kato­nadolog Gyerünk tovább! Hogyan is jutottunk ahhoz a krumpli­hoz? Ahá, Kolumbusz, persze . . . Akkor kezdődött az Újkor. Uff, de sok van be­lőle. Még nem kész?! Micsoda kapírgá­lás! Hiszen ez zöld, le vele! Úgy. Iste­nem, akkora baj lett volna, ha Kolum­busz akkor történetesen zátonyra fut? Süllyedt volna el a Santa Mariájával, meg a krumplijával. Hát sosem lesz en­nek (már vége?! Végrel Ez tehát megyan. Most meg­főzzük. így ni. Forrni már magától fog. Forr, szépen, szépen. Na most megpró­báljuk, jó-e. Villával. „Ha belemegy jó, ha nem megy bele, még főzni.“ Juj! Hisz ez fröcsköli És milyen forrón! Hol az olaj? Vagy tojás vékony héját inkább a leforrázottra? Eh, hagyjuk. Bökünk még egyet! Bele abba a krumpliba! Ijny­­nyell! Hát nem kiugrik?! Hova gurulsz, te? No, ebba belement. Hát abba a má­sikba bele megy-e? Az ugrál. Nem le­het egyszerűen beletalálni. Hogy lehet egy 'krumpli Ilyen rosszmájú? Ebbe sem megy bele. Most mit csinálunk? To­vább főzni, vagy abbahagyni? Ez nem volt a használati utasításban. Ez az, megvan. Elővesszük a számtant. Kipró­bálunk öt krumplit, 'a többség győz. 3:2 a megfőttek javára. Rendben. Abbahagy­juk. Leönteni a vizet, így ... összevág­juk. Hol az a petrezselyem? Nem kapor ez? Biztos? Aki mer az nyer! Belevág­juk, legyen akármi. Egy kis vajat alája. Mennyi az „egy kis“? Ennyi? Vagy még? Nem, ez sok lesz. Förtyög. Nem ég oda? Dehogynem, de még mennyire! El­kapjuk a tűzről — jujujujj, az ujjam! Megfogni a fülcimpát, a feleségem is így csinálja. Hát ez forró volt. Bumm, a tányér oda van. Ezt szépen összese­perjük, nem fog látszani semmi sem. De hosszú ez a söprflnyél, hát nem le­veri a lábast?! Szerencsére az a krumpli, ami odaégett még a lábas fenekén van, az nem gurult ki. Az is valami. Fő, hogy a savanyútej épségben maradt. Hehe, meg is vagyunk. Te jó ég, már ennyi idő van? Eh, Ko­lumbusz, Kolumbusz! De azon már úgy­sem lehet segíteni. Amerika fel van fe­dezve, a krumpli meghonosodott. Mit lehet itt még tenni? Legfeljebb megkér­ni, szépen, nagyon szépen megkérni az asszonyokat: könyörgöm, várjunk egy kicsit még azzal az egyenjogúsággal. Legalább amíg megtanulom. —Vgö— LÁNYPARANCSNOK Nyolc évvel ezelőtt néhány lány je­lentkezett az olomouci Aero-kubba. El­határozták, hogy megismerkednek a re­pülés tudományával. De többen már az elején visszariadlak a légi sporttól. Ji­rina Lockerová, Éva Krencová, Marie Loskotová és Drazka Cihalová azonban kitartottak. Szorgalmasan készültek a pilótavizsgákra, mert oktatójuk megígér­te, ha sikeresen vizsgáznak, megalakít­hatják a lány-repülős csoportot. Nem­sokára meg is kezdhették a közös edzé­seket. így jött létre hazánk első, lányokból álló repülő-csoportja. Sokat kellett gya­korolniuk, tanulniuk, amíg megszületett az első siker. De egyre merészebbek lettek. Megpróbálkoztak a légi akrobá­­ciával is. Ott sem vallottak szégyent. Aztán egymást követték a hazai és a külföldi repülőnápok sikerei, az elisme­rések. Jirina Lockerová Angliába készült. A légi akrobácia nem hivatalos világbaj­nokságára Coventry-be igyekvő csoport­tal repült. Útitervükben több leszállás szerepelt Első megállójuk Nyugat-Né­metországban volt. Aznap nem szép idő köszöntött rájuk. Amikor átrepülték ha­tárainkat és az erdős hegyvidék fölé értek, Jirina motorja felmondta a szol­gálatot. Későn vette észre, hogy baj van. Kényszerleszállást kellett végeznie. Mindenütt hegyek és fák... az utolsó pillanatban vett észre egy faiskolát. Mintha milliméternyi pontossággal ki­számította volna, szépen ért földet a kétméter magas kerítés tövében. Az er­dészeti dolgozók a csodálkozástól szót­lanul figyelték, hogyan ugrik ki a gép­ből egy fiatal lány. A határőrök elké­­pedten bizonygatták, hogy szinte le­hetetlenség ilyen kis területen leszállni. Jirina most a lányrepülő csoport pa­rancsnoka. Minden szabad idejét gya­korlással tölti. Huszonöt éves. Eddig több mint 800 órát töltött a levegőben, nem kevesebb, mint 2000 leszállással. Az olomouci Milo üzemében a tanoncok nevelőnője és távúton tanul a pedagó­giai tanszéken. Szereti a repülősportot, a levegőt, a napfényt, s a gépet. Kép és szöveg: MIROSLAV MÄCHA ^4АУ Ш Ш31 SZÜLŐK ÉS TANÍTÓK FÓRUMA Az iskola és a szülök együtt­működésének fő keréktöröje szerintem a szülők egy részé­nek maradisága, bizalmatlansá­ga és sok esetben szellemi el­maradottsága is. Ha megtalál­juk a kölcsönös bizalmat, úgy nagy lépést tettünk előre. Ma még otthon sok szülő más szel­lemben nevelt gyermekét, mint az iskola. Es itt kezdődik min­den. A másik hiányosság, hogy a tanítóság — különösen város - helyen — nagyobb szerepet vállalhatna kulturális téren az ifjúság és a szülök nevelése terén. Számos vidéki tanító példát mutatott már e téren, de ez még mind kevés. Egy ilyen kulturális együttműködés feltétlenül közelebb hozná a problémák megoldásának lehe­tőségét. Es még egy baj van. Sok szülő téves felfogás alap­ján nem tanúsít kellő fontos­ságot az anyanyelvi oktatásnak. Ezek a szülök nem tudnak gyermekeik tanítójával értekez­ni és így az együttműködés minden lehetősége ki van zár­va. Nemcsak, hogy a tanítóval nem tudnak szót érteni, de gyermekeiknek sem tudnak a tanulásban segíteni. Ismerek egy olyan esetet, hogy amikor a gyermek az iskolai kirándu­lásról írt haza és a szülők a boltoshoz vitték elolvastatni, illetve lefcrdíttatni a levelet. Ilyen esetben a szülők felvilá­gosításának hiányát érezzük. A pedagógusok és a szülök jó együttműködésével, amiben a tömegszervezeteknek ts segíte­niük kell, kialakulhat olyan új ifjúság, amelyre bátran bíz­hatjuk majd a szocializmus to­vábbépítését. BADIN VIKTORNÉ En még csak nyolcadik osz­tályos tanuló vagyok, így nem bírálhatom sem a szülők, sem a tanítók munkáját, de egy do­loghoz azért, ha megengedik, szeretnék hozzászólni. A szülök és a pedagógusok között gyak­ran adódik nézeteltérés a ta­nuló osztályzásából kifolyólag, ami igen megnehezíti a tanító munkáját, különösen, ha a szü­lő méltatlan jelzőkkel illett gyermeke előtt a tanítót. Volt egy osztálytársam, aki tavaly még kettes tanuló volt, de az idén romlott az előmenetele. Gyakran szerepelt tanulóköny­vében a négyes és az ötös. Szülei ahelyett, hogy megvizs­gálták volna a hanyatlás okát — a fiú lustaságból nem ta­nult — bejöttek az iskolába és a diákok előtt hangosan szi­dalmazták a tanárt. Sok keserű percet szerez a szülő gyermekének, ha az isko­lával ellentétben vallásosan ne­veli. Ismerek egy harmadikos kislányt. Egyszer vörösre sírt szemmel láttam és megkérdez­tem tőle, miért sír. — Mi je­­hova vallásúak vagyunk — mondta a ktslány. — Szüleim tiltják, hogy pionír legyek. Szikra sem voltam, mert a mi vallásunk nem engedi meg, — panaszkodta bánatosan és újra sírva fakadt. Szülei tanult emberek. Hogy lehetséges az, hogy ilyen ma­radi gondolkodásúak? Mit te­gyen az ilyen tanuló? BERECZK MARIA, VIII. o. tanuló ■ m ■ ím w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents