Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-08-06 / 16. szám
Talán még sohasem volt ennyi panasz az időjárásra, mint ez idén. — A televízió képernyőjén tornádó okozta rombolást láthattunk és Ausztrália máskor 32-40°-os nyara helyett megfagyott juhokat a legelőn. De nekünk a Duna-mentén is volt mit békétlenkedni. Árvíz, gátszakadás. Különleges világnapok, hirdették az újságcímek öles betűkkel. Amikor az Opatova Dolína-i üdülőben a mosolygó, viháncoló gyerekekkel találkoztunk, el kellett ismernünk, hogy minden baj mellett az árvízkárosult gyermekek üdültetésének nagyon sok pozitív oldala is van. Mert Csallóköz magyar nemzetiségű lakossága meggyőződhetett róla, hogy ők nem mostohagyermekei a hazának, a cseh és szlovák nemzetiségű lakosok pedig igaz testvéreik, hiszen még a közmondás is azt mondja: a bajban ismered meg barátodat. Az üzemi üdülőkben már minden hely foglalt volt a nyári szabadságokra. Amikor azonban arról volt szó, hogy az árvíz sújtotta lakosság gyermekeit kell elhelyezni, mindenki készségesen lemondott az üdülésről. — Az csak természetes, a gyermekek az elsők. S a Csallóköz rónáin született gyermekek első ízben láttak hegyeket, nagy erdőket, és völgyekben meghúzódó üdülőhelyeket. Először kicsit furcsállották, hogy nem látnak túl a hegyen, de sok esetben a környékbeli szlovák és cseh pajtások megszerettették velük az erdőt, megismertették velük a szamóca- és gombaszedés örömeit. Mert kevés nyelvtudással, de pajtási szeretettel nagyon jól megértették egymást. A Stará Turá-i Presná Mechanika üdülőtelepén a nagymegyeri gyerekekkel találkozunk. Tanítóikkal, Lengyel Józseffel, Kántor Lenkével, Luka Ernővel, Pálmai Gézával, Grno Gézánéval. A fiúk éppen hajnyírás, a lányok hajmosás után vannak. A tanítók nemcsak felügyelnek rájuk, hanem a szülő szerepét betöltve, a tisztaságra és rendre is felügyelnek. A gyerekek lelkünkre kötik, hogy nagy képet tegyünk be róluk a lapba, hogy szüleik lássák, jól vannak. Egy kislányt csak úgy találomra megszólítok. Hogy hívják? Jó-e neki itt? Méry Marika, .8 éves. — Jó itt és bizonyságul a fejével is bólogat. De az árulkodó könnycsepp már ott van a szemében. Mentegeti magát. — Mindig édesanyára kell gondolnom. — A többi gyerek körülveszi és vigasztalja. Te kis csacsi. Ő is rád gondol, de dolgozik azért, hogy hamarább visszatérhessünk. Opatovská Dolinán a trencíni Merina üzem üdülőjében 90 dunamocsi gyerek nyaral. Szabó József és fiatal felesége tanítók, Beck Klára óvónő és két érettségizett fiatal, Tücsök András és Mocskó Terézia felügyeletével. A Merina üzemi bizottságának elnöke, nap mint nap meglátogatja a gyerekeket s érdeklődik személyi szükségleteik felől. Minden gyerek kapott melegítőt, inget, papucsot, túracipőt. A nőbizottság elnöknője is meglátogatta őket. A trencíni nőbizottság autóbuszt bérelt számukra, hogy a gyerekek megnézhessék Trencín környékének nevezetességeit is. A csallóközi gyermekek mindenütt megértéssel, szeretettel találkoznak. Gyarapodnak tudásban, ismeretekben. Magukon tapasztalhatják, mit jelent szocialista hazánk nemzetközisége, amely biztosítja számukra, hogy ne gondoljanak keserűen az idei különös nyárra. SZ. LÉVAY E. KÜLÖNÖS Szól a sípszó, uzsonnára hívja a dunamoc. gyerekeket 'SÍ A nagymegyeri gyerekek még sohasem laktak ilyen nyaralóban Méry Marika is megszokott már itt és mosolyogva üzen édesanyjának Fr. SpáCIl felvételei
